Január 8. szombat reggel elég viseletesen ébredtem. Péntek
este kibéreltük az Odeon moziban a különtermet, és megalapítottuk a Kalandorok
klubbot. Filmvetítés, nagy tervek, ötletek négy sör, hajnali négyig, reggeli
ébresztő 6-kor kombináció nem kicsit nehézzé tette a szemem nyitva tartását.
Ígéret szép, fogom a hátizsákom, a korcsolyámat és irány Újpest központ. 
Bástya
kicsit késik ennek örülök most, így van időm beugrani a sarki kisboltba kaját,
vizet venni. Ezután a buszmegállóban ülve szunditok 10 percet. A taxim 2
perccel később érkezik, tökéletes szervezés. Nekem a 10 perc relax most mindennél
többet ért! Bepattanok a kocsiba, és irány Berkenye. A kocsiban alszom még negyed órát így
már nagyon jól vagyok. Megérkezve egy jó
erős fekete, és kezdődhet a korcsolyázás!
A tavon pár centi hó van, azonban ez
éppen nem zavaró. Vidáman csúszunk ki
sebesen, ki most teszi meg az első csúszásokat, korcsolyával a lábán. Egy
hólapátot is szereztünk azzal letakarítunk egy nagyobb részt. Illetve a
többiek, én csupán kegy kisebb felületet teszek hó mentessé. A nagy csatából azonban
kiveszem a részem! Repkednek a hógolyók, aki nem vigyáz, az kap egyet-kettőt!
Eperkét kilövöm muníciókészítés közben, majd összefogok egy nagy adag havat, és
Eperke fölé állva rádobom. nagy nevetés a többiek részéről. A következő játék a
hóemberépítés. Bástya a legaktívabb, mint egy igazi nagy gyerek. Kacsna és Eperke
is sokat segít.
Így valódi csapatmunka! Az első nagy hógolyót én kezdem gurítani,
Bástyával ketten rakjuk fel az alapra. Jöhet a következő. Gyorsan elkészül a középső szint, majd a feje
következik, ezután az alakítás, formálás. Bástya a hóember fejére húz egy
vödröt, ez lesz a kalapja, bogáncsból elkészülnek a gombok, és a szeme, sárból
pedig a szája. Két keze két nád, az orra szintén nádból készül, érdekességkép
két nádat még beleszúrunk, így már csak a keresztelőt kell megtartani. 
Pár perc
gondolkodás után Klementinának kereszteljük. Ránézésre ez illik rá, olyan
Klementinás hóember. Pár kört még
csúszunk, majd elbúcsúzunk Klementinától, mosolyogva őrizze a tavat. Délutáni
tervünk elsétálunk a Nógrádi várhoz, megnézzük, majd visszatérve Berkenyére egy
forró levessel pontot teszünk a nap végére. A várhoz vezető út fagyos, itt-ott
bordázott az autókerekektől. Néhol hó alatt vékony jégréteg rejti a pocsolyákat,
amire rálépve gyorsan bokáig süllyed az ember. A vár alatti kocsmába betérünk
melegedni, egy kávé jót tesz mindenkinek. Fél óra beszélgetés után indulunk fel
a várba. 
A vár története dióhéjban. A vár építési idejét pontosan nem
ismerjük, azonban a Honfoglaláskor már megerősített hely volt. XII-XIII.
században a királyi várispánság központja, ekkor kezdték építeni a várat.
A török időkben többször gazdát cserélet, hol
a töröké, hol a magyaré, hol az erdélyi fejedelemé volt. A vár szabálytalan
alaprajzú külső erődrendszerből, és a XV. századi belső várból állt.
Sajnos
1685-ben a lőszertartó torony egy villámcsapástól felrobbant. A törökök
lerombolták majd elhagyták a várat, többé nincs hadászati jelentősége.
A várból szép kilátás nyílik, érdemes felmászni. A falak
tövében borospincék vannak, érdemes vetni rájuk egy-két pillantást. A
várkapuval szemben egy magyar zászló lobog vidáman a szélben. A tartórúd
talapzata megsüllyedt, az egyik sarkánál egy nagy lyuk tátong.
Körbeszalagozták, remélhetőleg hamarosan kijavítják. 
Miután szétnéztünk,
visszaindulunk Berkenyére. Útba ejtjük a vasútállomást, itt kék túra, pecsételő
hely van. Innen szekérúton haladunk, majd a vasúti töltésen. Persze a vonat épp
most jön! Erre dudálással hívja fel a figyelmet. Amint elhalad, megyünk tovább
a töltésen. Visszaérve a faluba egyenesen a csárdába megyünk, rendelünk finom
kiadós ragulevest. Vidám történeteket mesélve, beszélgetve eltöltünk egy órát.
A gyerekek elfáradtak, mi szintén, hazaérve senkit sem kell ringatni. Vasárnap az
ördög nyomába eredünk de az már egy másik történet… |
| 2011.01.08. Jégrevü, Börzsöny, Berkenye Nógrádi vár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése