Este csodás csillagos panorámában volt részünk, a tiszta
égbolt azonban sejtette, hideg téli éjjel elé nézünk. Beigazolódott a
sejtésünk, -20 fok közeli hajnallal fogadott a félhold. A barlangban ebből a
kemény hidegből nem sokat éreztünk. Nyugodtan horkoltunk hálózsákjainkban. A
kályha valamikor az éjjel folyamán kialudt, a rápakolt kövek lassan kihűltek. Reggel
nyolckor már napsütéses idő fogadott minket. Hűvös reggel mínusz pár fokkal.
A barlang lassan megtelik élettel. Mindenki álmosan sürög,
forog, reggeli, majd összepakolás. Gyufa, papír, konzerv, víz és pár hasznos
holmit lepakolunk az egyik sarokba. Szemetet összeszedjük, majd felsöprögetünk.
Úgy hagyjuk a szállást ahogyan mi szeretnék megkapni. Tisztán és takarosan!
Szombati túrán Lacza elkezdett piszkálni. Egy darabig tűrtem,
de este ittasan rátett még egy-két lapáttal, tett egy két sértő megjegyzést.
Okos enged elven nem szóltam vissza, de megszültem a tervem. Nos… veszekedni a
fene sem fog, de ha nem bízik, bennem valaki az ne jöjjön a túrámra. Mivel most
itt vagyunk, nézzük mennyire vagány a srác! Tessék, itt van a térkép, ma te
vezeted a csapatot! Irány a Vörös-kő barlang, iránymenetben, majd Vöröskő forrás,
Toldi kunyhó végül Bélapátfalva. Döbbent csend, majd Lacza egy perc múlva
tiltakozik ez hülyeség, meg nagyon meredek, meg nem lehet megcsinálni…bla..bla..
Visszaadta a térképet… Feszült helyzet… 2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...vasárnap valaki a többik közül... Domi te vagy a túravezető, induljunk!
Ez a mondat visszazökkentett a valóságba. Banyeg milyen igaza van, aki mondta, nem
szabad így viselkedni! A francokat… Indulunk, aki jön, jön! Mondtam és abban a
pillanatban megfordultam és elindultam. 
Megint elgyalogoltunk a „romantikázó
hely” mellett most azonban nem álltunk meg, haladtunk tovább. Egy kicsit észak
felé letértünk a kék ösvényről, de könnyedén visszataláltam. Most azonban itt
állunk a Vöröskő barlang felett, elő a tájolót, és iránymenet! 10-15 cm hóban
150 métert kell haladni. Számolom a lépéseket! 0,8-al megszorozva az kb 190
lépés. 60 fok észak felé balra, és ha jól gondolom alattunk a barlang. 
Egy
sziklatömböt kell megkerülnünk, a másik oldalán lesz. Nagyon meredek a
hegyoldal, fától fáig megyünk. Leérve a völgybe kiderül, még egy bordán át kell
menni. A csapat egyik felének ehhez nincs kedve. Őket nem érdekli a barlang, a kunyhó
sem inkább lemennek a forráshoz. Öten megyünk megkeresni a Vöröskő barlangot.
Pár perc gyaloglás után meg is van! Ledobjuk a zsákokat és felkapaszkodunk
megnézni. Nem nagy barlang, talán két méter mély lehet. A nyomokból ítélve, egy
állat használhatta menedéknek. Miután alaposan megnéztük a környéket is,
lecsapatunk a völgybe, felvesszük a zsákokat és irány a Toldi kunyhó. 
Ez a kis
mesebeli házikó kiváló menedék egy-két éjszakára. Szerencsére az ilyen szállásokat
elkerülik azok a turisták, akiket nem szeretetünk látni az erdőben. Akik
szemetelnek, fákat törnek, rombolnak, és tönkreteszik azt a kevés szépet, ami
még megmaradt. A kunyhó jó állapotban van, három-négy embernek kiváló szállás,
még télen is, hála kályhának.
Találunk egy doboz sört, csapraverjük, beleolvasunk a ház
naplójába. Tiszteletünk jeléül összeszedjük a szemetet, és irány a Vöröskő
időszakos forrás. Nem cicózunk! A legrövidebb út az egyenes! Irányszög mérés és
csapatjuk iránymenetben. Rohamléptekben haladunk lefelé 10cm hóban a hegyoldalon,
ölnyi vastag fákat kerülgetve. Jó szokásomhoz híven, naná hogy futva megyek lefelé
a meredeken! Egyre jobban izgat, vajon működik a forrás? Van elég víz a hegy
gyomrában? Minél lentebb érek, annál jobban elhatalmasodik az izgalom bennem.
Mintha vízcsobogást hallanék! Gyalogolok és fülelek! Igen egyre jobban hallom!
Ez a forrás lesz! Ez nem zubogó patak hangja! Egyre jobban felerősödik, és pár
pillanattal később meglátom! Működik! Nem is akárhogyan! Igaz szokott
magasabbra is spriccelni, de 80cm megvan. Szépen látható a legyező forma. Az
eligazító táblától szemlélve, engem egy szellem alakjára emlékeztet.
A Vöröskő-forrás egy ideiglenesen működő forrás a Bükk hegységben. Az elolvadó téli hó,
és csapadék felduzzasztja a Bükk karsztvízrendszerét. A vízszint amint eléri a
forrás száját akár 100-150cm magasra is törhet a víz. Ez pár hétig tartó folyamatosan apadó működést
eredményez. A forrásvíz iható, tiszta és hideg karsztvíz. A Vöröskő-forrás
általában április végére kiapad, és az év további szakaszában teljesen
kiszárad, június végétől már egyáltalán nem ad vizet.
A többiek itt kitalálják a tuti útvonalat, egy beszólás,
és indulnak is. Egyenesen át mindenen GPS-el a kézben. Egy meredek hegyoldalon
fel, majd a túlsó oldalán lefelé. Meg is érkezünk a Pes-kő katlanba. Elsétálunk
a kulcsosház mellett, majd a piros jelzésen felfelé. Nagyzsák és három napra
való felszerelés húzza a vállunkat. Fortyogok magamban! Nem tudom ki találta ki,
de nagy ötlet volt ez az útvonal. Ész nélkül át mindenen, gyűjtve a szinteket,
amit meg lehetne kerülni, mi azt is megmásszuk. Az eleje megy, ahogy csak bír, nincs
tekintettel a lassabban haladókra. F.Peti nem rutinos túrázó alig bírja a
tempót, másoknak is csak szenvedés az út. Én nem foglalkozom a rohanókkal, a
barátommal maradok a sor legvégén. Bátorítom segítek neki, még szép, hogy így
teszek. Ha nem így tennék, ő leszakadna a csapattól és lehetne keresni. Meg
amúgy is, ezért vagyunk barátok. Menyjenek csak, mi elvagyunk a sor végén. Aztán
Ör-Kő rétnél csak bevárnak minket. Tűz mellet melegednek, a rohanók mire
odaérünk. Innen lefelé Bélapátfalva, vissza a Lak völgyi tóhoz. 
Leérve
megnézzük a GPS adatokat. Közel 1000m szint és 11km, a tervem erre a napra 550m
szint és 11 km lett volna. Laza nap helyett egy kemény túrát toltunk. Nos, innentől kezdve más szabályok lépnek
életbe. Nincs kec-mec… nem kötelező velem jönni, de aki velem tart annak el
kell fogadni a szabályokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése