Kérek egy kávét, két tejszínnel, három cukorral. A pultos
hölgy kedves mosollyal készíti, közben érdeklődik. Nem volt hideg fent az
éjjel? Mosolyogva válaszolok. Kint minden bizonnyal, de a hangárban a tűz
mellett, majdnem melegünk volt. Látom a szemében, őrültek ők sem komplettek!
Kimegyek a többiekhez, épp most futott be a busz. Úgy látom teljes a csapat,
mindenki itt van, aki jelentkezett, így nem is húzzuk az időt! Indulunk a
Szurdok tanösvény felé. Hó-hó bocsi, Illetve
egy égtájjal más irányba, de miért is, és hogyan jött az ötlet?
Nos, szombat késő délután miközben várakoztunk Legeára, egy
úr lépett az asztalunkhoz a kocsmában. Illedelmesen bemutatkozott, ki ő és mivel
foglalkozik. Kiderült a pilisszentkereszti tájház gondnoka. Oké, ilyet
hallottunk már, meghallgatjuk oszt megyünk a dolgunkra, hozzá meg nem, mert hát
nincs a tervben, meg nem is olyan izgalmas egy tájház, szögezzük le bátran.
Azonban pár mondattal igencsak belénk fojtotta a szót! Pedig nem vagyunk egy
könnyen lebeszélhető emberek, de csak hallgattuk, próbáltuk követni a
gondolatmenetet és igyekeztünk válaszolni a kérdéseire. Persze nem sikerült jó
választ adni, a kíváncsiságunk viszont egyre nőt! Ekkor jött az ötlet, a
csapatot elviszem ide, kell ez nekik, akinek meg nem az majd kint várakozik.
Nos, így került a képbe a tájház.
A házban számtalan népművészeti alkotás, századforduló
előtti idők munkaeszközei mellett, megtudhatjuk a régi idők emberei hogyan
éltek, mit dolgoztak, mennyire kreatívak és ügyesek voltak.
Itt megemlítem, ők
szemetet nem termeltek, mindent hasznosítottak, műkajákat nem ettek, igaz
akkoriban nem is volt műcucc. Mindent maguk készítettek, a bútoroktól kezdve a
munkaeszközökön át a ruháig persze az állattartást és a betevő falatokat sem
hagyhatom ki. Most ugyanezt egy városi lakásban… A tájház a templom mellet
található.
Nos megnéztük, meghallgattuk, irány a szurdok. A patakban
alig van víz, az elmúlt időszakban nem sok eső eset. A szurdok történetéről
csupán két mondat. A Dera (Kovács) – patak mélyítette szurdokvölgy a Pilis
mészkőszirtjeit és a Visegrádi-hegység vulkanikus kőzeteit elválasztó
törésvonal mellett található.
Manapság a patak, búvópatak, jelleggel hol
eltűnik, hol újra feltör és a felszínen folytatja útját. A festői völgyben kis
bukók, vízesések, kimosott sziklaformák találhatók. A kelet-nyugat irányú,
nagyon meredek szurdokvölgy még a legnagyobb kánikula idején is üdítően hűvös
klímával rendelkezik.
Csobánka felé gyalogolva rövidítünk utunkon!
Értem ezt az alatt, amit Bástya szokott mondani, tőle kölcsönöztem. „Tudok egy
rövidebb utat!” Nos, naná hogy tudok, átvágunk a patakon, mezőn sétálunk főút
mentén kicsit, majd pózolunk az egykori ABC előtt.
Kis pihenő, nekem épp nem kellene, de ahogy elnézem a csapatot
inkább lustázunk 15 percet. A napsugarak szépen melegítik a hasam, táskám a
fejem alatt, szerintem még horkolok is kicsit. Vagy nem is kicsit, de ez
részletkérdés. Oldalba senki sem rúg, pihenőről ennyit, indulás! Irány a Holdvilág árok! 
Patak mentén haladunk, forrásnál tankolás,
oltjuk a szomjunkat, a friss forrásvízzel. Ekkor még nem gondoltuk hasmenés
lesz a vége! Éljen a környezetszennyezés. A Meteor létra előtt kicsivel Csaba
tart egy nem is olyan kiselőadást a szurdok kialakulásáról. 
Videóra felvettem,
ha majd egyszer sikerül összevágnom, láthatjátok milyen komoly előadást
tartott. Még pár idősebb túrázó is megállt meghallgatni! Köszi Csaba! Szmájli J
Két mondatot az árokról, aki nem tudná. Ez
a hely a Pilis egyik leglátványosabb és legromantikusabb helye. Igaz, minden jó
helyre ezt mondjuk, és most épp ez az egyik, de csak mert épp ide jöttünk. Nos,
ha már itt vagyunk, van itt barlang vízesés és Meteor létra, mindez egy
kupacban a szurdokvölgy végén, nagy sziklák és jó magas sziklafal tövében.
A
látvány, esős időszakban a legszebb, amikor 10 méteres magasságból alázúduló
víz látványa nyűgözi le az idelátogatót. Ezen a képen csak cudar hideg időben
idelátogatót nyűgözi jobban ugyanez a kép, mikor a megfagyott vízesés
látványában gyönyörködik. De nyáron idelátogatót is lenyűgöző kép fogadja, na
meg persze tavasszal is. Nekem legjobban
a téli tetszik, a sok hatalmas jégcsappal. 
Felmászva a létrán ásatási területet
találunk. Itt keresik Anonymus írására hagyatkozva Árpád vezérünk földi
maradványait. Találtak itt egyet-mást, a sírt még nem, csontokat, méregpoharat
viszont már igen. Megmozgattak sok-sok köbméter földet, reméljük a kutatás
eredménnyel fog járni. Neten utána tudtok nézni, gugli a barátunk! Mindenesetre ez egy kultuszhelyként van elkönyvelve.
Tiszteletünket tettük, irány szurdok felső
szakasza! Itt összeszűkül a szurdok, térdig érő víz az aljában, sziklába
kapaszkodva, farönkökön lépdelve, ügyeskedünk. Aki elhibáz egy lépést fürdik!
Szerencsére mindenki ügyes, a padokhoz érve pihenünk. Vannak akik a kényelmes
utat választják. Ők gyalogúton mennek. A pudingosok, kimaradnak az izgalmakból.
De nem vagyunk egyformák, a lényeg mindenki érezze jól magát.
Ez megvan, irány
a Zsivány sziklák! Páran lecsatlakoznak ők elfáradtak, nekik ennyi volt, mennek
Pilisszentkeresztre, onnan pedig hazafelé. Csaba is lecsatlakozik, ő a Salabasinai árok
vonzásának nem tud ellenállni. Neki nem elég két szurdok egy napra! Kis telhetetlen,
kell a harmadik szurdok is! Mindenestre egy utolsó meredek emelkedőn kaptatunk
fel, csak úgy iránymenetben, minek mennénk körbe, rövidítünk ismét, és már itt
is vagyunk a szikláknál. Így leírni könnyű, görcsölő izmok fájdalma,
izzadságtól átázott ruha nem ezt támasztja alá, szint úgy a „kaptatunk fel” sem
olyan könnyű így a nap végén a 25. kilométer környékén. 
Szögezzük le hősök vagyunk! Épp úgy, mint nagy
királyunk IV. Béla, aki itt bújt el az üldözői elöl. Neki volt palástja, országalmája
meg kincse, amit a mendemonda szerint itt dugtak el. GPS viszont nem volt náluk,
így elfelejtették a helyet ahova kincset dugták. Keresték, de a mai napig nem
találták meg, épp úgy mint azok a zsiványok sem, akik hallva a mesét vizsgálódás
tárgyává tették a terepet. Kincset nem találtak rejtekhelyet viszont igen, s
innen rettegették a lakosságot! Innen a hely neve, Zsivány sziklák. Forgattak
itt filmeket is, és lehet sziklát is mászni! Leesni viszont nem illik! Tessék
vigyázni! Ide a mentő nehezen jön fel!
Nekünk mára ennyi a zsiványkodásból, még
egy kép a szép virágokról a csajoknak sok szeretettel, és vissza
Pilisszentkeresztre megyünk.
Éljenek a hősök! A majom viszont most ugrik a vízbe! A Felső
kocsmához egyszerre érkezünk a lecsatlakozókkal. Mi majdnem egy tízessel
mentünk többet, vagy mi rohantunk ennyire, vagy ők haladtak nagyon lassan. De
ez már egy fórumozási történet. Katt képe és nézd meg a fotókat amiket lőttem:
 |
| 2011.04.05. Szurdokok és sziklák |
