2011.02.26-27. Börzsöny, Farsang, vasárnap

Vasárnap reggel verőfényes napsütés, madárcsiripelésre ébredünk. Bent a esti jelmezes buli maradványai. Rendet valahogy senki sem csinált. Lassan ébredezik a csapat, álmos tekintetek kutatnak reggeli koffein után. Kitakarítunk, elpakolunk, elmosogatunk, mindent a helyére teszünk.

Átnézzük a szobákat, nehogy valakinek valamije véletlenül itt maradjon. A többiek egy rögtönzött jógareggeli tornát tartanak. Miután végeztek indulunk Kóspallagra.

Csípős hideg tegnapról megmaradt, mi viszont nekiindulunk. Szt. Orbán fogadónál tartunk egy kis pihenőt. Beülünk egy életmentő kávéra a fogadóba. A többiek ez idő alatt a kötélpályát tesztelik, etetik, simogatják a lovakat. Jó negyed óra múlva indulunk. 

Látjátok azt a hegyet? Az a Nagy-Sas-hegy! Na… arra vezet az utunk! Ez a mondatom nem vált ki nagy lelkesedést a csapatból! Igaz szemmel láthatóan magasabb hegyet a környéken találni nem lehet! Megesik a szívem szegény fáradt túrázókon! Tegnapi túra majd éjszakai buli eléggé megviselte a csapatot. Nos, arra nem megyünk fel, gyertek megkerüljük. A Bezina-rét felé a Bükkös árkon megyünk felfelé. A nyeregbe felérve már igencsak fáradt mindenki. Pedig alig tettünk meg pár kilométert, és szintben sem jöttünk rengeteget.

Hátizsákokat lepakoljuk, páran a nyeregben maradnak, ők vigyáznak a cuccokra. A többiekkel felmegyünk a Kopasz-hegyre szép kilátásban gyönyörködni. Fent a csúcson leülünk falatozni, élvezzük a napsütést, kattognak a fotómasinák, készülnek a szebbnél szebb tájképek.

Lassan sötétedik, indulnunk kell! Vissza megyünk a nyeregbe, immár teljes létszámmal indulunk a zöld jelzés mentén, a Nagy-Sas-hegy felé. Azonban a szép kilátáshoz nem megyünk fel, túl fáradt a csapat. A legrövidebb úton megyünk, erdészeti utakat választom. Kockázatos döntés, egy elkavarodásból nagy baj lehet. Folyamatosan figyelem a térképet, nézem a kanyarodási pontokat. Csont nélkül! Rátérünk ismét a jelzett útra. Kálvária itt van 100 méterre oda még felvezetem a túrázókat. 

Csetával Effyvel egyeztetve spórolunk pár méter szintet. Ők szombat reggel bejárták a környéket, ismerik a „rövidítéseket”.Azonban a többiek így sem lelkesednek az ötletért, a naplemente előtti percek a hegytetőről, viszont kárpótolják a fáradságot.

Lefelé menet ismét spórolunk pár méter szintet, a Kisinóci turistaházhoz épp sötétedéskor érünk. Jobban nem is lehetett volna kiszámolni! Azonban a csapat kész van, mindenki nagy elfáradt mintha 30-40km-t toltunk volna. Pedig csupán 8km és pár száz méter szintet tudunk magunk mögött.

Egy forró teára beülünk a helyi kocsmába, beszélgetünk egy órát majd lassan hazaindulunk pihenni. Élményekben gazdag hétvégét tudhatunk magunk mögött. Ilyet még kell szervezni! Fogunk is!

2011.03.26-27. Börzsöny Farsang, vasárnap