Reggeli teendők, kaja tea, számla kifizetés, összepakolás,
és már ott is állunk a bejáratnál. Gyorsan elmondom a napi programot,
gyalogolunk 100 métert, letérünk balra a kövesútról. Itt egy jellegfa áll 100
éve biztosan. Gyerünk, álljatok össze egy csoportkép erejéig! Még egy kép,
valaki pislantott!
Oké, mehetünk, irány a Látó kövek! Lefelé jeges ösvényen
csúszkálunk 30 métert, van aki a fenekével nézi meg a jég keménységét, hangos
sikoly és puffanás kíséretében. 10 méteres sziklát kell megmászni a szép
kilátásért. A panoráma lélegzet elállító! Tiszta idő, nagyon messzire ellátni,
a Magas Tátra mintha karnyújtásra lenne.
Csodáljuk a kilátást, élvezzük a reggeli napsütés fényeit. Azonban mennünk
kell, Szentléleki Pálos kolostorrom már vár minket.
A 13-14. század elején a főúri rend nagy lendülettel
folytatta kolostoralapítói tevékenységét. 1240-ben már remeték laknak a romok
helyén. A romok gótikus építményre utalnak. Nagy feltételezés, hogy ugyanazok az építőmesterek építették mint akik a
győri várat, és a monostort is építették. A késői klasszikus gótika jegyében
épült, egyhajós, hosszú szentélyű egyházi épület. a monostor és az épület
pusztulása korán elkezdődött, a szemben álló felek sokszor az épületeken álltak
bosszút.
Megnéztük, lefényképeztük, a büfében ittunk egy kaffét, ki
forralt bort, úgyhogy indulunk, a pár kilométerre lévő Bánkút felé. Elhaladunk
a Látó-kő mellett, egy pillanatra megcsodáljuk, és megyünk is tovább. A
Panoráma úton haladunk, ami meredek hegyoldalon vezet. Szerencsére kissé lefelé
és párhuzamosan a hegyoldallal. Két kilométert haladva egy hajtűkanyarban
letérünk egy erdészeti útra, amin jég és hó nehezíti meg az előrehaladásunkat.
Kicsit csúszkálva de felérünk, innen pár lépés kövesúton, majd a piros jelzés
mentén Bánkútra érünk. Illetve dehogy érünk!
A sípályáknál meglátok egy büfé
feliratot. Naná, hogy ennek utána járok! Bemegyek, megkérdezem lehet e ebédelni.
Igen lehet, jön a válasz. Oh, nagyszerű, elfogadható árban van, beülünk
melegedni, ebédelni. Leadjuk a rendelést, kicsit várnunk kell, de sürög forog a
két szakács, a konyha füstben áll, ég a kezük alatt a munka! Viszonylag gyorsan
elkészül az ebéd. Forró gőzölgő levesek, Brassói, cigány pecsenye, palacsinta,
és az elmaradhatatlan kaffe a végére. Jó lakottan feltöltődve távozunk. Teli
hassal kicsit nehézkesen megyünk fel a Bálvány hegyre, és még ott van a kilátó!
Plusz 20 méter legalább!
A kilátás viszont pazar, megérte felszenvedni magunkat. A
késő délutáni napsugarakban fürdő Bükk fennsík az egyik oldalon a másikon a
felvidék, és persze a Tátra. Miután kigyönyörködtünk magunkat, elindulunk Dédes
vára felé.
Szekérúton haladva az egyik kanyarban még megcsodáljuk a kilátást a fennsíkról,
majd az Ördög oldalon legyalogolunk a várhoz. Elhaladunk a Kisvár sziklaképződménye
mellet, Bástyának ide fel kell kapaszkodnia, nekünk elég lesz a várhoz
felgyalogolni. Fent tartunk egy kisebb szünetet, pihenünk megnézzük a kilátást
és mivel igencsak sötétedik irány Mályinka.
Lefelé egy meredélyt választok,
amin rövidítünk egy kilométert. Bástyával lefutunk a meredek szakaszon,
átugrálva a kidőlt farönkökön, a többiek lassan óvatosan araszolnak lefelé.
Mindenki leért, elő a fejlámpákat és irány vissza a kocsikhoz. Három kilométert
áll előttünk. Gáborral beszélgetek mikor hirtelen rálép egy ágra ami az úton keresztbe
fekszik. A másik vége felágaskodik, pont a két lábam között! Egy puffanással
elterülök mint a gyalogbéka! Gábor vidáman mondja! Tessék visszakaptad! Valahol
itt buktattál fel! Igen mondom, pont itt, lehet épp ez az ág volt! Nem tettük
le az útról! Nevetünk a történeten, felkelek leporolom magam és irány a kocsik!
Beérve Mályinkára a betérünk kocsmába egy üdítőre, elbúcsúzunk egymástól, és
irány hazafelé.
Ijdi képei:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése