Budai hegység, 2010. március 20. Túravezetői oktató túra.

Találkozó Óbudán Szent lélek téren reggel 8-kor.

Kecskemétről reggel 5:40-kor indult a busz. Nagyon időben felértem. 7:30-kor már a találkozó ponton kutattam egy reggeli kaffé után. Peti volt a második fecske. Rávettem keressünk egy kisboltot 300 pénzt nem akartam kiadni egy ásványvízért. Pár perc séta után szerencsével jártunk! 120 forintért sikerült venni. Siettünk vissza,

miután köszöntöttük a többieket, felszálltunk a buszra. Irány a Budai hegyek. Leszállva a buszról Tama kiosztotta a térképeket, elmondta a tervet, mi mindent keresünk meg a mai nap. 17 tanuló és 6 tanár vágott neki a távnak. Első körben egy emelkedőt kellett leküzdeni

bemelegítésképp, majd a kék jelzésen haladtunk. Örültem h végre nem csak havat látok! A fák, bokrok már javában rügyeztek. Anita mutogatta nekünk a növényeket. Egy kicsi fűszálra hasonlító növény lett a nap érdekessége. Snidling, ami ízletessé teszi a reggelinket ha épp nincs nálunk hagyma. Csá Petinek annyira

megtetszett, hogy az egyik pihenőnél egy nagy kupaccal tett a zsákjába. Persze földestől! Balázs lépcsőnél tartottunk rövid egy perces pihenőt majd nekiindultunk felfelé. Gyorsan haladtunk, Bertalan mutatott egy érdekes utat ami vagy 100 méter hosszú viszont ha irányszöget mérünk rá, egyáltalán

nem úgy van rajzolva a térképen. Tehát nem

hihetünk mindig a térképnek. Tovább haladva rátértünk a zöld jelzésre. Az egyik kereszteződésnél egy függőhidat találtunk. Persze egyből rá kellett menni! Gizi, Peti, és jómagam egyből átbújtunk a korláton, kívül csimpaszkoda hintáztattuk a hidat, miközben a többiek igyekeztek átmenni rajta. Miután kijátszottuk magunkat, eljutottunk a

Jenői toronyhoz. Egy rövid meredek kaptató után a torony lábánál letettük a zsákokat a bátrabbak felmásztak a tetejére. Szép kilátás tárult elénk. Visszatértünk a zöld

jelzésre következett a Solymári fal. Ide szintén egy meredek kaptató vezet fel, a kilátásért viszont érdemes felmenni. Itt a szikla tetején megettük a tízórainkat. Ilyen panoráma mellett sokkal

jobb étvággyal majszoltunk, ki a szendvicsét, ki milánóit! Innen talán 10 percre található az Egri vár. Félreértések elkerülése végett nem az eredeti, hanem a híres

Egri csillagok film egyik díszlete! A forgatás kedvéért építettek egy várat, amit a törökök megrohamoztak, a hős védők pedig visszavertek. Pihenő időt páran a falak megmászásával töltöttük, volt

aki a bástyára is felmászott! Tama kiadta a vezényszót! Innen mindenki egyénileg megy a Teve sziklákhoz. A tanárokkal ott

találkozunk. Tündi, és Csá Peti csatlakozott hozzám. Nem volt szabályos, de nekik kellett a segítség. Bertalan egy idő után utolért minket, csodálkozott is! Még csak itt jártok? Pár pillanattal később Mária is odajött kicsiny csapatunkhoz. Bertalannal igyekeztünk

elmagyarázni hogyan kell irányszöget mérni, meg eldönteni merre lehet az a fránya Teve szikla. Mire megtaláltuk, a többiek tovább

haladtak, így mi is mentünk. Következett a Nagy-kevélyi-kőfülke. Csá Peti visszafordult feljött a sziklaüreghez Mária egyedül ment tovább,

Bertalan gyorsan utána indult. Megbeszéltük találkozunk a Kis-Kevélyen vezessem oda Petit és Tündit. Mire odaértünk a többiek már a Mackó barlangnál

voltak. Egy gyors irányszögmérés, és iránymenetben mentünk is lefelé a barlang felé. Tündi elfáradt, alig bírt menni a nehéz terepen. Ráadásul egy szerencsétlen lépés után a bokája is kifordult. Szerencsére csak húzódás, így lassan de eljutottunk a barlangig. A Mackó barlangnál egy rövid pihenő után mentünk immár a teljes csapattal a

Nagy-Kevélyre. Felérve irányszögeket mértünk, gyakorlás címen hegytetők

neveit próbáltuk kitalálni több kevesebb sikerrel. Pilisborosjenő volt a végállomás, innen busszal mentünk vissza Pestre. Persze előbb a kemény mag beült vacsorázni egy kis étterembe.

