A fokhagyma ismert koleszterincsökkentő, baktériumölő és
értisztító hatása a medvehagymában többszörösen megtalálható, „illatanyaga”
viszont a fokhagymáéhoz képest elenyésző, sokkal kevésbé maradandó, ezért
bátran nagy mennyiségben is, kúraszerűen fogyasztható. Ezen a hétvégén épp medvehagyma
vadászatra indulunk, Mecsek hegyei völgyei közt keressük az értékes növényt.
Találkozópontot Sikondán egy kempingben. De nem ám sátorral,
vagy lakókocsival! Szépen felújított házban ahol közösségi tér is van, na meg
WI-FI! Azoknak a túratársaknak akik nem tudnak meglenni a net varázslatos
világa nélkül.
Este 18:00 körül fut össze a csapat, a kemping bejáratánál,
becsekkolunk majd elfoglaljuk a szállást. Persze egy kávé és ünneplő jéger után
a büfében. Igen ünnepelünk! Hisz itt a hétvége, és mi ismét egy klassz helyen töltjük
a hétvégét.
Nem ünnep az ünnep kókuszgolyó, hamuba sült pogácsa, na meg bor
és pálinka nélkül. De ez mind semmit sem ér, ha nincs zene-bona. Így hát előkerül
a notebook, hangszórók az asztalra, és kezdődhet a dinom-dánom karaoke party!
Egy hangolódás, és persze pár pohár után, a legnagyobb előadókat is
leénekeljük! Nagyon tud a banda!
Szombat reggel 6:50-kor ébresztő, majd reggelizünk, a büfében egy kávé és már indulunk is medvehagymát vadászni!
Az útvonalat nem tudom, térképem nincs meg nem is az én feladatom
ezúttal a túravezetés, ezt a nemes feladatot Syringa vállalta, ő találta ki a
hétvégi programokat. Amit tudok azt leírom nektek, zsigerből, ahogy emlékszem. Az
első útelágazásnál egy ledöntött kereszt áll. 
A színészi vérünk egyből a felszínre
tőr! a képet nem tudom megmutatni, de Krisztust és imádkozó Szüz Máriát el
tudjátok képzelni. A talapzatról messzire ellátni, a hatalmas szántó mögött
emeletes házakkal, a város terül el a horizonton.
Rápillantva a térképre, kiderül, a csapat rossz irányba
indult, a két vezetőt hátrahagyva gyalogolnak a makadámúton. Előre kiabálva sikerül
megállítani a 200 méterre lévő csapat elejét. A jelzett út a szántó túloldalán
vezet. Nincs mit tenni, átvágunk! Imi pedig belebukfencezik a térdig érő zöld
tengerbe. Fényképet nem készítettem, de videó van! Azt majd a filmben
láthatjátok.
A mező után egy sűrű bozótos, majd egy patakátkelés, végül tüskés
bozótoson verekedve jutunk vissza az utunkra, ami bevezet egy kis településre.
A templomot megcsodáljuk pár mondat egy kiselőadás, és megyünk tovább. 
Egy régi pincesor, majd visszajutunk az erdőbe. Na itt aztán
csodálkozunk, nem kicsit! Sok érdekességet láttunk, de ilyet még nem! Valaki
mesélje el nekem, hogyan kerül több száz női melltartó és bugyi az erdőbe
közepébe? És ki az a marha aki festékesdobozokat dobál szét? És ki az aki a fák
törzsét össze-vissza festegeti, miközben a ruhadarabokat felakasztja a fák
ágaira?
Hát nagy az isten állatkertje, szokták mondogatni. Kicsivel
arrébb egy kiégett raktárépület éktelenkedik. Szegény épület, nem elég hogy
tönkrement, idióták még tovább rombolták, teleszemetelték, leverték a csempét a
falakról, kiszaggattak mindent a falakból. Értelmetlen rombolás, pusztítás,
vandalizmus. 
Nos haladunk tovább az utunkon. Megint egy kis falu
következik. A nevét bocsássatok meg, nem tudom, de nincs is olyan nagy
jelentősége. Annak viszont igen, hogy az egyetlen kocsmát bezárták, mert nem
működött. Ugrott a kaffe.
Ha így hát ez van, gyerünk tovább! Pár száz méter után egy gyár
udvarán egy Lenin szobrot látunk! Ezt le kell fényképezni! A portást megfűzzük,
jó fej beenged minket egy fotó erejéig. Persze nem egy kép lesz, és
csoportképet is itt készítjük.
Hamár szocializmus akkor jöhet a Borbála hídépítő és bányász
emlékpark. Itt találunk mindenféle érdekességet! Egy nagy kereket ami
segítségével a bányászok a bányába ereszkedtek, illetve a kitermelt ércet
húzták a felszínre. Egy bányász szállító vonatot, vízszivattyút amivel a vizet
emelték ki a tárnákból. Érdekes, amikor önkéntes tűzoltó voltam anno, ilyen
kismotoros szivattyúkkal jártunk tűzoltó versenyekre.
Vannak itt csillék, szállítószalag,
kompresszor és érdekességképpen sok nagy
gép.
Találok egy érdekes vasdarabot,
pontosabban sarut. Ez a vas valamikor az Árpád-híd állósaruja volt, ezen állt anno
a híd tartópillérje, most már itt pihen itt tölti nyugdíjas éveit. Hát, arrébb tolni még kilencen sem bírnánk, hiába súlyos
vasdarab.
Innen egy kilométerre van egy védett terület. Ha már
errefelé kóborolunk nem olyan nagy kitérő. Odaérve megrökönyödve látjuk a
magyar hatóságok mit műveltek errefelé. A régi szeméttelep amit nemrég re
kultiváltak, és a motokrossz pálya között egy pár méteres sáv, ennyi a védett
övezet. Egy karóra, ráakasztva egy tábla és kész. Végül is, az övezet védve
van, a partifecskék pedig vidáman fészkelhetnek. Max a krosszmotorok, rengetik
a földet felettük bár méterrel lévő ugratón.
Megyünk tovább, kövesúton gyalogolunk. A re kultivált szeméttelepről,
vagy ból kifolyó vékony patakocska színes, barnás trutyival tarkított vizén már
nem lepődünk meg, a helyi gyerekek agresszív viselkedése inkább szánalmas, mint
meglepő, de ami itt kerül a szemünk elé, az ledöbbentő!
Egy néha szebb időket megélt több emeletes kastély áll előttünk.
Sajnos az ember rombolási vágya ezt az épületet is megtalálta. Minden ablaka
beverve, ajtók szétrugdosva, csempék leverve a falakról, a parketta feltépve. 
Sorolhatnám a vandálok tetteit, de nem akarlak benneteket ilyen negatív
dolgokkal traktálni. Egy átok megteszi! Hogy száradna le a keze, aki ilyet
tesz! Ennyi, itt vannak a képek!
Ebédidő van, meg nagyon meleg. Tűz a nap ezerrel, a fák
árnyékában eszünk pár falatot, majd irány az erdő! Gyalogolunk, pár kilométert
míg egy tópartra érünk. Tó parton a Hamvas büfében végre kávé, van akinek sör. mindenesetre szusszanunk, és gyors léptekben szedjük a lábainkat mer elkezd csepegni
az eső. A zuhé előtt jó lenne visszatérni a kempingbe. Szerencsével járunk,
csak a széléből kapunk.
A kemping bejáratánál TurátoT vár ránk, ő busszal érkezett,
páran kicsivel később csatlakoznak, kocsikkal. Mi mindenesetre bográcsozunk, mire elkészül a finom vacsora befut az utolsó kocsi is, így lesz teljes a csapat. Közben előkerül pár jégeres üveg, amik gyorsan a kukákban landolnak. Persze
üresen! A nyakalók meg féktelen jókedvbe kezdenek! Kedvüket a finom bográcsos
csak fokozza.
Van itt minden! Si-hu-hu hátrafelé, üvegpörgetés egy oszlop
tetején, meg sok részegen jó mókának tűnő hülyeség. Amit mi józanok nagy kerek
szemekkel nézünk csupán.
Este még egy éjszakai fürdőt tervezett Syringa, a közeli
termálstrandon. Az illuminált túratársak mélységes felháborodásnak adnak
hangot, hogy ők nem jöhetnek! De nincs mit tenni, 36 fokos termálvízbe erősen ittas ember nem jöhet!
Mi páran megyünk, alaposan kiáztatjuk a magunkat. A levegő
10 fokos lehet, mi a 36 fokos meleg vízben ennek ellenére kellemesen érezzük
magunkat. Majdnem annyira mint a mellettünk néhány méterrel enyelgő pár. Ahogy
elnézem a csaj arcát neki már jó volt! J
Nekünk maradt a meleg víz élvezete, 11 körül érünk vissza, a
többiek már nagyon vártak minket. A szálláson feje tetejére állt közben minden.
Nagyi haza akart menni, csak a többiek eldugták a kocsikulcsot, Ericdraven
gyereket játszott, tehát volt fesztivál, meg hiszti meg minden. Engem a
történetek szimpla hallgatása is sokkol! 
Nagy kerek szemekkel nézek. A
véleményemnek hangot adok. Bár ittas emberekkel vitatkozni nem az erősségem, fel
is megy a pumpa rendesen. Kártyázunk kicsit, pár csörte, majd megyek aludni, a
többiek valamikor nem tudom mikor kerültek ágyba.
Reggel Eric ágyát üresen találjuk, senki sem tud róla.
Rácsörgök….
 |
| 2011.04.29-01. Mecsek, Medvehagyma túra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése