2011.04.23-25. Erdély, Bihar Pádis harmadik nap

Bihar hegységben túrázunk, az éjjelt egy esztenában töltöttük. Reggel motoszkálásra ébredünk a szállásunk mellett felhalmozott konzervdobozok között turkál egy medve.

Reggel Anita szavaira ébredek. Egy medve zörög a konzervdobozokkal itt a ház mellett! Had zörögjön, válaszolom, és átfordulok a másik oldalamra. Csupán egy vékony deszkafal választ el minket, akár ránk is törhetne. Nem hinném, hogy sokáig feltartóztatná., bár hozzáteszem, ilyen történetet még nem hallottam. A medvékkel azonban vigyázni kell. 

Nos, a kíváncsiság gyorsan felébred bennem! Pár másodperc múlva, a fényképezőgép után nyúlok, belebújok a bakancsomba és irány kifelé! Na, maci, most lencsevégre kaplak! Óvatosan nyitom ki az ajtót, kidugom a fejem, szétnézek, de nem látom a bundást. Kimerészkedem ház jobb sarkáig, onnan kukucskálok, arrafelé ahonnan jött a motoszkálás. A szívem a torkomban dobog, érzem az adrenalint a véremben. 

Kilépek a fal takarásából, hátha meglátom, de semmi, valószínűleg átment a ház másik oldalára. Átmegyek én is a bal oldalra, kikukucskálok a sarkon, de nem látom. Lehet, a ház mögött van, lassan óvatosan házfalhoz lapulva hátrasétálok, csendben lépkedve. Kitekintek a saroknál, ház háta mögé, de nem látom. Pedig itt kell lennie! Ha erre nincs, akkor visszacammogott a konzervdobozokhoz.
A ház háta mögött lenne a legrövidebb megnézni, de ha ott van és észrevesz, nem jutok el az ajtóig. A medve gyorsabban fut, akárhogyan szedem is a bakancsaim! Nem kockáztatok ekkorát, inkább visszagyalogolok a bejárathoz a fal mentén. Bízva benne, a maci nem az ajtónál kíváncsiskodik éppen! A szívem a torkomban dobog, mikor a ház sarkához érek. Egyik kezem a fényképezőn, a másik a késem markolatán. Bár tudom, a késsel esélyem sincs, de bátorságot merítek a tudatból, nem vagyok védtelen. Nagy levegőt veszek és kinézek a fal takarásából, de itt sem látom a bundást! 

A fenébe! Hova tudott eltűnni! Az ajtó előtt elhaladva, már biztonságban érzem magam!  Két lépés a sarok, kinézek a konzervdobozok felé ismét. Hát itt sincs! Irány a ház hátulja, de ott sincs. Úgy érzem, fogócskát játszunk a ház körül, és én vagyok a fogó addig amíg meg nem látom! Na, akkor fordul a kocka! Mindenesetre körbesétálom a házat! Amint a visszaérek a bejárathoz, a szemem megakad a talán, harminc méterre lévő bokron, mintha mozognának a levelei. Szerintem a maci pár pillanattal előbb bújt el a levelek között. Fogó ide vagy oda, a bokrok közé már nem megyek utána! Gondolom, megértitek miért! Nem igazán vágyom reggeliként végezni!  

Összepakolunk, és 6:40-kor elindulunk Szamos-bazár felé, ami innen 15 perc járásra van. Az elágazás mellett van egy forrás, a legjobb reggeliző hely, farönkökkel! Előkerül a gázfőző, a rókagombás levessel, a halkonzerv, húsos szalonna, retek, paprika, és kenyér.

Tele energiával meg sem állunk az Aragyásza barlangig! Ott is csupán a csodálkozás miatt! A barlang tetejéről jégcsapok lógnak, a földön jégszobrokat alakított ki a lecsöpögő víz. A barlang falán a sziklán lefolyó csapadékvíz tíz méter magas jégfalat hozott létre, olyan mint a strandon a csúszda! 

Ezen lecsúszni, őrültség, de izgalmas is lenne! Vagy hágóvassal, jégcsákánnyal megmászni! Nos, mi egyikre sem vállalkozunk, a nyakunkat sem szeretnénk kitörni, és hágóvas sincs éppen nálunk. Tehát óvatosan lépkedve a jeges barlangban bentebb megyünk, megszemléljük a többi üreget is. Szerencsére kevés víz folyik a barlang mélyén, csak egy helyen ér bokáig.
Azonban a ferdén befagyott víz már megnehezíti a továbbhaladást. Alig lejt, de amint rálépek a tükörsima jégre, abban a pillanatban csúszom lefelé! A falig folyamatosan gyorsulva, korcsolyázom, majd a fal állít meg. 

Ebből baj is lehetne, erre mindig figyelni kell! Itt most szerencsére csak pár métert csúsztam, de csúnya sérüléseket lehet szerezni. Az adrenalin bomba viszont, megint megvolt!

Átjutva a barlangon, keskeny szurdokban vezet az utunk, minden jeges, havas, csúszós, a lábunk alatt pedig patak csörgedez. Farönkök vannak a patakmederben, megkönnyítve a járást, de most jégréteg vonta be őket és nagyon csúsznak. Kapaszkodunk a sziklákba, ahol van ott láncokba, azonban minden vizes, nedves. Az ujjaink, elgémberednek a jéghideg kapaszkodok markolásában. A szurdok legvégén, egy jeges farönkön egyensúlyozunk. Aki hibázik, az csobban a jéghideg vízbe! Ez most kellemetlen lenne! Itt vagyunk az a Fortuna ligetben, nulla közeli hőmérséklet van, és 30-40 cm hó a lábunk alatt. Le is fagyna az ember lába a jéghideg fürdő után! Nyáron jártam erre, Kata akkor belecsúszott a derékig égő 5-6 fokos patakba. Talán egy percet volt a vízben, a lábai már elgémberedtek, érzéketlenné kezdtek válni. Erre most nem vágyunk, szerencsére ez a kaland most kimarad az életünkből.

Itt az Aragyásza-patak a Feredeu-patakkal folyik össze, innen kezdődik a Meleg-Szamos szorosa, ez a rész a folyó legfestőibb és legvadabb szakasza! 100 méteres sziklafal magasodik az ide látogató turista fölé. A szurdokba ezúttal csak betekintünk, a derékig érő patakban továbbjutás gondolatát pillanatok alatt elfelejtjük. Inkább a fenti utat választjuk. 

Vadregényes ösvények, mohák, keresztbe dőlt fák, kristálytiszta vizű patakokon haladunk keresztül. Mesés érintetlen világ ez, eldugva az Erdélyi szigethegység szívében. Itt állunk a Cukorvár mészkőszikláin, bakancsaink orránál száz méteres szakadék, aminek a legalján hideg vizű patak folyik. 

Nem más ez a hely, mint a Szamos szurdokvölgye, méltó helye a turisták egyik fő célpontjának. A sziklákon megebédelünk, innen visszafelé indulunk az Aragyásza barlang, majd a piros jelzésen gyalogolva visszamegyünk Glavoj rétre. Így leírni ez ennyi, pár másodperc, gyalogosan azonban négy és fél óra gyaloglás. Piros jelzésen haladunk, majd természetesen a legrövidebb út az egyenes elven rövidítünk! Iránymenetben csapatunk át hegyen-völgyön erdőn-réten.

Glavoj réten uzsonnázunk, majd irány hazafelé! Ami megint csak 6 óra kocsikázást jelent, Kecskemétre éjfél körül érkezünk. Elringatni ezúttal sem kell...

2011.04.23-25. Erdély, Bihar Pádis harmadik nap