Budai hegység, 2010. március 20. Túravezetői oktató túra.

2010.03.07. Spartacus ösvény

Tina szervezte össze a csapatot, a találkozó Pilisszentlászlon. Innen Gyuró vezetésével indult a közel 20 bátor túrázó. Reggel csípett még a fagy, hűvös idő volt, ez persze nem meglepő ilyenkor március

elején. Hó már elolvadt, egy kicsi hószálingózás lehetett éjjel, picit fehérre festve a talajt, megtörve a szürkeséget. Bemelegítésképp meneteltünk pár kilométert, majd következett egy meredek kaptató, felfelé az Öreg Pap hegyre iránymenetben. Itt mindenki szuszogott,

lekerültek a kabátok, pulóverék. Elérve a csúcsot

csodálkoztunk a kilátásban, előkerültek a szendvicsek, a pálinkás flaskák. Ilyen panoráma mellett jól esik a reggeli, Előttünk a Duna kanyar, lábunk alatt szakadék, mélység fák és bokrok. Nekivágtunk a környék felderítésének! Hátizsákokat hátrahagyva tettünk egy

kört a hegyen. Érdekes sziklaképződmények, szép kilátás több irányba, mohák, egy két korai virág. Persze az őrültség is felbukkant! Gyuró felkapaszkodott egy magas sziklára, egy

lábon állva pózolt a fényképészeknek. Viky is kimerészkedett, ő "csak" kiállt, az egy lábas jógamutatványt már nem kockáztatta meg. Lefelé az egyik társunk nagyon lassan haladt. Fél éve egy csúnya érrendszeri betegség lebénította a fél oldalát, most azonban itt nyomta a kilométereket, a szinteket, hegyre fel és le. Csodálom az ilyen emberek kitartását. Két mondatot váltottam vele, "jó lenne egy kis pálinka" Nosza fogtam magam leszaladtam a többiekhez, Gábortól elkértem a flaskát, és már futottam is vissza fel a hegyre. A hölgy mosolygott, a pálinkát nem fogadta el,

mondván gyógyszerre nem szabad. A férjével ittunk egy-egy kortyot. Megnyugtattam őket nem baj, hogy lassan haladnak mindenkit megvárunk, az számit hogy itt vannak és nyomják! Jobb kedve lett mindkettőjüknek, kicsit felszabadultak. Innen meredek hegyoldalakon vezetett utunk, szép bükkösük között haladtunk, az avar susogott a lábunk alatt. Egyik

emelkedő után egy kunyhó bukkant fel előttünk. Jenői kunyhó. Itt pihentünk pár percet. Előkerültek

a szendvicsek, és persze a pálinkás flaska ami körbement. Pár perc után a csapat egy közeli kilátóhely felé vette az irányt, hárman

maradtunk a zsákok őrzésére. Mikor visszatértek, indultunk az Apátkúti völgy felé. Egy kisebb emelkedő legyőzése után keskeny gyalogút vetetett a hegy oldalán. Egy éles kanyarban utoljára gyönyörködtünk magasból

az alattunk

elterülő tájban.

Pár perc gyaloglás után egy érdekes képződményre lettünk figyelmesek. A völgy északi oldalán haladtunk a gerinc alatt kicsivel. Itt érezhetően hűvösebb volt mint az erdőben. Az egyik sziklapárkányról több száz jégcsap lógott. Erre mindenki rákattant akinél fényképezőgép volt! Tovább

haladva Tina, Anita és jómagam letértünk a jelzett útról. Lementünk a völgy aljára. A jégpáncél már elolvadt, azonban a köveken megmaradt a jég, mintha páncél borítaná a sziklákat! Sőt! Az egyik kicsi vízesés tövében érdekes jégszobrokara lettünk figyelmesek. Mintha jég denevérek lógnának a patak

fölött. Itt időztünk keveset, a videókamerám lemerült, úgyhogy a filmezést abbahagytam. Lesétáltunk

Pilisszentlászlóra egy rövid

beszélgetésre, majd irány Szentendre, eperbort inni. Itt megbeszéltük a következő túrákon merrefelé kóboroljunk...

