Eljött a vasárnap reggel, még itt a Mecsekben is. Felébredek, törölgetem a szemem,
majd felülök az ágyra. Szétnézek a szobában, látom van aki hamarabb felkelt.
Lassan ébred a társaság, de Ericdravent nem látom, hiába kérdezem a többieket,
ők sem látták. Fogom a telefonom, felhívom. Kiderül kora reggel gondolt egy merészet, és elment sétálni
a környéken. Most épp pár km-el arrébb gyalogol. majd csatlakozok valahol,
mondja. Ezzel csupán egy pici gond van, a szállást 10-ig el kell hagyni.
Telefont leteszem, összepakolok, Eric cuccait is, reggeli és
irány a kocsik, pár perc kocsikázás, és már gyalogolunk is medvehagymát
vadászni! az idő a legjobb túraidő amit túrázó remélhet! Hajnal óta esik, a
föld átázva, pocsolyák mindenfelé, sár és dagonya! Esőkabátos a buli, elnézve a
felhőket ez így is marad pár óráig.
Nos, tapossuk a sarat földúton kerülgetjük
a pocsolyákat, igyekezve megtalálni a legszárazabb részt. Bár majdnem mindegy
hol megyünk. Semmi sem tart örökké, ez a sárdagonya is elfogy egyszer. Így is
lesz, letérünk a sárútról, innen erdei ösvényen gyalogolunk, ezen már nincs
sár, csupán csúszik, de rendesen.
A Melegmányi kőlyukhoz érve tartunk egy rövid pihenőt. Itt
levehetjük az esőkabátokat, fedél van a fejünk felett.
Tovább indulva pár perc gyaloglás után megpillantjuk a
prédát! Igen ez medvehagyma, de mennyi! Beborítja az egész völgyet, akármerre
fordulunk mindenfelé látjuk, szinte fehérré varázsolja az erdőt, mintha
visszatért volna a tél, pihe puha hótakaróval borítva az talajt.
Meg is akad a túra! A haladási sebességünk csupán tizede az
eddigi tempónknak.
Viszont készül száz fotó, mindenki kattogtat, minden
lépésnél találunk valami fényképezni valót. Medvehagyma homályos háttérrel, sok
medvehagyma túrázóval, medvehagyma patakkal, medvehagyma fatörzsekkel,
medvehagyma csak úgy szimplán,
medvehagyma kockaképen, medvehagyma széles képen, medvehagyma Kánya forrással…
Hoppá, már itt is vagyunk? Gyorsan eltelt az idő, szinte
észre se vettük a kilométereket, annyira belemerültünk a fényképezésbe,
gyomrunk is korog már, ideje ebédelni. Neki is állunk falatozni, szendvicsezni.
Pár percet időzünk csupán, az eső szerencsére alábbhagyott, de az esőkabátokra
még szükség van.
A folyamatos eső alaposan átáztatta a talajt, az út csúszik,
viszont a növények gyönyörű élénk zöldben pompáznak, és persze mindenhol
medvehagyma. Most már kifényképeztük magunkat, már nem kattanunk rá a fehér
pamacsokra.
Annál jobban az előttünk álló lejtőre, pontosabban a sáros meredek
úton elcsúszó hölgyek fenekére! Szemét módon, előremegyek és fényképezem a
kétségbeesetten kapaszkodót keresőket, miközben küzdenek az életükért. Nagy
harc, nagy képek készülnek! Páran szó szerint gatyaféken érnek le.
A Melegmányi forrást érintve jutunk a mésztufa lépcsőhöz. A
védett terület geológiai érdekessége a felszínre kerülő víz elveszíti
oldóképességét, az oldott CaCO3 tartalma kicsapódik, a patakba hulló faágakra,
levelekre, egyre vastagabb réteget képezve.
A mésztufa képződése során a
kicsapódás látványos gátakat, lépcsőket, apró tavacskákat hoz létre. Egy idő
után a növényi anyagok elbomlanak, így lyukacsos szerkezetűvé válik a
képződmény. A folyamat napjainkban is tart.
Ezen a napon hűséges útitársként szegődött hozzánk az eső,
egy percre nem tágított mellőlünk.
Azonban mire az Árpád kori templomhoz érünk, kitartó
gyaloglásunk meghozza a sikert. Az eső elfáradt, most már csupán szemerkélésre
futja az erejéből! A talajt viszont az emelkedőkön is feláztatta! Lefelé még
csak-csak lecsúszkál az ember, hála a gravitációnak, na de szemben a fizikával!
Akiknek nincs túrabotjuk, azoknak marad a négykézláb módszer a társak nagy
örömére! Így vagy úgy, de feljutunk, a meredeken, utunk következő állomásához
már könnyed sétával érünk.
Ez pedig nem más mint az 1100-as években épült
mánfai Árpád-kori templom. A román stílusú templom a XII. sz épült, eredetileg
félköríves szentéllyel, majd a XIII. majd a XV. században átépítették,
bővítették a templomot.
Ötemeletes, ikerablakokkal ellátott torony, itáliai
építészeti stílusról árulkodik. a templomot körülvevő falat a XV. sz-ban
építették. A templom mellett található két, védett, több százéves ezüst hárs.
A parkoló ahol a kocsikat hagytuk pár perc gyaloglásra van.
Az eső összeszedte maradék erejét, és az utolsó kilométeren utolért minket. Jól
rákezdett, azonban a parkolónál lévő csárdában forró levest szürcsölve, rántott
húst majszolva ez már minket hidegen hagyott. A célunkat elértük, a
medvehagymát megtaláltunk, jöhet a jól megérdemelt pihenés.
 |
| 2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra A második nap |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése