2010. április 30., péntek

2010. február 20-21. Bükkbe csatlakoztam egy csapathoz akik a Vöröskői időszakos forráshoz tartottak.
A csapat 8:15-kor Omassáról indult, mi hárman Tina, Mate és jómagam Bánkúton csatlakoztunk 9:15 körül. Tervünk, estig a csapattal tartunk a forrásig, innen mi barlangszállás felé megyünk ahol eltöltjük az éjszakát. Másnap vissza Bánkútra két 900 csúcs érintésével. Szokásos köszönés, ismerkedés után nekiindultunk utunknak. A vezető nagy tempót diktált, mikor megálltam két perc technikai szünetre 15 percembe került meg sok izzadság cseppbe, hogy utolérjem a csapatot.

Első állomás a Mária kegyhely, kersztény katolikus búcsújáró hely. Pár perc pihenő, pár kép erejéig, majd indulás tovább a kék jelzésen. A hőmérő +5-6 fokot mutatott, a hó olvadásnak indult amit már vártunk. Azonban a sok latyakot, bokáig érő tócsáknak nem igazán örültünk, főleg mikor nem lehetett kikerülni, bele kellett gázolni, volt ahól közel 30cm vízben gázoltunk.

Amikor felértünk Tar kőre a szép kilátás ezúttal is elmaradt. Helyette harmadszorra csodáltam meg a hófehér köd panorámáját. Ettünk, ittunk pár fotó, és már indultunk a forrás felé.

Toldi kunyhó felé vettük az irányt, de a kunyhóig nem mentünk el.
Előtte irány menetben átvágtunk az erdőn, meredek hegyoldalon ereszkedtünk le a völgy aljába, ahol szépen csörgedezett egy kis
patak. Óvatosan haladtunk, sok kidőlt fa, sziklák, meredek hegyoldal nehezítette a haladásunkat.
Sajnos a forrás nem működött. Megcsodáltuk a kifolyót, ahonnan pár héten keresztül közel két méter magasra spriccel a víz tavasszal, hó olvadás után. Most azonban csak elképzelhettük milyen lelet. Izzadságtól nedves ruháinkban ácsorogva kezdtünk fázni.Kitaláltam gyújtok tüzet, de csak vizes ágakat találtam.
Senki sem aktiválta magát hogy segítsen, így két papír elégetése után feladtam. Közel fél óra várakozás után megérkezett a csapat másik fele. Beszélgettünk kicsit, majd. elköszöntünk, mivel már kezdett sötétedni, indulni kellett. Nekünk 2-3km a barlang, de Omassa nagyon messze van még, a
többieknek oda vissza kellett gyalogolni.
Irány menetben vágtunk neki a meredek emelkedőnek. Tina elfáradt, de sikeresen felküzdötte magát. A tetőn rátértünk a kék útra, ami egészen a barlangig vezetett. Gyorsan sötétedett. Elő a lámpákkal! Egy hónapja 30-40cm hóban meneteltünk fel,
most 15-20cm hó nehezítette a haladásunkat.
Mire felértünk már teljesen besötétedett. Nagyon örültünk mikor megláttuk a barlang ajtaját! Gyorsan becuccoltunk, Matéval kimentünk tűzrevalót gyűjteni. Harmadik körben kicsit merészebben, messzebb a barlangtól, észak felé indultam, majd fel a
fenti részre, vastagabb tűzrevaló után kutatva. Gyorsan összegyűlt egy nyaláb fa, és már indultam is lefelé. Azonban valami nem stimmelt. Lejtő helyett emelkedő állt előttem. Sziklák helyett sima avar, amit belepett a hó, a hóban sok száz vaddisznónyom. Zseblámpám fénye 3-4métert világított a ködben.
Akkor most akkor merre??? Nehezen összegyűjtött fáról első körben lemondtam. Elindultam amerről szerintem jöttem. A táj nem volt ismerős. Visszamentem a biztos ponthoz, majd másik irány következett, ami a barlang felé vezethet irányban. Max lemászok a sziklafalon, azonban sziklafal itt sem bukkant elő. Három irányt jelöltem ki, mindig tovább mentem, de valahogy sehogy sem akart előbukkanni az ösvény. Fél óra bóklászás után ismerős lett a táj. Kérdés a barlang alatt, v mellett
vagyok. Ekkor hallottam Tináék hangját. Persze a visszhang miatt a másik irányból. Barlang mellett voltam! Egyből indultam is, a havas esőtől átázva de boldogan értem a a barlanghoz. Persze lebaszt is kaptam rendesen, miért megyek egyedül ki ilyen időben. Mateval visszamentünk megnézni merre kóboroltam. Így látva már egyszerű volt a megoldás. Egy nagy adag fával tértünk vissza.










A kályha vidáman duruzsolva ontotta a meleget, levettem a vizes ruhákat, amik a melegben gőzölögtek rajtam. Kiteregettem, vacsora után hálózsákjainkba bújva álomba szenderedtünk. Éjjel háromszor pakoltam fát a tűzre...
folyt köv...




2010. április 23., péntek

2010 február 15. Hétvégén ügyeletes voltam, kifogtam egy jó húzós hétvégét, rengeteg forgatással.
Tinával megbeszéltük hétfőn elmegyünk bejárunk egy ösvényt. Örültem, kellett a kikapcsolódás a
nyugalom, a természet közelsége.
Szentendrére késve érkeztem, ha jól emlékszem egy órát késtem. Felvettem Tinát majd repesztettünk

Pilisszentlászlóra, pontosabban kicsit tovább. Holdvilág árok felé indultunk azonban hamar letértünk a jelzett ösvényről. Nem akartam térképpel foglalatoskodni, valahol csak kilyukadunk, inni enni van mit bőven, nagy gond nem lehet. Rábíztam magam Tinára, mehetünk bármerre szépet mindenhol látok.
Csakhamar egy kanyonban találtuk magunkat. Nehezen járható szakasz, sok sziklával, kidőlt fákkal. Egy darabig itt haladtunk majd felmentünk a kanyon oldalára. Itt csak a hóval meg az emelkedővel küzdöttünk.
Felérve rátértünk a piros ösvényre, a Szalabasinai kútnál.
Lazán kóboroltunk mentünk amerre gondoltuk, csak az irányra figyeltünk. Mindig azt az utat választottuk amelyik arra indult amerre nekünk kellett tartanunk.
Pilisszentlelken van egy jó cukrászda. Sajnos zárva volt. Így mentünk tovább, ugrott a süti.
Viszont a mészégetők mellett haladt utunk, majd egy szép patak mederben ért utol minket a naplemente.
Sötétben Csobánka fényeit csodáltuk, miközben hallgattuk az erdő hangjait.
Utunk végén nekem Kecskemétig vezetnem kellet, éjfél előtt értem haza. Gyors pakolás, fürdés,
ringatni már nem kellet!