Egy rendhagyó kirándulást terveztünk erre a napra.
Eredetileg Aggtelek volt a cél. A felhős esős idő módosította a tervet.
Szilvásvárad az Ősemberbarlang, és Istállós-kő lett a nyerő!
Legea egy kisbusszal megoldotta az utazást, bepattantunk és
repesztettünk Szilvásvárad felé, ködön, esőn keresztül, bízva ott nem lesz
rossz idő. Eger után még szemerkélt az eső, de Bélapátfalván már napsütés
fogadott minket!
Szilvásváradon betértünk egy kiskocsmába, reggeli kaffe, meg
egy kis lélekmelegítő jéger! Megterveztük az útvonalat, és irány a parkoló!
Felmegyünk a busszal ameddig lehet. ezer forint a sorompónál és már nyílik is!
A felső parkolóban szedelőcködünk, fel a kamáslit… hűűű… A tegnapi sár még
rajta van vastagon! Most nézem a bakancsomat! Az sem különb! Igazi túrázó
kinézet! A hó meg a jég ami itt fogadott minket majd lekoptatja. Érdekes,
tegnap a Börzsönyben sár és dagonya volt, itt a Bükkben 5cm hó van, és -2fok
körüli hőmérséklet, hó, jég meg zúzmara a fákon. 
Csúszkálva indulunk a Fátyol vízesés felé az aszfaltos úton.
A patak most nincs megduzzadva, csordogál a medrében, az igazi fátyol most nem
rajzolódik ki! Hiába a 0,8 másodperces záridő. Egy csoportképre azért
összeállunk, hazánk egyik legismertebb látnivalója mellett. 
Katt és irány a
kisvasút végállomása. A réten gyermekkorom osztálykirándulásai jutnak eszembe.
Szaladgáltunk, fociztunk, felfedeztük a környéket. Alföldi gyerekként élmény
volt a látvány, a nagy hegyek amik körbeveszik a völgyet, a rét ahova alig
bírtunk felgyalogolni. Most sokkal
magasabb hegyeket járok, többet gyalogolok, nagyobb hátizsákkal, de az akkori
élmények vezettek ide. Most itt állok a tó partján nézem a ködbe vesző
hegycsúcsot. Akkor oda feljutni lehetetlen volt, most viszont oda tartunk! 
Irány az Ősember barlang! Egy meredek szakaszon kell felgyalogolni a
barlanghoz. Felérünk őseink szálláshelyére, elgondolkozunk, vajon hogyan
fűtötték be, hol aludtak, hogyan élték mindennapjaikat. És persze mivel éppen
ebédelünk, hol volt a konyha, meg a frigó!
BrookR egy összecsukható horgász széket húz elő a
hátizsákjából, azon ülve ebédel. Mi persze lepadlózunk! Őrült! Képes cipelni
egy széket a kényelméért!
Nos, miután kajáztunk irány Istállós-kő. Igaz ott nincs szép
kilátás, de a Bükk legmagasabbját nem hagyhatjuk ki! Főleg, hogy itt van
karnyújtásnyira. A barlangból leereszkedünk pár métert, jobban mondva
lecsúszunk a jeges úton. Egy sziklás összeszűkülésben áthaladva meredeken
megyünk felfelé. Meredeken és 400méter szintet legalább! Legea teljesen kész
van, Nóri is liheg. Lassan de feljutunk. 
A csúcs előtt fenyvesek fogadnak
minket, változik a vegetáció. Kiérve a fák közül megpillantjuk a ködbe vesző
keresztet. Megérkeztünk! Bástya pár ágat hordott, majd egy kis tüzet gyújt.
Kicsit szárítkozunk, melegedünk, falatozunk. Örülünk, hogy itt vagyunk!
Élvezzük a hegy hangulatát, a ködbe vesző fenyőfákat, a tisztást, az erdő
illatát. Lefelé vidáman, feltöltődve lépdelünk. 
Nézzük a fákat, a patakokat, a
köveket amiket mohák fednek, vagy épp csak szerteszét hevernek a lábunk alatt.
Vagy a felbukkanó sziklákat, ahogy csendben hevernek a fák között. Egyszer csak
egy vízimalom kerekére leszünk figyelmesek.
Teljesen befagyott, átfordulni nem
tud a sok jégtől. A tisztáson rengeteg régi korok emberi építménye, találmánya
áll. Egy erdei kiállításba botlottunk. Az üveggyártás alapja a hamuzsír, (kálium-karbonát)
melyet régen a bükkfa hamujából lúgozással állítottak elő.
A hamuzsír és a szóda
keverékét salalkali-nak hívták. Ebből származik a Szalajka elnevezés. A
XVII-XIX. században több helyen volt hamuzsírfőző hely a Bükkben. Emléküket ma
is őrzik a helynevek. Hutarét, Hutabérc, Üveghuta, Répáshuta, Szalajka-völgy.
1790-ben épült a Szilvási vashámor. A feldogozandó nyers
vasat Gömör megyei Beltérröl szekereken szállították ide. 1802-ben a helyi
vasércre alapozva Koncz János készítette
el a Vasolvasztó massát. Évente 4000 mázsa kovácsolt vasat, és 8000 mázsa
öntvénynek való vasat állítottak elő. Itt készült az egri főszékesegyház előtt
álló Pál apostol kardja, valamint a szilvásváradi református templom vasbetűi
is.
Látható itt félig földbe vájt kunyhó, amiben családok éltek,
spártai körülmények között. Kis igényekkel megelégedve. Van itt még vízhajtású
fűrészgép az 1900 évek elejéből, üveghuta előkészítő égető és hűtő kemence és
még sok eszköz amit a régi emberek használtak.
A kiállítást megszemlélve, visszasétálunk a kisbuszhoz, majd
indulunk hazafelé. Mivel megéhezett mindenki, és kellőképp átfagytunk a cudar
időben, nagy ötletem, meglepem a csapatot. Ha már errefelé járunk Egerben tudok
egy jó éttermet! Palacsintavár a vár lábánál!
Beugrunk egy-egy óriáspalacsintára. Pár tíz perc várakozás után máris
asztalon a kinek sós, kinek édes óriáspalacsintája! Koppannak az állak,
mosolyog mindenki! Erre senki sem számított! Alig győzzük megenni, mivel szinte
mindenki másfélét rendelt körbeadjuk kóstolónak a tányérokat! Aki nem bírja
megenni a sajátját, gyorsan akad gazdája a maradéknak! Felfaljuk az utolsó
morzsát is. Pocak tele, kalandokkal a szívünk, nem marad más hátra, mint
hazamenni! Élményekben gazdag nap után fáradtan, de tele élményekkel köszönünk
el éjjeli fényekben fürdő Egertől és persze a Bükk hegységtől. |
| 2011.02.20. Bükk Szilvásvárad |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése