2011.04.23-25. Erdély, Bihar Pádis, A második nap

Bihar hegységben túrázunk, három napot. Az első nap kalandjai után az éjjelt Glavoj réten, egy faházban töltöttük. Kint kellemes mínusz pár fok van, ilyenkor áprilisban ez jó időnek számít, előfordulhat mínusz 10 fok is. A völgy hideg, még nyáron is lehet nulla közeli hőmérséklet, érdemes felkészülni a hidegre.

Reggel hat órakor kelnek Vadorék. Összepakolnak, negyed óra múlva már indulnak is. A havasok felé mennek, Égett-kő környékén láttak egy pajtát tavaly, ott szeretnék tölteni az éjszakát. Este megbeszéltük, a mentőakció közben, ott találkozunk Égett-kőnél!

Vissza aludni már nem tudok, így lövök pár képet a fagyos növényekről. A nap pár perc múlva már besüt a völgybe, sugarai felmelegítik a növényeket. A jég megolvad a leveleken, csodás látni ahogy párolog a víz, ködként kúszik felfelé. Ezt leírni nem lehet, ezt látni kell! Ezért érdemes korán kelni, és ilyen helyeken tölteni az éjszakát.

Beüzemelem a gázfőzőt, Anitával elkortyolunk egy-egy bögre forró teát. Az éjszakai hideg után jól esik a forró ital, segít átmelegíteni a testünket.

Nyolc óra, ideje indulni. Ma teljes menetfelszereléssel megyünk, ide vissza a kocsihoz, holnap estefelé érkezünk. Csak a fontos cuccokat pakoltunk, amire biztos szükségünk lesz. A túlpakolt hátizsák lelassít, ami a tervünket keresztülhúzná. A zsákok így is 10 kilót nyomnak, azonban könnyíteni már nem tudjuk. Pádis felé vesszük az irányt, a menedékházban forró leves vár minket, majd irány a havasok!  

A salvamont kunyhó melletti forrásból, feltöltjük vizes palackjainkat, és nekivágunk utunknak. Mire az első emelkedő tetejére érünk, már kimelegedünk. Az izomműködés sok hőt termel, lekerül a kesztyű, kabátot elrakjuk a hátizsákba. Gyönyörű napsütés időnk van, csodás mélykék égbolttal, amin csupán leheletnyi fátyolfelhő úszik végtelen útja felé.

Pár perce gyalogolunk, de máris előttünk Pádis egyik legszebb része, a magas erdős hegyoldalakkal tarkított, zárt medence, amin tiszta vizű hegyi patak folyik, kettévágva a gyönyörű zöld pázsitot. Nem más ez a csodás hely, csupán ahol szívesen elidőzik a turista, leheveredve a fűbe, csodálva az elé táruló panorámát. Ennek a gyönyörű helynek a neve 

Ponor-rét, ami két aktív víznyelővel is büszkélkedik. A rét folyamatos vízellátásáról a Pádis-fennsíkon elnyelődő vizek gondoskodnak, amik itt a Ponor-vízkeletnél bukkannak ismét a felszínre. Ponor-vízkelet egy sziklaomlás alján meghúzódó tószerű képződmény, amelyet egy állandó szifon táplál. A patak egy meredek szakasz után, lágyan keresztülfolyik a réten, kicsit megmutatja magát, majd ismét a föld alá bújik, ott folytatva útját, hogy máshol ismét a felszínre törjön. Ezzel megvalósítja a karsztikus elnyelődés, felszínre törés és az újabb elnyelődés teljes hármasságát.

Ponor-rétről hosszú, meredek út vezet fel Pádis-fennsíkra. Jól követhető az ösvény, elhalad Ponor-vízkelet mellett. Az igazán meredek szakasz innen kezdődik! A szakasz felénél Anita megáll, izmai fájnak a görcstől, könnyei potyognak a fájdalomtól. Kétnapi felszerelést viszünk a hátunkon, ez két-háromszor nehezebbé teszi a haladást. Ilyen terhelésnél a szervezetünk akár 2-3 liter vizet is veszíthet. Ez nem a Pilis 20-30 méteres enyhe emelkedős útjai, itt egyben 300 méter szint felfelé, 20-25 fokos meredekséggel. Ilyen szakaszokon érdemes a saját tempóban haladni felfelé, úgy kevesebb energia, és könnyebben halad az ember. Én is ezt teszem, az emelkedő tetején leülök, itt várom be Anitát. Jó negyed órát napozok mire felér. Innen már csupán elsétálunk a menedékházhoz.

Szinte hihetetlen de Pádis-fennsík közepén található Pádis-menedékház. Mi is odatartunk, megérkezve sör, kávé és persze meleg levest kérünk. Pihenünk egy órát mielőtt továbbindulnánk. Szükséges ez a pihenés, célunk Szamos-bazár mellett elhaladva felfelé a havasok. Fárasztó délután elé nézünk, és mivel lassan egy óra, indulunk is.

Fakitermelés ezt a vidéket is elérte. Mindenfelé földből kiálló tuskók jelzik a favágók munkáját. Ezt a világot még a megmaradt pompájában láthatjuk, unokáink már ezt nem láthatják. Nosza elő hát a fényképezőt, toljuk a fényképeket! Egy mohás tuskó, egy toboz, egy tájkép. Amit érdemesnek találunk mindent lefényképezünk. Néha kicsit túlzásba is esünk, de inkább több kép legyen. Közben haladunk is, Varaso menedékháztól pár száz méterre találunk egy esztenát. 

Ezeket a fatákolmányokat a pásztorok használják, menedékként most mivel még nincs legeltetési szezon lakatlan. Odamegyek kinyitom az ajtót, lezárva nincs. Bent egy asztal és ágy egy polcos szekrény van, tűzrakó a szoba közepén a füst a tetőn lévő lyukon keresztül távozik. Menedéknek, ha bajban van ez ember, tökéletes! 

Mi azonban továbbmegyünk, Szamos-bazár itt van pár száz méterre, mivel naplementéig van két óránk, kicsit lenézünk az Aragyásza barlangig. Megnézzük mire számíthatunk holnap. A barlang előtti szakasz havas, itt még nem olvadt el a hó, nyilván a barlangban jég, a túloldalon 30cm hó vár minket. Izgalmas lesz, most viszont nincs sok időnk, irány az Égett-kő Vadorékkal ott találkozunk.

Szamos-bazártól felfelé vezet az út egyenesen a havasok lábához. Figyeljük a terepet, ha nem találjuk meg a pajtát, sátorhelyet kell találnunk. Erdélyi szigethegységben szinte miden nap esik az eső, vihar bármikor kialakulhat. Érdemes ezt figyelembe venni sátorozásnál. 

A másik veszélyt az állatok jelentik. Így tavasszal éhesek, a szarvasokkal, őzekkel nincs gond, a vaddisznótól már érdemes tartani, de nagy veszélyt nem ezek az állatok jelentik. Itt a Biharban vannak hiúzok, két-három farkas falka 5-6 egyeddel, de ők sem jelentenek nagy veszélyt. A közhiedelemmel ellentétben ezek a nagy vándorok elkerülik az embert. Az igazi veszélyt a barnamedvék jelentik. Azonban ha betartunk pár alapvető szabályt, nagy gondod ők sem okoznak. Összeses 24 macit számoltak meg a szakemberek, érdemes számolni a veszéllyel. A medvéket az étel szaga vonza. Ezért nagyon fontos, a sátorban ételt nem szabad tartani, 15-20 méterrel a sátor mellé egy kötéllel fel kell kötözni a fára. Ha nincs fa kövekkel letakarni. 

Inkább vigye maci-laci az ételt de bennünk ne tegyen kárt. Ez az óvintézkedés jól jött Fogarasi kalandozásaim egyikén. Nagyban aludtunk a sátorban miközben a maci megette az összes ételünket. 

Most is találunk egy lábnyomot. Frissnek tűnik, talán egy órája járhatott itt. Jó lesz figyelni, ilyenkor tavasszal nagyon éhesek!

Felérve Égett-kőre pajtának nyoma sincs, viszont pár perc múlva a napnak sem! Ideje szállás után nézni, Vadorékkal ma már nem fogunk találkozni. Anita pár száz méterrel lentebb maradt, a csomagokkal. A zsákot nem hoztam fel, keresni hátizsák nélkül gyorsabban tudok. Ahogy alábukik a nap a hőmérséklet hamarosan mínusz egy két fok is lehet. Most az idő az ellenfelünk, szállást kell találni, minél előbb!

Hangokat hallok, lefelé a havasokról jön három turista. Lehet Vadorék lesznek, kicsit várok a nyeregben, gyönyörködöm a nap utolsó sugaraiban mielőtt alábukna a horizonton. Pár perc múlva kiderül nem ők azok. Három erdélyi srác, akik kirándultak egyet a környéken.

Szállás után kutatva latolgatjuk a lehetőségeket. A legjobb megoldásnak az esztena tűnik, Varaso menedékháztól nem messze. Azonban odáig öt kilométeres út van előttünk, szerencsére lefelé, így gyorsan tudunk haladni. Hét óra után kicsivel már ott állunk az esztena ajtajába! Bevackoljuk magunkat, mécsesekkel világítunk, spórolunk az elemekkel. Soha nem tudni mikor lesz szükség a lámpára. Tüzet rakok, a füst gomolyog a fejünk felett, Anita a vacsorát készíti elő. A „nyitott kéményen” szépen kiviszi a huzat a füstöt. Igaz a jó tűz nem füstöl, amint begyullad rendesen, megszűnik a füst is. Éjjel nem akarom pakolni a tüzet, a sátorban viszont 5-9 fokkal is melegebb lehet mint a kinti hőmérséklet. Az ágyon állítom fel sátrat, lehet hülyén hangzik de így 40 centivel a föld felett fogunk aludni, itt jó pár fokkal melegebb van mint a földön, az ágybetét pedig tökéletes szigetelő réteg alattunk. Kb. 10-15 fok lehet a különbség, fázni nem fogunk az biztos! 

Más nincs hátra, mint összedobni a vacsorát. Rókagomba leves az alap, kicsit feljavítjuk, hagymát pucolunk, szalonnát, kolbászt aprítunk, kenyérrel a legjobb túrakaja! Tele energiával, és még finom is! Ma estére megteszi, beszélgetünk, azonban hamar bebújunk a hálózsákjainkba…

Éjjel arra ébredek, hogy nagyon melegem van, pedig a tűz már régen kialudt! Nadrágban, polár pulcsiban bújtam a hálózsákba, a cipzárt nem húztam fel, viszont mostanra leizzadtam rendesen. Kibújok a nadrágomból, a pulcsit leveszem, felakasztom a sátorban. A hálózsákot csak lazán magamra terítem, fázni nem fogok, remélem reggelig megszárad a ruhám. Reggel motoszkálásra ébredünk, Anita szerint egy medve! Nosza kiugrok a hálózsákból, bele a bakancsba, fényképező a kézbe és spuri kifelé!  folyt köv…

2011.04.23-25. Erdély, Bihar Pádis második nap