2011.02.06. Pilis Búbánat völgy

Menni vagy nem menni. A legnagyobb kérdés így vasárnap reggel miközben a meleg ágyban lustálkodom.  Álmosan próbálom kinyitni a szemem, de nehezen megy, gonosz manók ólmot kötöttek rá az éjjel. Kint csiripelnek a madarak, ezer ágra süt a nap, kirándulásra csábít a szobába beszűrődő fény. A fejem beletemetem a párnába, innen sehová sem! A mai  napra túrát nem írtam ki, tehát lustálkodom tovább. Mintha csak erre várnának a madarak. Még hangosabban csiripelnek. Gyere ki leheveredni egy réten, szép kilátásban gyönyörködni, elrágcsálni egy fűszálat. Ma nem, hagyjatok! Felhúzom a takarót, nekem pont jó itt az ágyban. Lassan 9 órát mutatnak a mutatók. Ilyenkor indul neki hegyeknek-völgyeknek a sok túrázó. Mi is ilyenkor tesszük meg az első lépéseket. Hasamra fordulok, a párnát ráhúzom a fejemre. 10 óra fáj a derekam a sok lustálkodástól, felkelek szokásos reggeli teendők. Lustán és lassan. A gondolatok viszont nem hagynak. Szép kilátás, erdő, rét, forrás ezek kavarognak csábítva milyen jó terepen lenni. Tiltakozom, nem akarok menni, bár jó menni, de most nem, sicc innen most lustálkodós napot tartok. 

Lassan reggelizem, minden falatot alaposan megrágok, bambulok kifelé a fejemből, kávét sem akarok, nehogy felébredjek. A gonoszkodó gondolatok nem hagynak. Rét, forrás, szép kilátás… A mindenit elég legyen! Előkerül a térkép, gyors tervezés, mivel 11 órát mutatnak a mutatók így messzire nem lehet menni. Gyors pakolás. Tankolás közben gondolkodom, már hülyeség elindulni, késő van. Kifizetem a benzint és irány a Búbánat völgy Esztergom mellett. 

Fel a kamáslit, Anita míg készülődik a kocsinál én lövök pár képet a tópartról, a csónakról, a nádról. Hűűűű… ez szép kép lett! Gyönyörködöm a kijelzőn milyen szépet alkottam. Egy hang üti meg a fülem, egy kérdés, amit, nekem címeztek. 

Valamit kapásból válaszolok, majd odamegyek a baráti társasághoz akik a tóparton tárcsán sütögetnek.  Beszélgetünk pár percet, majd egy finom ebédre invitálnak. Sült kolbász, hús, szalonna és épp most készül a fasírt. Ennek nem lehet ellenállni! Lakmározunk, tele pakoljuk a pocakunkat. 

Vendéglátóink, amikor tehetik, mindig elmennek valahová kikapcsolódni, sütögetni, lakmározni, beszélgetni jó levegőn. Milyen igazuk van! Megköszönjük a finom falatokat és indulunk  a Majális forrás felé. 

Hát a szokásos lendület felével sem haladunk. Minden kőnél, fánál megállunk, emelkedőn meg többször is. Tele hassal nagyon nem lehet gyalogolni, meg hát nem is egészséges. 14:10kor indultunk 15:10 kor érünk a forráshoz. A 6 éves gyerekek tempója azért megvolt. Anita forrást takarít és nyűglődöm, mennyünk már, meg minek takarítod, hagyjad már, messze még a Vaskapu menedékház induljunk! 

Végül kicsit elszégyellem magam, nem csak a tempó volt 6 éves szinten! Inkább lövök pár képet. Pár perc múlva szép lesz a forrás, indulunk felfelé. A tó partjáról kinéztünk egy sziklát, szép kilátás reményében, oda fel akarunk menni. A 150-200 méter szint máskor meg se kottyan, most azonban egy 2000-es hegy szenvedéseit élem meg mire odaérünk. A reggeli vajúdás, most is bennem van, beszélgetni sincs kedvem, menni sincs. Azonban látni szeretnék szépet, izgalmasat. Ez a szörnyű kettősség, 

Menni nincs kedvem, de sok szépet szeretnék látni. Ezért csendben szenvedek. Akik sokat járják a hegyeket ismerik ezt az érzést. Gondolom ti is voltatok már így, minden lépés kínszenvedés, de a tudat és a kitartás visz előrébb. Az eszem megállít, de a szívem húz előre, folyamatosan belesúgja a fülembe, kitartás, nem fogod megbánni, hidd el és odajutsz. Szeretem ezt a hangot, cserben még nem hagyott! Hegytetőről ereszkedünk lefelé a szikla felső részéhez kb. 40 métert. 

A nevét sajnos nem tudom, viszont a kilátás pazar, az egész Búbánat völgyet belátni, a jégpáncéllal borított Kerek tó, a völgy bejáratánál a Szamár hegy, és kicsit látható a Duna is. Szép napsütéses délután, naplemente közeli fényekkel. A legjobb időben értünk ide! egy szendvicset el is majszolunk. Sokat azonban nem időzünk, fél ötöt mutat az óra, indulnunk kell. Amennyit lejöttünk a tetőről ugyanannyit kell visszamennünk! 

Az ösvény saras és csúszós, a legfelső három cm föld olvadt fel, alatta még fagyos a talaj. Lefelé korcsolyáztunk, felfelé néhány helyen négykézláb megyünk. Fent az avarral borított részen Anita talál egy szarvasagancsot. Ezt haza kell vinni! Viktor majd farag belőle valami szépet! Lefelé a zöld jelzésen a Pilisi Mária úton haladva lefelé köszön ránk a naplemente csodás narancsszínű fényekkel. 

Pár kattintás mielőtt elbújik a nap a Vaskapu 403 méteres csúcsa mögött. Nyáron a Fári kút felől próbáltunk feljönni a zöld jelzésen. Akkor hatalmas dzsungel, majd közel két méteres csalános fogadott minket, amin nem tudtunk átjutni. Igaz nagyon nem is akartunk. Most lefelé, a másik irányból, vicces látni mennyi választott el akkor a továbbjutástól. 

Nem sok, akkor nem találtuk a jelet, most már, tudjuk hol van. J Nos, leérve a völgybe, a nem tudom milyen nevű, talán nevesincs patakon áthaladva a nyári dzsungel most egész átlátható, könnyen lehet  haladni benne. Na majd nyáron, hozunk ide csapatot, küzdjenek csak a növényzettel! 

A Fári kúthoz érve látjuk a nyáron rádőlt fát felaprították láncfűrésszel. Azonban az egyik súlyos része megrongálta a kút falát. Reméljük mihamarabb megjavítják. Iszunk a forrásból, kicsit pihenünk, főleg én! Ücsörgök a farönkön elmélkedve mennyi mindent láthatott ez a fa. És most tessék, itt fekszik felaprítva, ennyi volt. Aminek kezdete van annak vége is. Az öreg fa kidőlése, sok fiatal növénynek, a nagy lehetőség a fejlődéshez, növekedéshez. Pár évtized fiatal fák fognak itt állni, persze ha az emberek nem törik le az ágakat. Nos, besötétedet, mi nem megyünk tovább a Vaskapu menedékház túl messze van, majd máskor. megnézzük. Elő a lámpákat, és visszagyalogolunk a kocsihoz. Számomra rendkívül tanulságos nap áll mögöttünk, hetek óta alig van kedvem elindulni. Most kiteljesedett, ez volt a csúcs! Hazafelé már boldogságosan, visszakapott lendülettel indulunk. Dömösön egy kafféra megállunk, miközben kevergetem a kávét érzem, úgy mennék még egy kört! De most nagyobbat, meredekebbet, sziklásabbat!!! 

2011.02.06. Pilis Búbánat völgy

2011.02.05. Pilis, Dömös-Vadálló kövek-Leányfalu

Vadálló kövek és persze a prédikálószék ott egészen fent!

Dömös kistemplom kora reggel. Téli szeles idő fogad, amint lelépünk a buszról egyből bevetjük magunkat a kocsmába. Szokásos reggeli kaffe, sör, túrajelentés kitöltés meg ilyenek! Fél órát időzünk, mivel már nagyon mehetnékünk van nekivágunk. A Rám szakadék felé indulva Cseta hirtelen megkérdezi. Nem ezen a hídon kell átmenni? Ez nem a mi hidunk. De a GPS szerint… nos ha GPS ezt mondja… Hééé… hátra arc! Itt megyünk át! Az eleje nagy szemekkel néz rám, mi a francért itt megyünk át. A csapat egy része átballag a hídon, a meglepetés a túloldalon várakozik. 

Nincs tovább út, csak kerítés. Cseta nézi GPS-t majd beépítették volna? A többiek kérőn néznek rám. Mi van most? 

Nos, a GPS azt mondta itt kell átmenni, azonban ezt nem szabad szentírásnak venni. Néha hibázik a gép is! A mi hidunk a következő, aki bátor az alatta meg át a patakon. Na, mondanom sem kell Ádi kapásból a patakot választotta! Egy tempóban haladunk megállás nélkül a Szentfa kápolnáig. Megérkezve pár mondat a helyről.

A hagyomány szerint 1885-ben, május első vasárnapján két dömösi kisleány libákat legeltetett a falu mögötti mezőkön. Miután egy szép bükkfa alatt letelepedtek, az ég csodálatos kékre váltott, és felnéztükben Szűz Mária képét pillantották meg a fán a kis Jézussal. Mindkét alakon a Szent Korona és a fejük körül glória látszott. Egy arra járó nagyobb gyermek gyorsan a faluba szaladt. A Dömösről hamar megérkező idősebb asszonyok szintén látták a képet. A csodafa búcsújáró hellyé vált. 

Szerelvényigazítás, és kezdődik a kaptató. Pár centi hó teszi izgalmasabbá az utat felfelé a Vadálló kövek felé. Két kilométer és 500m szint Prédikálószékig. Viszont a kilátásért megéri felkapaszkodni. Nos, mi még a kaptató első harmadánál vagyunk. Itt már kezd szétszakadozni a csapat. Egy csaj nagyon nehezen viseli az emelkedőt. Őt a barátai vették rá a túrára, mondva nem olyan vészes. Hát neki vészes, 3km-t jöttünk és vissza akar fordulni. Megértem hisz első túrázó, látszik rajta nem bírja, nincs hozzászokva a túrázáshoz. Viktor és a barátai bátorítják, nagy nehezen felérnek. Mi addigra megesszük a szendvicseinket. 

Nos a Vadálló kövek. 12millió évvel ezelőtt, itt a Pilis ezen részén működött egy vulkán, amiből tufa és durvább törmelék szóródott ki, mely leülepedve összecementálódott. Később a tűzhányó felrobbant, egy hatalmas kalderát alakítva ki. A finomabb tufát a természet lassan elkoptatta, a peremen ott alakultak ki a sziklatornyok ahol nagyobb, keményebb szikladarabok megakadályozták a felület lepusztulását. 

A tornyoknak nevet is adtak Attila sisakos feje, Árpád trónja. Van több is de most nem sorolom fel, térképen megtaláljátok. Megvártuk a lemaradókat, így irány Ádi vezetésével Prédikálószék. 

Felérve ámulunk és bámulunk! A várva várt szép kilátás minden álmunkon túltesz. Ez mesés! Dunakanyar panorámája, egy uszállyal, a Börzsöny, Pilis és a visegrádi vár! Ezért már megérte kimozdulni a szobából! Itt megebédelünk, előkerülnek a jelmezek, hisz csak farsang van mostanság. Hárman vették komolyan, három szép hölgy öltött jelmezt. A többiek elsumákolták a jelmezt. Vidám percek, ugrós képeket készítünk, nevetünk amint visszanézzük a képeket!

Időnk véges, indulnunk kell, lefelé haladunk Pilisszentlászló felé. Ezen a szakaszon csak végig kell gyalogolni, azonban valaki kidöntött egy útjelző oszlopot. Talán 100 métert haladunk mikor feltűnik, nagyon lefelé vezet az út, égtáj szerint sem vagyunk jók. Nem baj, vissza nem fordulunk! Lemegyünk a Király völgybe, igaz ez plusz két kilométer de nem baj!

Van itt látnivaló! Itt van mindjárt egy patakvölgy, meredek parttal, kicsit belemegyünk és mit találunk! Szép jégcsapokat, amit a kőzetből szivárgó víz hozott létre. Pár perc pihenő, kattognak fényképezők. Alig tudom rávenni a társakat az indulásra. Pilisszentlászló 40 perc gyaloglásra van. Megállás nélkül megyünk, húzom a csapatot. Szintben vezet az út, szerencsére emelkedők nincsenek. Viszont szép rétek annál inkább. Menet közben csodáljuk a látványt.

Beérve a faluba bevetjük magunkat a Gesztenyés kocsmába. Fél óra pihenő, akik nem bírják ők busszal hazafelé veszik az irányt. Nekik ennyi volt! Mi pihenő után nekiindulunk nagy lendülettel. Csak éppen merrefelé is? Egy másik úton megyünk ki a faluból, de nem baj, kicsit módosítok a terven. Parkolóig ezen maradunk majd, átvágunk a kör jelzésen és mehetünk is. Ez a kis kerülő senkinek sem tűnik fel. Talán 15perc plusz, meg egy kilométer. 

Papp rét előtt elköszön tőlünk a napocska, megy pihenni. Mi meg a tűzoltási technikánkat igyekezzük csiszolni! Felelőtlen turisták égve hagyták a tábortütüket. Igaz most nagyon semmi sem tud felgyulladni, de soha sem lehet tudni. Nekiállok havat hordani rá, Viktor, Mars és ha jól emlékszem Ádi segít nekem. Pár cm hó van a földön de eltart pár percig mire összeszedünk annyi havat amivel eloltjuk. A végszót Viktor adja meg a tűznek.

Pap rétre már sötétben érkezünk. Itt előkerülnek a lámpák, a egy szendvicsnyi pihenő, és trappolunk Leányfalu felé. Gyönyörű tiszta időnk van, ezer csillag felettünk, azonban nagyon nem gyönyörködhetünk felfelé figyelni kell a lábunk elé. Az út tele van pocsolyával, vízátfolyással, és jég is van még rendesen. Ez azonban megszűnik mihelyt letérünk az útról, és túraösvényen folytatjuk utunkat, felfelé Vörös-kő a célpontunk, gyönyörködni az esti panorámában. 

Az éjszakai kilátás Pazar, kivilágított Leányfalu alattunk, távolabb nagy Budapest, a Duna sötét széles fekete vonalként húzódik alattunk, és ezer csillag a menyezeten. Az vörös csillagos emlékműnél pár kép, majd irány lefelé leányfalu. Szerpentines út kanyarog lefelé, lehet rövidíteni, azonban saras és csúszós. Inkább a biztosat választom. Egyik helyen azonban csábít a meredély, levágjuk. 15 méteres meredek közepén hirtelen megcsúszom, megpördülök! Egyik kezemmel elkapok egy faágat a másikat ösztönösen leteszem! 

Nem akarok a hasamon szánkózni lefelé! Banyeg… a térképpel bele tenyerek a sárba! Szép volt! Szerencsére rutinból mint a katonák a fegyverüket igyekeztem eltartani. Gyorsan letakarítom, és nevetek az utánam érkezőkön. Páran hasonlóan járnak! Innen tempósan haladunk egészen a Meteor forrásig. Feltöltöm a kulacsom, 2 perc pihenő, és irány Leányfalu buszmegálló. Egy kávéra még van idő a kocsmában a strand melletti krimóban. A strandolás ezúttal kimarad, befut a busz és irány hazafelé! 26km és 105méter szint lett a teljesítmény.

2011.02.05. Pilis Dömös Vadálló kövek Leányfalu

2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...vasárnap

Este csodás csillagos panorámában volt részünk, a tiszta égbolt azonban sejtette, hideg téli éjjel elé nézünk. Beigazolódott a sejtésünk, -20 fok közeli hajnallal fogadott a félhold. A barlangban ebből a kemény hidegből nem sokat éreztünk. Nyugodtan horkoltunk hálózsákjainkban. A kályha valamikor az éjjel folyamán kialudt, a rápakolt kövek lassan kihűltek. Reggel nyolckor már napsütéses idő fogadott minket. Hűvös reggel mínusz pár fokkal.

A barlang lassan megtelik élettel. Mindenki álmosan sürög, forog, reggeli, majd összepakolás. Gyufa, papír, konzerv, víz és pár hasznos holmit lepakolunk az egyik sarokba. Szemetet összeszedjük, majd felsöprögetünk. Úgy hagyjuk a szállást ahogyan mi szeretnék megkapni. Tisztán és takarosan!

Szombati túrán Lacza elkezdett piszkálni. Egy darabig tűrtem, de este ittasan rátett még egy-két lapáttal, tett egy két sértő megjegyzést. Okos enged elven nem szóltam vissza, de megszültem a tervem. Nos… veszekedni a fene sem fog, de ha nem bízik, bennem valaki az ne jöjjön a túrámra. Mivel most itt vagyunk, nézzük mennyire vagány a srác! Tessék, itt van a térkép, ma te vezeted a csapatot! Irány a Vörös-kő barlang, iránymenetben, majd Vöröskő forrás, Toldi kunyhó végül Bélapátfalva. Döbbent csend, majd Lacza egy perc múlva tiltakozik ez hülyeség, meg nagyon meredek, meg nem lehet megcsinálni…bla..bla.. Visszaadta a térképet… Feszült helyzet… 2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...vasárnap valaki a többik közül... Domi te vagy a túravezető, induljunk! Ez a mondat visszazökkentett a valóságba. Banyeg milyen igaza van, aki mondta, nem szabad így viselkedni! A francokat… Indulunk, aki jön, jön! Mondtam és abban a pillanatban megfordultam és elindultam. 

Megint elgyalogoltunk a „romantikázó hely” mellett most azonban nem álltunk meg, haladtunk tovább. Egy kicsit észak felé letértünk a kék ösvényről, de könnyedén visszataláltam. Most azonban itt állunk a Vöröskő barlang felett, elő a tájolót, és iránymenet! 10-15 cm hóban 150 métert kell haladni. Számolom a lépéseket! 0,8-al megszorozva az kb 190 lépés. 60 fok észak felé balra, és ha jól gondolom alattunk a barlang. 

Egy sziklatömböt kell megkerülnünk, a másik oldalán lesz. Nagyon meredek a hegyoldal, fától fáig megyünk. Leérve a völgybe kiderül, még egy bordán át kell menni. A csapat egyik felének ehhez nincs kedve. Őket nem érdekli a barlang, a kunyhó sem inkább lemennek a forráshoz. Öten megyünk megkeresni a Vöröskő barlangot. Pár perc gyaloglás után meg is van! Ledobjuk a zsákokat és felkapaszkodunk megnézni. Nem nagy barlang, talán két méter mély lehet. A nyomokból ítélve, egy állat használhatta menedéknek. Miután alaposan megnéztük a környéket is, lecsapatunk a völgybe, felvesszük a zsákokat és irány a Toldi kunyhó. 

Ez a kis mesebeli házikó kiváló menedék egy-két éjszakára. Szerencsére az ilyen szállásokat elkerülik azok a turisták, akiket nem szeretetünk látni az erdőben. Akik szemetelnek, fákat törnek, rombolnak, és tönkreteszik azt a kevés szépet, ami még megmaradt. A kunyhó jó állapotban van, három-négy embernek kiváló szállás, még télen is, hála kályhának.

Találunk egy doboz sört, csapraverjük, beleolvasunk a ház naplójába. Tiszteletünk jeléül összeszedjük a szemetet, és irány a Vöröskő időszakos forrás. Nem cicózunk! A legrövidebb út az egyenes! Irányszög mérés és csapatjuk iránymenetben. Rohamléptekben haladunk lefelé 10cm hóban a hegyoldalon, ölnyi vastag fákat kerülgetve. Jó szokásomhoz híven, naná hogy futva megyek lefelé a meredeken! Egyre jobban izgat, vajon működik a forrás? Van elég víz a hegy gyomrában? Minél lentebb érek, annál jobban elhatalmasodik az izgalom bennem. Mintha vízcsobogást hallanék! Gyalogolok és fülelek! Igen egyre jobban hallom! Ez a forrás lesz! Ez nem zubogó patak hangja! Egyre jobban felerősödik, és pár pillanattal később meglátom! Működik! Nem is akárhogyan! Igaz szokott magasabbra is spriccelni, de 80cm megvan. Szépen látható a legyező forma. Az eligazító táblától szemlélve, engem egy szellem alakjára emlékeztet.

A Vöröskő-forrás egy ideiglenesen működő forrás a Bükk hegységben. Az elolvadó téli hó, és csapadék felduzzasztja a Bükk karsztvízrendszerét. A vízszint amint eléri a forrás száját akár 100-150cm magasra is törhet a víz.  Ez pár hétig tartó folyamatosan apadó működést eredményez. A forrásvíz iható, tiszta és hideg karsztvíz. A Vöröskő-forrás általában április végére kiapad, és az év további szakaszában teljesen kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.

A többiek itt kitalálják a tuti útvonalat, egy beszólás, és indulnak is. Egyenesen át mindenen GPS-el a kézben. Egy meredek hegyoldalon fel, majd a túlsó oldalán lefelé. Meg is érkezünk a Pes-kő katlanba. Elsétálunk a kulcsosház mellett, majd a piros jelzésen felfelé. Nagyzsák és három napra való felszerelés húzza a vállunkat. Fortyogok magamban! Nem tudom ki találta ki, de nagy ötlet volt ez az útvonal. Ész nélkül át mindenen, gyűjtve a szinteket, amit meg lehetne kerülni, mi azt is megmásszuk. Az eleje megy, ahogy csak bír, nincs tekintettel a lassabban haladókra. F.Peti nem rutinos túrázó alig bírja a tempót, másoknak is csak szenvedés az út. Én nem foglalkozom a rohanókkal, a barátommal maradok a sor legvégén. Bátorítom segítek neki, még szép, hogy így teszek. Ha nem így tennék, ő leszakadna a csapattól és lehetne keresni. Meg amúgy is, ezért vagyunk barátok. Menyjenek csak, mi elvagyunk a sor végén. Aztán Ör-Kő rétnél csak bevárnak minket. Tűz mellet melegednek, a rohanók mire odaérünk. Innen lefelé Bélapátfalva, vissza a Lak völgyi tóhoz. 

Leérve megnézzük a GPS adatokat. Közel 1000m szint és 11km, a tervem erre a napra 550m szint és 11 km lett volna. Laza nap helyett egy kemény túrát toltunk.  Nos, innentől kezdve más szabályok lépnek életbe. Nincs kec-mec… nem kötelező velem jönni, de aki velem tart annak el kell fogadni a szabályokat.

2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...vasárnap

2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...szombat

Szombat reggel 8 óra. Lassan ébredezik a csapat. Álmosan törölgetem a szemem, valahogy nem akar nyitva maradni. Kitekintve az ajtón mintha mesében járnék! Gyönyörű kék égbolt, nap sugarai vidáman táncolnak a hókristályokon, csillogást-villogást kölcsönözve a tájnak. Belelépek a bakancsomba, kézbe veszem a fényképező masinát, és irány kifelé a barlangból! Pár kép után ráeszmélek pisilni is nagyon kell. Hát, gondolom nem kell leírni mivel töltöttem egy-két percet az életemből! J

A barlangban gyors megbeszélést tartunk. A terv Bánkútig elgyalogolunk, meg persze vissza is. B.Petiék négyen más felé akarnak menni. Ámen… F.Peti viszont semerre, szívesen maradna itt! Aszta, ez tök jó! Akkor maradnak a cuccok, alig kell valamit cipelnünk. Így sokkal jobban tudjuk élvezni a túrát! Pakolás és már indulunk is! 

Első kilátópont a barlangtól talán negyed órányi járásra, gyönyörű panoráma fogad minket. Leülünk pár percre, élvezzük a napsütést. Tovább haladva a hegyoldalon, az Őserdő mellett elhaladva, a bükki kövek legimpozánsabb tagja, a célpontunk.

