2011.02.06. Pilis Búbánat völgy

Menni vagy nem menni. A legnagyobb kérdés így vasárnap reggel miközben a meleg ágyban lustálkodom.  Álmosan próbálom kinyitni a szemem, de nehezen megy, gonosz manók ólmot kötöttek rá az éjjel. Kint csiripelnek a madarak, ezer ágra süt a nap, kirándulásra csábít a szobába beszűrődő fény. A fejem beletemetem a párnába, innen sehová sem! A mai  napra túrát nem írtam ki, tehát lustálkodom tovább. Mintha csak erre várnának a madarak. Még hangosabban csiripelnek. Gyere ki leheveredni egy réten, szép kilátásban gyönyörködni, elrágcsálni egy fűszálat. Ma nem, hagyjatok! Felhúzom a takarót, nekem pont jó itt az ágyban. Lassan 9 órát mutatnak a mutatók. Ilyenkor indul neki hegyeknek-völgyeknek a sok túrázó. Mi is ilyenkor tesszük meg az első lépéseket. Hasamra fordulok, a párnát ráhúzom a fejemre. 10 óra fáj a derekam a sok lustálkodástól, felkelek szokásos reggeli teendők. Lustán és lassan. A gondolatok viszont nem hagynak. Szép kilátás, erdő, rét, forrás ezek kavarognak csábítva milyen jó terepen lenni. Tiltakozom, nem akarok menni, bár jó menni, de most nem, sicc innen most lustálkodós napot tartok. 

Lassan reggelizem, minden falatot alaposan megrágok, bambulok kifelé a fejemből, kávét sem akarok, nehogy felébredjek. A gonoszkodó gondolatok nem hagynak. Rét, forrás, szép kilátás… A mindenit elég legyen! Előkerül a térkép, gyors tervezés, mivel 11 órát mutatnak a mutatók így messzire nem lehet menni. Gyors pakolás. Tankolás közben gondolkodom, már hülyeség elindulni, késő van. Kifizetem a benzint és irány a Búbánat völgy Esztergom mellett. 

Fel a kamáslit, Anita míg készülődik a kocsinál én lövök pár képet a tópartról, a csónakról, a nádról. Hűűűű… ez szép kép lett! Gyönyörködöm a kijelzőn milyen szépet alkottam. Egy hang üti meg a fülem, egy kérdés, amit, nekem címeztek. 

Valamit kapásból válaszolok, majd odamegyek a baráti társasághoz akik a tóparton tárcsán sütögetnek.  Beszélgetünk pár percet, majd egy finom ebédre invitálnak. Sült kolbász, hús, szalonna és épp most készül a fasírt. Ennek nem lehet ellenállni! Lakmározunk, tele pakoljuk a pocakunkat. 

Vendéglátóink, amikor tehetik, mindig elmennek valahová kikapcsolódni, sütögetni, lakmározni, beszélgetni jó levegőn. Milyen igazuk van! Megköszönjük a finom falatokat és indulunk  a Majális forrás felé. 

Hát a szokásos lendület felével sem haladunk. Minden kőnél, fánál megállunk, emelkedőn meg többször is. Tele hassal nagyon nem lehet gyalogolni, meg hát nem is egészséges. 14:10kor indultunk 15:10 kor érünk a forráshoz. A 6 éves gyerekek tempója azért megvolt. Anita forrást takarít és nyűglődöm, mennyünk már, meg minek takarítod, hagyjad már, messze még a Vaskapu menedékház induljunk! 

