2011.02.19. Börzsöny, Talpfai talpalás

Hűvös szombat reggelre ébredtünk. Találkozót Márianosztrára írta ki Bástya 9 órára. Kocsikkal érkeztünk, busz sajnos ide hétvégéken nem jár. Köszöntjük egymást, az újakkal ismerkedünk, lassan készülődik a csapat. Bástya háromnegyed tízkor indulást vezényel.

Felhős időben tesszük meg az első lépéseket, reménykedve hátha megússzuk az égi áldást. Lendületes tempóban indulunk, végigmenetelünk a falun, a helységtábla után nem sokkal letérünk az aszfaltútról, a kisvasút vágányán gyalogolunk. Nem véletlenül, a túra neve Talpfai talpalás! Tehát irány a sínek! 

Pár száz méter után azonban letérünk, következik egy patakátkelés. A csapat egyik fele lazán átgyalogol a többieknek, persze a lányoknak, köveket hordanak a fiúk. Így ők kőről kőre lépve jutnak át a túlsó partra, ahol a meredek patakparton még fel kell küzdeni magukat. Akik átjutottak sorba állva szurkolnak a köveken lépdelőknek. 

Száraz lábbal átért mindenki, irány felfelé a Odamásd vára felé. Felérve Bástya mutatja az utat merre kell menni a vár felé. Nóra felállva egy kis halomra kérdezi, „ez a vár? Tessék mondani?” Hát a vár nem az volt, de mi 313 méteres magasságba jutottunk, ami magasabb mint a Gellért hegy! 

Következő feladat, megkeresni a zöld jelzésű utat pár percet vesz igénybe. Ezen haladva elérünk a felhagyott andezit bányához. „Mindig ilyen sziklakertre vágytam!” hallom Anitától. Hát a 30-40 méteres sziklafal szép látvány, hatalmas andezit tömbökkel. Nem tudunk ellenállni, meg kell mászni! Azonban törmelékes, és kicsit vizesek a kövek. Tehát csúszik, és veszélyes biztosítás nélkül itt mászni. Csupán az íze kedvéért, egy kicsit. Miután kijátszottuk magunkat, haladunk tovább a zöld jelzésen. 

Az út kicsit sáros, szerencsére a még nem olvadt meg, csupán a pár miliméteres felső réteg. Amint kiérünk a fák takarásából ez megváltozik! Bokáig merülünk, a sár pedig ráragadva bakancsainkra egyre nehezebbé teszi a lépteinket. Ahol tehetjük elhagyjuk a szekérutat. Inkább a füvön gyalogolunk. Egy kilométert haladunk talán, mikor Bástya tud egy rövidítést! Át a bozótoson, meg persze egy mély árkon. A túl oldalon egy szántóföld szélén gyalogolunk, majd jön az igazi izgalmas szakasz! 

Egy sűrű bozótos áll utunkban! Persze mint ahogy a jó túrázókhoz méltóan, belevetjük magunkat! Átcsapatunk, a szúrós, tövises rekettyésen. „Köszi Bástya! A végén értékelhetjük a túrát? Persze akár most is! Most még nem merem.” Szóval mindenkinek tetszik a túraútvonal. Legea kerekíti el a végén! „Bástya, én kinyírlak!” Mire egyből jön a kontra! „ Gyere, itt van a tisztás! Legea: Tisztás, tisztás királyrét ba….” Nos átvágtunk, „ruha se, bőr se maradt rajtunk” fűze hozzá Viola. Nos ez tényleg kemény szakasz volt, nehezen lehet fokozni. 

A régi kisvasút nyomvonalán gyalogolva, találunk, látunk talpfákat, szegeket, kapcsokat, csavarokat meg különféle vasdarabokat amivel a síneket rögzítették a talpfákhoz. Több kilométert teszünk meg a nyomvonalon, a végén a Szt. Orbán fogadónál tartunk ebédidőt, egy esőbeállóban. 

Épp jókor értünk ide, eddig csupán lógott az eső lába, most már leszakadt az ég, havas eső formájában. Nekiállunk kajázni, ilyen időben a szép kilátásokat felesleges megnézni, irány vissza Márianosztra. 

A visszaút első szakasza kavicsos, jól haladunk rajta. De talán két kilométer megtétele után a földes szekérút valódi dagonyává vált az esőben.  Mindenhol sár, pocsolya, néhol bokáig ér, bakancsaink beleragadnak minden lépésnél ki kell szakítani a sár fogságából a lábainkat! 

Cuppog minden lépésünk, csúszkálunk és nyakig sáros mindenki. Egészen Márianosztráig kísér minket a sár! Csupán beérve a faluba, hagyjuk magunk mögött a dagonyát, miközben lassan ránk sötétedett. Betérünk a kocsmába, szárítkozni, melegedni, beszélgetünk kicsit, megbeszéljük a nap eseményeit! Nem mindennapi körülmények között túrázunk! Megérdemeljük a pihenést!

2011.02.19. Börzsöny, Talpfai talpalás