949 méter magas Tar-kő, a Nagy fennsík peremén Répáshutától 8km gyaloglásra található. Az ide látogató túrázókat lenyűgöző panoráma fogadja, dél irányba az Alföld felé. Azonban ne feledjük, fokozottan védett természeti területen járunk! A kijelölt turistaútról letérni, a növényeket letépni, szemetelni szigorúan tilos. A szabályok betartását a Természetvédelmi őrszolgálat munkatársai kiemelten ellenőrzik.

Innen 15 perc gyaloglásra található Három-kő, igaz csupán 904 méter magas, de a kilátás innen is gyönyörű. Egy kedves természetjáró házaspárral beszélgetünk a csúcson. 

Kiderül ők is sokat túráznak, magashegyeken is jártak, és sok szép helyet felkerestek már. Pár perc beszélgetés, elkattan a csoportkép, 

kicsit megszemléljük a kilátást, nézelődünk pár percet. 

Egy kis érdekesség a Bükk hegységről. A legmagasabb magyar hegyek 100-as listáján a Bükk abszolút többséggel rendelkezik. Ugyanis 59 csúcsa szerepel a listán! Ebből 900 méternél magasabb 43 db. Három-kő a maga 904 méterével a 36. helyet szerezte meg.

Innen Bánkút a célunk, ami közel 8 kilométerre van. Havas úton gyalogolunk, pár képet lövök útközben. A havas táj mindig lenyűgöz. A csillogó jégkristályok, a havas ágak, hóborította fenyőfák, rétek mezők látványa. Bánkúthoz közeledve fenyőerdőn vezet keresztül utunk. Csendben gyalogolunk a hatalmas tűlevelű fák között, élvezzük a fák illatát, az erdő hangulatát.

Megérkezve a sí házhoz beülünk enni-inni pihenni! 

Forró leves, Sztrapacska, Bánkút tál, Brassói, kaffe meg persze sör. Egy óra vidám hangulatban, majd Felmászunk a Bálvány hegyre. 

A naplementéről éppen lecsúszunk, de a látvány gyönyörű! Dél felé a Bükk fennsík, északra a kivehető a horizontból a Tátra hegyvonulata. A legszebb rész azonban nyugat felé, a naplemente utáni égbolt. Mesés színek! Azonban sokáig nem gyönyörködhetünk, a barlangban vannak a cuccaink, azok nélkül nem élnénk túl az éjjelt. Tehát indulunk közel 10 km-t kell gyalogolnunk. Lemászunk a Petőfi kilátóról és délnyugat felé vesszük az irányt. 

Gyorsan sötétedik, a hold mint lámpa világít nekünk, az égbolton ezer csillag kísér minket. A havas tájon fejlámpáink fénye pásztázza az utat. Egyre hidegebb van, most már így 18:20-kor csupán -2 fok lehet és hűl a levegő. Tiszta égbolt van, hideg éjszakának nézünk elébe. Olasz kapu után a zöld négyzet helyett a sima zöldre tévedünk, így az Őserdő felé megyünk. Ennyi baj legyen, a táv ugyanannyi, szintben megyünk 100 méterrel többet. Viszont a barlang előtt gyönyörű csillagos égbolt fogad minket! A reggeli szép kilátás, igazi”romantikázó hely” így éjjel. Ámulunk és bámulunk vagy 10 percet! Innen pár perc gyaloglás a barlang. Utolsó emelkedő és belépünk a szállásra ahol már a Peti és a másik csapat vár minket. 

A kinti -9 fok ellenére bent pólóban, van aki félmeztelen vacsorázik. Nem véletlenül Peti egész nap tüzelt a kályhában, így közel 28 fok lehet bent. Vacsora után előkerül a szotyi, egy két mécses hangulatvilágításnak, egy két üveg bor hangulat fokozónak! Beszélgetünk, nevetünk nagyokat, egy kis nótázás! Észre sem vesszük és már éjfél felé jár az idő. Utoljára megpakolom a kályhát, és alvás, reggel 8 kor ébresztő… folyt köv…

2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...szombat