2010.03.07. Spartacus ösvény

2010.03.06 Túravezetői tanfolyam Budai hg

Március első szombatján a Budai hegyekben gyakoroltuk a túravezető feladatait. Reggel Tama, Bertalan eligazítást tartot, ismertették az aznapi feladatot. Pontos irány, illetve helymeghatározás gyakorlása, valamint a

térkép folyamatos követése, olvasása. Csapatokra bomlottunk, ezúttal Bertalan csapatát válsztottam, négyen indultunk felfelé Fenyőgyöngyétől az Árpád kilátó felé. A figyelmes túrázó észrevehet sok apró csodát. A hó már

elolvadt, a természet szép lassan feléled téli álmából. Érdekes volt hó nélküli utakon gyalogolni, igaz még szürke minden, de teljesen megváltozott a táj. December 18. óta 20-40cm havat láttam, esetleg latyakot. Számomra a természetet szimbolizáló zöld színben, a ruháinkon kívül a fagyöngy

pompázott a fák koronáin, a mohák pedig a fák tövében vagy a köveken. Ugyan a hó már elolvadt de ezen a reggelen dideregtünk. Bizony elkellet a sapka sál nagykabát, főleg mert minden bokornál megálltunk irányszöget mérni. Bertalan folyamatosan kérdezte: most épp hol vagyunk, miért vagyunk ott, merre kell tovább mennünk, miért pont

arrafelé. Ezeknél a kicsiny pihenőknél mindig találtam valami érdekességet. Egy fűszálat, tobozt, csigát, vagy épp egy bogarat. Az egyik kanyarban érdekes túrajelzésre lettünk figyelmesek. Aki a jelzést festette meg volt áldva alkotói kreativitással! Tovább indulva az Árpád kilátó felé utolértük az előttünk haladó csoportot. Velük egyszerre

értünk a kilátóhoz. A szép kilátás valamikor szebb lehetett! Most azonban a

lakótelep organikus építészeti stílust messze nem követő tíz emeletes tömbjei látványrombóként éktelenednek. Gyors reggeli után Csá Peti vezetésével indultunk tovább. Ő egy érdekes jelenség. Bertalan vele

foglalkozott a legtöbbet. Peti halálos nyugalommal válaszolt a feltett kérdésekre ő merre menne, indoklása mindig valami hajmeresztő, meglepő őrültség volt. Jól szórakoztunk bár egy idő után fárasztó. Meredek hegyoldalon kapaszkodtunk felfelé. Talán három négy szintvonalat haladtunk a csúcsig. A hegyről leérve a Kecske hegy felé vettük az irányt. Odaérve Bertalan Petinek magyarázta a tájoló használatát.

Egy kis idő után a kezembe nyomta a térképet. Feladatom vezessem el a csapatot a legrövidebb úton a Hármas határ hegyig. Eddig kicsit fáztam a lassú tempó miatt, hát vágjunk bele! A Budai határkőig szinte egy trappban kilépve haladtunk. Ha valaki elfelejtette volna, egy nagy város közelében vagyunk, itt fejet hajthatott a civilizált világunk vigyázunk a természetre oltára előtt. A határkő mellett szétdobált szórólapok, szemét gondosan elhelyezve. Pár kép erejéig megálltunk majd irány a Hármashatár hegy.

Itt megcsodáltuk a katonai bunkerek maradványait,

pár merész kép után irányszög mérés.

Melyik hegy lehet az ott! Hangzott a kérdés. Elő a tájolót és irányszög mérés! A szög helyes

volt, a távolság mérés már kevésbé. Kicsit

közelebbinek tippeltem. Sebaj hisz épp ezért kell gyakorolni. Gyalogoltunk még egy keveset,

majd összevártuk egymást Tama kimondta a végszót. Mára ennyi, találkozunk

szerdán. Sziasztok. Elköszöntünk egymástól néhányan egy kis helyi kocsmában beszélgettünk, melegedtünk egy két forralt bor társaságában...

2010.03.06. Túravezetői tanfolyam Budai hg