2011. május 23., hétfő

2011.02.20. Bükk Szilvásvárad


Egy rendhagyó kirándulást terveztünk erre a napra. Eredetileg Aggtelek volt a cél. A felhős esős idő módosította a tervet. Szilvásvárad az Ősemberbarlang, és Istállós-kő lett a nyerő!
Legea egy kisbusszal megoldotta az utazást, bepattantunk és repesztettünk Szilvásvárad felé, ködön, esőn keresztül, bízva ott nem lesz rossz idő. Eger után még szemerkélt az eső, de Bélapátfalván már napsütés fogadott minket!
Szilvásváradon betértünk egy kiskocsmába, reggeli kaffe, meg egy kis lélekmelegítő jéger! Megterveztük az útvonalat, és irány a parkoló! Felmegyünk a busszal ameddig lehet. ezer forint a sorompónál és már nyílik is! A felső parkolóban szedelőcködünk, fel a kamáslit… hűűű… A tegnapi sár még rajta van vastagon! Most nézem a bakancsomat! Az sem különb! Igazi túrázó kinézet! A hó meg a jég ami itt fogadott minket majd lekoptatja. Érdekes, tegnap a Börzsönyben sár és dagonya volt, itt a Bükkben 5cm hó van, és -2fok körüli hőmérséklet, hó, jég meg zúzmara a fákon. 
Csúszkálva indulunk a Fátyol vízesés felé az aszfaltos úton. A patak most nincs megduzzadva, csordogál a medrében, az igazi fátyol most nem rajzolódik ki! Hiába a 0,8 másodperces záridő. Egy csoportképre azért összeállunk, hazánk egyik legismertebb látnivalója mellett. 
Katt és irány a kisvasút végállomása. A réten gyermekkorom osztálykirándulásai jutnak eszembe. Szaladgáltunk, fociztunk, felfedeztük a környéket. Alföldi gyerekként élmény volt a látvány, a nagy hegyek amik körbeveszik a völgyet, a rét ahova alig bírtunk felgyalogolni. Most sokkal magasabb hegyeket járok, többet gyalogolok, nagyobb hátizsákkal, de az akkori élmények vezettek ide. Most itt állok a tó partján nézem a ködbe vesző hegycsúcsot. Akkor oda feljutni lehetetlen volt, most viszont oda tartunk! 
Irány az Ősember barlang! Egy meredek szakaszon kell felgyalogolni a barlanghoz. Felérünk őseink szálláshelyére, elgondolkozunk, vajon hogyan fűtötték be, hol aludtak, hogyan élték mindennapjaikat. És persze mivel éppen ebédelünk, hol volt a konyha, meg a frigó!
BrookR egy összecsukható horgász széket húz elő a hátizsákjából, azon ülve ebédel. Mi persze lepadlózunk! Őrült! Képes cipelni egy széket a kényelméért!
Nos, miután kajáztunk irány Istállós-kő. Igaz ott nincs szép kilátás, de a Bükk legmagasabbját nem hagyhatjuk ki! Főleg, hogy itt van karnyújtásnyira. A barlangból leereszkedünk pár métert, jobban mondva lecsúszunk a jeges úton. Egy sziklás összeszűkülésben áthaladva meredeken megyünk felfelé. Meredeken és 400méter szintet legalább! Legea teljesen kész van, Nóri is liheg. Lassan de feljutunk. 
A csúcs előtt fenyvesek fogadnak minket, változik a vegetáció. Kiérve a fák közül megpillantjuk a ködbe vesző keresztet. Megérkeztünk! Bástya pár ágat hordott, majd egy kis tüzet gyújt. Kicsit szárítkozunk, melegedünk, falatozunk. Örülünk, hogy itt vagyunk! Élvezzük a hegy hangulatát, a ködbe vesző fenyőfákat, a tisztást, az erdő illatát. Lefelé vidáman, feltöltődve lépdelünk. 
Nézzük a fákat, a patakokat, a köveket amiket mohák fednek, vagy épp csak szerteszét hevernek a lábunk alatt. Vagy a felbukkanó sziklákat, ahogy csendben hevernek a fák között. Egyszer csak egy vízimalom kerekére leszünk figyelmesek. 
Teljesen befagyott, átfordulni nem tud a sok jégtől. A tisztáson rengeteg régi korok emberi építménye, találmánya áll. Egy erdei kiállításba botlottunk. Az üveggyártás alapja a hamuzsír, (kálium-karbonát) melyet régen a bükkfa hamujából lúgozással állítottak elő. 
A hamuzsír és a szóda keverékét salalkali-nak hívták. Ebből származik a Szalajka elnevezés. A XVII-XIX. században több helyen volt hamuzsírfőző hely a Bükkben. Emléküket ma is őrzik a helynevek. Hutarét, Hutabérc, Üveghuta, Répáshuta, Szalajka-völgy.
1790-ben épült a Szilvási vashámor. A feldogozandó nyers vasat Gömör megyei Beltérröl szekereken szállították ide. 1802-ben a helyi vasércre alapozva Koncz János  készítette el a Vasolvasztó massát. Évente 4000 mázsa kovácsolt vasat, és 8000 mázsa öntvénynek való vasat állítottak elő. Itt készült az egri főszékesegyház előtt álló Pál apostol kardja, valamint a szilvásváradi református templom vasbetűi is.
Látható itt félig földbe vájt kunyhó, amiben családok éltek, spártai körülmények között. Kis igényekkel megelégedve. Van itt még vízhajtású fűrészgép az 1900 évek elejéből, üveghuta előkészítő égető és hűtő kemence és még sok eszköz amit a régi emberek használtak.
A kiállítást megszemlélve, visszasétálunk a kisbuszhoz, majd indulunk hazafelé. Mivel megéhezett mindenki, és kellőképp átfagytunk a cudar időben, nagy ötletem, meglepem a csapatot. Ha már errefelé járunk Egerben tudok egy jó éttermet! Palacsintavár a vár lábánál! 
Beugrunk egy-egy óriáspalacsintára. Pár tíz perc várakozás után máris asztalon a kinek sós, kinek édes óriáspalacsintája! Koppannak az állak, mosolyog mindenki! Erre senki sem számított! Alig győzzük megenni, mivel szinte mindenki másfélét rendelt körbeadjuk kóstolónak a tányérokat! Aki nem bírja megenni a sajátját, gyorsan akad gazdája a maradéknak! Felfaljuk az utolsó morzsát is. Pocak tele, kalandokkal a szívünk, nem marad más hátra, mint hazamenni! Élményekben gazdag nap után fáradtan, de tele élményekkel köszönünk el éjjeli fényekben fürdő Egertől és persze a Bükk hegységtől.

2011.02.20. Bükk Szilvásvárad


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése