Kalandorok VIP túra! 2011.01.22.

Vasárnap kora reggel. Még alszik a város, az égbolton a reggeli derengés első fényei. Az emberek ilyenkor fordulnak a másik oldalukra. A szombati túracucc az előszobában a földön, a kamásli beleakasztva a bakancsba, épp csak kiléptem este belőle, kedvenc túra zoknim mellette, a hátizsák a szobaajtó mellett. A csendet a telefonom ébresztője töri meg. Álmosan kinyitom a szemem, igyekszem nyitva tartani. Pár perc, és lassan feláll a rendszer. Mosakodás, gyors reggeli, öltözés indulás Örsre! Persze 10 perc késéssel. Nézzük a csapatot.

Legea, mint sofőr, Bástya aki sok időt töltött itt, és most körbekalauzol minket ,és persze a többiek, Anita, aki a legaktívabb Kalandor, TúrázóT, aki sokat tart velünk és Loobelt aki imádja a túrák hangulatát. Norit hagytam a végére mint legfrissebb Kalandortag, neki ajándék az út hisz  kemény maggal tarthat egy történelmi város felé.  Jaa… és persze én is itt vagyok! Így heten mint a gonoszok!

Nos, irány Selmecbánya, de mit is érdemes tudni a városról. IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, majd a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepítettek ide. A középkorban Magyarország legfontosabb arany és ezüstbányái voltak itt. A mendemonda szerint Sebenitz nevű pásztor két szalamandrának köszönhetően talált aranylelőhelyeket az Óhegy lábánál.

A bányászat virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1763-ban Mária Terézia alapította itt a világ első bányászati akadémiáját, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt.

Nos, 10:30 berobogunk Selmecbányára, 10 perc lázban égő kocsikázás, és végre kiszállunk a verdából. Hűvös szél a fogad minket, érezhetően 0 fok körüli hőmérséklet van. Gyors szendvics, fel a hátizsákot és indulunk egy rövid túrára a város körül. Első körben közel 150 méteres szintet tudunk magunk mögött. Áthaladunk a város egyik volt kapuja alatt, majd az egyetemisták volt mulatóhelye mellett gyalogolunk. Sajnos térképem nincs, így a nevekkel hadilábon vagyok, de a kilátás pazar. Alattunk hever a vasárnapi nyugalomba burkolózott Selmecbánya. 

A vár, ami völgyben van és nem hegytetőn, a város közepén a maga méltóságával. Kicsit távolabb tekintve a város szélén találjuk a kálvária hegyet, tetején egy kéttornyú kápolnát. Amennyiben hitelesek az információim Európa egyik legnagyobb kápolnáját látjuk, most épp madártávlatból, de egyszer talán közelről is megszemléljük.

A selmecbányai Kálvária építményei 1744-1951 között készültek. A meredek hegyoldalon egymás fölé emelkedő három templom közt vannak a stációk. Az alsó templomot egykor a szlovákok használták, neve ezért tót templom.

Hát gyönyörködnénk még a kilátásban, de mennünk kell. Sok minden vár még ránk. Felérünk egy rétre, majd felkapaszkodunk hegytetőre. Innen, magasabbról még szebb a panoráma! Fenyőfák, igazi mélykék égbolt, mesés. Csak ámulunk és bámulunk! Egy fenyőfa tövébe leülve nekiállunk kajázni. Fenyőillat az orrunkban, panoráma a szemünk előtt! Kis pihenő után átmegyünk a hegy másik oldalára. 

Itt szó szerint földbe gyökerezik a lábunk. Az Alacsony Tátra teljes vonulata húzódik a szemünk előtt, mögötte a magas Tátra viharfelhőbe burkolózódott csúcsai. Hááát… ne várjátok, hogy többet írjak! Orgazmus közeli élmény! Gyönyörű!! Nézzétek a képeket!

Nos, miután magamhoz tértem, és épp utolértem a többieket jött a következő élmény. A hó a talpunk alatt centi nagyságú kristályokból áll, a nap sugarai szépen csillognak a jég kristályok csúcsain. Persze hasaltam egyből a képekért! Nem hagyhattam ki. 

Pár kattintás és rohanás a többiek után ismét. Lefelé haladunk a hegyről, ösvényen majd egy réten vágunk át, elhaladunk egy épülő, de valószínű soha el nem készülő menedékház mellett, ha annak készült egyáltalán. Egy forráshoz érünk, a vize iható, iszunk is belőle. A környező hegyekben sok ezer méter hosszú vájatrendszer húzódik. 
A bányák üregeiben összegyűlő víz zöldes színű itt-ott forrás formájában tör a felszínre, vagy egy csővezeték vezeti el. Megkóstolom, semmi különös ízt nem érzek. 

Talán 100 méterrel arrébb egy tóba folyik a víz. A tó színe zöld, mintha abszint lenne. Ezt az érdekes színt a bányákban élő algának köszönheti. A népi neve Abszintos tavak. Az első tó talán 40méter széles lehet, és jó pár méter mély. Legea, Loobelt, és Bástya összekapaszkodik a tó jegén. Legea odahívja TúrázóT-t , legyen egy jó fénykép a keményekről. 
Épp kikapcsolom a videokamerát, az lcd monitor még világít. Kinyitom a fotóstáskát, felnézek. Hirtelen egy dörrenés, mintha villámlott volna! Egy pillanattal később szemem láttára fut keresztbe egy repedés a tó jegén, hangos recsegés, ropogás kíséretében. Egy rianás! Talán egy másodperc lehetett és vége is. A srácok mozdulatlanul állnak, a döbbenetből felébredve elhangzik a vezényszó! Rohanás, kifelé, kifelé!! A partról mókás nézni a kemény magot amint egymás mellett fejvesztve próbálnak minél előbb leszaladni a jégről! Kemény pillanat, ha beszakadnak nagy baj lett volna, de a szerencse ezúttal mellettük állt. Megúszták egy jó nagy adag adrenalinnal a vérükben. Rianás és rohanás!  J 

A második tó már sokkal nagyobb. 100 méter átmérőjű lehet. A völgyet elzárták, egy több 10 méteres gáttal, kibélelték az egészet fóliával és kész a víztározó. Persze a színe zöld az algáktól.

Kicsodálkoztuk magunkat, és indulunk. Negyed óra gyaloglás a város. Leérve, megnézzük a botanikus kertet, átsétálunk az óvároson, sajnos kevés időnk van, így csupán egy két dolgot nézünk meg. 
Vissza a kisbuszhoz és indulás hazafelé. 

De csak az irány vezet arra, 20 perc kocsikázás után leparkolunk és felmászunk Szitnya várához. A Selmeci-hegység legmagasabb pontja, 1009 m magas, Szitnya vulkanikus hegy, ahonnan gyönyörű körpanoráma nyílik róla a Börzsönytől kezdve a Kisalföldön, Mátrán át egészen az Alacsony-Tátráig. Tiszta éjszakákon állítólag Budapest fény-aurája is látható.

A Szitnya tetejét három oldalról meredek sziklafalak védik, a negyedik (északi) oldal védelmét Szitnya  vára (Hrad Sitno) biztosította. Szitnyához több monda és legenda fűződik. Talán a legismertebb arról szól, hogy méhében szitnyai lovagok rejtőznek. Amikor a Szitnya alatt lakók sorsa  a legrosszabbra fordul, a varázslatos hegycsúcs megnyílik és a bátor lovagok megmentik őket.

Nos, ennyit a mendemondákról!

Nyugat felé tekintve egy esőfelhőből hull alá az égi áldás, kelet felé fordulva hófelhők közelednek. A levegőn is érezni. A vár mellett sziklás letörés húzódik, élmény lehet itt sziklát mászni. Most erre nincs felszerelésünk, és persze időnk sem. Legyalogolunk a meredek hegyoldalon, vissza a buszhoz.  A többit gondolom sejtitek. Vidám hangulatban, sok élménnyel a szívűnkben hazamegyünk. Késő este érünk Budapestre 22:00 körül válunk el egymástól. Ilyet még kell szervezni!

2010.01.23. VIP. Selmecbánya