2011.02.12-13 Bükk Mályinka, szombat (képek nélkül)

Bükk hegység északi oldala, a Kis fennsík rengeteg érdekességet tartogat az oda látogatóknak. Látó kövek, ahonnan jó időben látható a Tátra hegyvonulata, Pálos kolostorrom, Garadna völgy de sorolhatnám a sok látnivalót.

Kora reggeli indulunk, három óra kocsikázás után érkezünk meg Mályinkára. Találkozó az első kocsmában, ami a falutábla után az utunkba kerül. Itt kipihenjük az utazás fáradalmait, összevárjuk a csapatot, majd fel a hátizsákokat és indulunk. 

Lelkesen vágunk neki az első métereknek, OKT jelzésen keresztülvágtatunk Mályinkán. Pontosabban a következő kocsmáig jutunk. Felesleges kockázatot nem akarunk vállalni, ezért ismételten, életmentő átmelegítő ital elfogyasztása, és természetesen OKT pecsételés, után megyünk csak tovább. Vidáman lépdel a csapat, és nagy tempóban haladunk így gyorsan kiérünk a faluból! Végre megint túrázunk! Felérve Mályinkától délre egy dombtetőre visszatekintünk a falura. Ide csak holnap este érünk vissza. Ezzel a gondolattal bemegyünk a fák közé, széles túraúton haladunk első célunk az Odvaskői barlang felé. 

Gáborral beszélgetünk miközben gyalogolunk egymás mellett. Belefeledkezünk a beszélgetésbe, kivesézünk pár témát, persze központi a túrázás, hova hogyan, és mikor mennyünk. Barna levéltakaró fedi az utat, a természet még téli álmát alussza, nemrég olvadt el a hótakaró. Rálépek egy ágra, ami alig látszik, és keresztbe fekszik, az úton! A másik vége hirtelen felemelkedik, pont Gábor bakancsa óra előtt. Szerencsére csupán bukdácsolás, lesz az ügyetlenségből, amin nevetünk. Pár lépés után ismétlek! Ezúttal nem hibázom el! Egyik lábával épp átlép, a másik viszont beleakad a faágba. Lépés közben, pont a két lába közé akad. Gábor egy pillanat alatt elvágódik! El akarom kapni a kezét, de kezem a zsebemben van. Tehetetlenül nézem a mutatványt! Látom amint a fényképezőgépe előrelendül, két kezét hárítóan előretámasztja! Mozdulni nincs időm, mindez talán egy tized másodperc alatt lezajlik. Látom amint a fényképezőgép épp az álla alá kerül! Basszus, ez durva lesz! Átvillan az agyamon a sebkötözés lépései, mit kell tenni, hogyan kell ellátni egy csúnyán vérző állkapcsot. Remélem a gép túléli! Azért is kár lenne! Épp mozdulnék az első döbbenet után, amikor Gábor hirtelen átfordul, négykézláb, imádkozó pozícióban. Jaa… Mekka a másik irányban van! Akkor arra fordulok! Basszus… jók az őrangyalai! Semmi baj sincs, ezt a mázlit! Erre az ijedségre gyorsan iszunk egy korty pálinkát! Jót nevetünk, és irány a kék jelzés tovább. 

A délelőtti fények széppé varázsolják a völgyet. A patak zubogóinál, a felfröccsenő vízcseppek meseszép jégszobrokat alkotnak. Engem pihenő denevérekre emlékeztet! Rengetegszer lefényképeztem, de megint kattintok! Bástya egy kidőlt fán egyensúlyoz, Viktorral a sziklák neveit fejtjük meg ami a völgy falából emelkedik ki. Egy sárga jel az egyik fán. Ez gyanús! Itt nem lehet sárga jel. Átkelünk egy árkon, csúszkálunk egy széles jégpáncélon, és haladunk tovább a kék jelzésen. Megállok, tüzetesebben is megnézni a térképet. Egy pillanatra elakad a lélegzetem. Hűűű… álljatok meg! Gyertek vissza! Nem kicsit elnéztem, nekünk a kék kereszten kellene haladnunk, nem a kéken! Ha ezen megyünk visszafelé járjuk be az utat, az pedig nem jó. Hárman néztük a térképet és nem tünt fel senkinek semm pedig fejtegettük a kövek neveit!

Gyertek, átvágunk a sárgán, Odvaskői barlangnál becsatlakozunk a mi utunkba. Így is teszünk. a barlang előtt gyönyörű bükkösben gyalogolunk, a forrásnál egyenesen felmegyünk a barlanghoz. Sajnos a belseje elégé tönkrement, egy felújítás nagyon ráfér. Itt kettéválik a csapat. Bástya, Gábor, Viola, Bedeko Oregano velem tartanak, a patak mellett megyünk, többiek Anitával a gerincen próbálkoznak. 

A Csondró patak itt sziklák közé szorulva folyik lefelé, mi óvatosan haladunk. Minden lépést megfontolunk. Egy rossz lépés és térdig merül az ügyetlen túrázó a hideg vízbe. A Cako-kőnél beszéljük meg a találkozót, azonban hiába várakozunk, nem jönnek. 10 perc várakozás után a vizes ruháinkban kezdünk fázni, az idő múlásával egyre jobban cidrizünk. 15 perce várakozunk, a csapat másik fele sehol. Nem várhatunk tovább. A sziklák között -1-2 fok lehet. Megfázást kockáztatunk amennyiben maradunk. Indulnunk kell, muszáj menni! 

Szerencsére van térerő, egyeztetek Anitával így lassan elindulunk. Majd utolérnek minket. Szépen lassan gyalogolunk, egészen a Mária forrásig. Az erdő ezen részét a 2008 tavaszán dúló vihar igencsak megtépázta, fél hegyoldalon kidöntötte a fákat. Egyiket másikat derékba törte jelezve a természet erejét. Flakonokat feltöltjük forrásvízzel, pár falat kaját eszünk. A csapat másik fele sehol, megint telefon, azonban nincs térerejük. A hideg miatt nem várhatunk, indulunk tovább. 

Lassan feljutunk a Jókai Mór emlékhelyre. Diósgyőri turisták állították 1959-ben. Itt megcsodáljuk a kilátást, látható a Magas Tátra hegyvonulata. Épp egy teljesítménytúra van itt a Bükk ezen részén. Két srácnak segítünk megkeresni a ponthoz tartozó zsírkrétát, amit valaki eltett. Gondolom mekkora szüksége lehetett két szál színes zsírkrétára. Viszont bosszúságot azt okozott sok embernek. Éljen az emberi kapzsiság.

Bástyával, Violával felderítjük a környéket! Van itt egy jó barlang, ezt meg akarjuk keresni. Amíg várakozunk a többiekre pont jó időtöltésnek ígérkezik! Így is teszünk! Oregano, Bedeco elindul a szállás felé, mi pedig a csomagokat fent hagyva felfedező útra indulunk! Pár perc és egy sziklafalon lemászva meg is találjuk a barlangot. Éjszakai szállásnak tökéletes! Van itt pad, védett az esőtől, 4-5 ember simán elalszik itt. A nagy barlang mellett van egy kisebb szűk hasadék. A felső részén egy nagy kő van beszorulva, beékelődve a két fal között, érdekes érzés alatta menni. Pár métert tudunk haladni befelé. 10 perc játék után vissza a csomagokhoz, fel a sziklafalon, és irány egy másik barlang. 

A nevét nem írom le, nem lenne jó, ha sokan odamennének. Javában sötétedik mire odaérünk, a törpe ajtós bejáratú barlanghoz, ahol három embernek ágy, metlaki padló, és kályhával őszkomfortos kis lakás is lehetne. Az építők az ablakra is figyeltek! Itt akár lakni is lehet! Csodálkozunk kicsit, beleolvasunk a vendégkönyvbe, és irány a szállás! 

Sötétben gyalogolunk, fejlámpáink fénye segít a haladásban. Egy emelkedő, és még egy, megtaláljuk a Szentlélek turistaparkhoz vezető kövesutat. Ezen az éjjelen majdnem telehold van, a lámpákat lekapcsoljuk, hisz hű társunk világít nekünk. mintha nappal lenne, árnyékunk látszik a földön! Egy kocsi jön szembe velünk, lámpákat felkapcsolva jelezzük, lásson minket a sofőr. Olyan ismerős a verda! Utána fordulok. Igen Effy és Cseta! De jó! Itt túráztak a környéken, és beugrottak hozzánk egy kicsit. Örülünk egymásnak, pár mondat a kalandokról, mi minden történt ezen a napon, majd elbúcsúzunk. A többiek már várnak minket. 

Megérkezve lepakolunk, forró zuhany, vacsora, forralt bor és természetesen a solo kártya. Később áttérünk a dominóra, de ezt Anita, Bástya, SzGáborral a kazánházban játszunk. Éjfél körül dominóval a kezemben elalszom, meglöknek a többiek mikor rakni kell. SzGábor lefényképezi a csapatot, a következő körben kiesik a dominó a kezemből. Bocsi, mennem kell aludni. Pakolok a kazánra, és irány az ágy. Mire a fejem a párnámra teszem már húzom a lóbőrt. A nadrágomat sem érkezem levenni, csupán a hálózsákommal betakarózom. Nem szép, de elnyomott a fáradság. Van ez így néha.

SzGábor képei:https://picasaweb.google.com/kcrimsonster/Bukk20111213#