Végül kicsit elszégyellem magam, nem csak a tempó volt 6 éves szinten! Inkább lövök pár képet. Pár perc múlva szép lesz a forrás, indulunk felfelé. A tó partjáról kinéztünk egy sziklát, szép kilátás reményében, oda fel akarunk menni. A 150-200 méter szint máskor meg se kottyan, most azonban egy 2000-es hegy szenvedéseit élem meg mire odaérünk. A reggeli vajúdás, most is bennem van, beszélgetni sincs kedvem, menni sincs. Azonban látni szeretnék szépet, izgalmasat. Ez a szörnyű kettősség, 

Menni nincs kedvem, de sok szépet szeretnék látni. Ezért csendben szenvedek. Akik sokat járják a hegyeket ismerik ezt az érzést. Gondolom ti is voltatok már így, minden lépés kínszenvedés, de a tudat és a kitartás visz előrébb. Az eszem megállít, de a szívem húz előre, folyamatosan belesúgja a fülembe, kitartás, nem fogod megbánni, hidd el és odajutsz. Szeretem ezt a hangot, cserben még nem hagyott! Hegytetőről ereszkedünk lefelé a szikla felső részéhez kb. 40 métert. 

A nevét sajnos nem tudom, viszont a kilátás pazar, az egész Búbánat völgyet belátni, a jégpáncéllal borított Kerek tó, a völgy bejáratánál a Szamár hegy, és kicsit látható a Duna is. Szép napsütéses délután, naplemente közeli fényekkel. A legjobb időben értünk ide! egy szendvicset el is majszolunk. Sokat azonban nem időzünk, fél ötöt mutat az óra, indulnunk kell. Amennyit lejöttünk a tetőről ugyanannyit kell visszamennünk! 

Az ösvény saras és csúszós, a legfelső három cm föld olvadt fel, alatta még fagyos a talaj. Lefelé korcsolyáztunk, felfelé néhány helyen négykézláb megyünk. Fent az avarral borított részen Anita talál egy szarvasagancsot. Ezt haza kell vinni! Viktor majd farag belőle valami szépet! Lefelé a zöld jelzésen a Pilisi Mária úton haladva lefelé köszön ránk a naplemente csodás narancsszínű fényekkel. 

Pár kattintás mielőtt elbújik a nap a Vaskapu 403 méteres csúcsa mögött. Nyáron a Fári kút felől próbáltunk feljönni a zöld jelzésen. Akkor hatalmas dzsungel, majd közel két méteres csalános fogadott minket, amin nem tudtunk átjutni. Igaz nagyon nem is akartunk. Most lefelé, a másik irányból, vicces látni mennyi választott el akkor a továbbjutástól. 

Nem sok, akkor nem találtuk a jelet, most már, tudjuk hol van. J Nos, leérve a völgybe, a nem tudom milyen nevű, talán nevesincs patakon áthaladva a nyári dzsungel most egész átlátható, könnyen lehet  haladni benne. Na majd nyáron, hozunk ide csapatot, küzdjenek csak a növényzettel! 

A Fári kúthoz érve látjuk a nyáron rádőlt fát felaprították láncfűrésszel. Azonban az egyik súlyos része megrongálta a kút falát. Reméljük mihamarabb megjavítják. Iszunk a forrásból, kicsit pihenünk, főleg én! Ücsörgök a farönkön elmélkedve mennyi mindent láthatott ez a fa. És most tessék, itt fekszik felaprítva, ennyi volt. Aminek kezdete van annak vége is. Az öreg fa kidőlése, sok fiatal növénynek, a nagy lehetőség a fejlődéshez, növekedéshez. Pár évtized fiatal fák fognak itt állni, persze ha az emberek nem törik le az ágakat. Nos, besötétedet, mi nem megyünk tovább a Vaskapu menedékház túl messze van, majd máskor. megnézzük. Elő a lámpákat, és visszagyalogolunk a kocsihoz. Számomra rendkívül tanulságos nap áll mögöttünk, hetek óta alig van kedvem elindulni. Most kiteljesedett, ez volt a csúcs! Hazafelé már boldogságosan, visszakapott lendülettel indulunk. Dömösön egy kafféra megállunk, miközben kevergetem a kávét érzem, úgy mennék még egy kört! De most nagyobbat, meredekebbet, sziklásabbat!!! 

2011.02.06. Pilis Búbánat völgy