2011.01.28.30. Bükki kalandok! ...péntek este

Péntek délután 6 óra, útnak indulunk kelet felé, az M3-on sötétben hasítjuk a kilométereket. Verka, Bástya, Lacza, Peti és jómagam egy verdában, Kacsna a másik autóban utazik négy túratárssal. A cél Bélapátfalva, Lak völgyi tó.

Vendéglőben már jó a hangulat, mikor megérkezünk. Rendelünk sört, forralt bort, kaffét, ki mit szeret ízlés szerint. Fél órát legalább eltöltünk, beszélgetünk, nevetünk, készülődünk. Két éjjelt töltünk Barlangszállásban, csak remélni tudjuk nem foglalt a szállás. Itt recepció nincs, aki előbb érkezik azé a szállás! Megyek kifizetem a söröm, és induljunk! 8km és 650 méter szint áll előttünk. Azonban a pultnál érdeklődik egy helyi férfi, hova lesz a túra. Barlangszállás, majd szombaton Bánkút, meg vissza majd Vörös kő időszakos forrás a terv. Ledöbben… Ő itt helyben túravezető, de ilyet nem csinált még. Kapok az alkalmon és rákérdezek tud e segíteni alternatív szálláslehetőségben amennyiben foglalt a barlang. Már csúszik is az Őr-Kő kulcsosház elérhetősége! Hűűű… ez jól jöhet még! J

A többiek eközben összekészültek, felvették a kamáslit, nyakkendőt, hátizsákot. Gyorsan összekapom magam én is, és nekiindulunk az éjszakának. Fejlámpáink világítják a havas utat, a fákat, csóvaként pásztázzák az erdőt.

 Nevetve, beszélgetve, rohamléptekben haladunk. Én az ötödik emberként haladok, remélve az elsők nézik a jeleket. A mögöttem haladó fejlámpája, mint egy reflektor világít, vakít! Nem látom tőle a túrajeleket a fákon. Egy kilométert sem haladunk és gyanússá válik az út. Valahogy nem arra megyünk, ez olyan hatodik érzék. Menet közben ránézek a térképre, hoppá! Ez nem, azaz út ami nekünk kell! Megállítom a csapatot. A GPS megerősít, letértünk. Nosza, tájolás és iránymenet,  átvágunk egy gerincen, ami hirtelen 80 méteres szintet jelent, amit az úton lazán tudtunk volna magunk mögött, most kegyetlen úttalan út 20 cm hóban! Felérve a gerincre rátérünk a piros keresztre, ezen megyünk végig a Katonasírig. Gyönyörű csillagos égbolt van felettünk, látszik a Tejút, a fák között egy két kivilágított város fényei. Csípős hideg éjjel van. A kendőmet felhúzom az arcomra, azon keresztül veszem a levegőt. A kilélegzett levegő ráfagy a szövetre, megkeményítve az anyagot. Azon gondolkozom, vajon az arcom formája kivehető ha leveszem? Mindenesetre ez szépen ráfagyott az arcomra. Gondolataim kavarognak a fejemben. Remélem a barlang nem foglalt! Elnézve a csapatot Bánkútig nehezen jutnánk el. Elhesegetem ezeket a gondolatokat, lesz szállás! Ott van, egyre közelebb, és minket vár! Lassan Őr-Kő-rétet is magunk mögött hagyjuk, végül már csak egy meredek hegyoldalra kell felkapaszkodni! Itt, az utolsó szakaszon kicsit szétszakad a csapat! Felérünk a teraszra, innen fejlámpáink fénye már megvilágítja a bejáratot. Vajon foglalt? Lehet bent valaki? 

A kémény nem füstöl, ez jó jel. Kinyitjuk az ajtót, ami befelé belendül. Isten hozott kalandor! Íme, a szállás két éjszakára! A barlangban a csepegő víz ellen lelkes turisták kifeszítettek egy fóliát. Ez igen! Még be is fűtötték a barlangot! Rend és tisztaság, egy nagy adag tűzifa bekészítve, gyufa, ásványvíz és papír gyújtósnak. Köszönjük!

Megérkezik az utolsó ember is, lepakoljuk a hátizsákokat. Kimegyek tűzrevalót gyűjteni, a többiek begyújtják a kályhát. Szerencsére a javítómasszára ezúttal nincs szükség, alig füstöl. Pár nyaláb fát felaprítom percek alatt, vacsorázunk, és persze az elmaradhatatlan borosüveg is előkerül. Erre koccintani kell… meg arra is… J 

Vidám hangulatban telik az este. Azonban már késő van, 1:36. 8km-t gyalogoltunk és 650 méter szintet hagytunk magunk mögött. Meg a gondokat, bajokat. Lassan mindenki bebújik a hálózsákjába, utoljára néhány vastag fát teszek a kályhába, és bevackolom magam az ajtó mellé. Folyt. köv….

2011.01.28.30. Bükki kalandok!