2010.12.05. Vértes, Szárliget Vitányvár

Legea hozta az ötletet, csatlakozzunk Zsuzsihoz és nézzük meg Vitányvárat. Találkozópont Szárliget vasútállomás, a hőmérő higanyszála -8 fokot mutat. Gyors eligazítás, a túravezető ismerteti a átékszabályokat. A mai túratáv 18 km. Ki nem volt még 18km-es túrán? Legeával egyszerre emeljük fel a kezünket. Pár másodperc döbbent csend... Mindenki nagy kerek szemekkel néz, Zsuzsi, persze, hidjem is el! Én csak 12km-t tudok gyalogolni, utána meghalok.
Domi ne bánd, én 10 után kidőlök! TúrázóT: én 10-et sem birok. Ha nem jövünk át a hídon sporoltunk volna 20m szintet és 300 métert. Hát, hoztuk a formánkat, megismerkedtünk gyorsan a többiekkel!
Nézzük mi minden vár ránk ezen a hűvös, napsütéses, ragyogó kék égboltos napon.  Első körben, csúszkálunk a falu jeges útjain. Másodikban egy mezőn vágunk át. A hó csillogása megállásra késztet.

Ezt le kell kattintani! Beletérdelek a hóba, és nyomom az exponáló gombot. Három kép, és mehetünk tovább az OKT-n a csákányospusztai turistaházig.
Itt poénból megkérdezem pálinkát lehet e kapni! A válaszon meglepődöm! Persze, mondja büszkén a vendéglátós, valódi Kecskeméti! Hűűű... ezt meg kell kóstolni!
Vágom rá egyből. Négy stamplival kérek! A teszt eredménye, igaz az állítás. Valóban Kecskeméti pálesz. Jobb kedvel indulunk tovább, a Mária szakadékot kikerüli a csapat, Zsuzsinak előrekiabálunk. Öten belemegyünk, találkozunk a kereszteződésnél a hegy túl oldalán. A válasz viccess kicsit, nem várunk rátok! Sziasztok. Mosolygok a bajszom alatt, és húzom a csapatot. Kicsit sietősre veszem a figurát, érjünk mi elöbb oda.

Elkezdődött a verseny! A szakadék inkább egy széles árokra emlékeztet, a tövében ember nagyságú sziklák, kidölt fák, és egy patak csörgedez. A 20 cm hó hangtompítóként elnyel szinte minden zajt. Megállok bevárni a többieket, ekkor tűnik fel milyen csend van. A lélegzetemet is igyekszem visszafogni, élvezem a csendet. Kicsit szusszannak a többiek is. Mielött becsatlakoznánk a kékbe, átkelünk a patakon, pontosabban átcsúszunk. Pár lépés és itt állunk a kéken.

Nagy kérdés kik voltak a gyorsabbak. Az ösvényen egy-két lábnyomot látok, a többiek még nem jártak itt. A versenyt mi nyertük. Ennek tiszteletére felveszem a kamáslit, mielött a bakancsomba is belemnne a hó. Megvárjuk a csapatot, és irány a Körtvélyesi erdei temető.
Felsőkörtvélyes-puszta egyházközösség gondozását 1815-ben bízták a felsőgallai plébánosra. Csákányos, Szt. Tamás, és Kapberekpuszta lakóit is temették ide esetenként. Körtvélyesen 1875-ben 85 lelket számoltak össze. A síremlékek lassan az enyészeté lesznek, mi tiszteletünket tesszük, majd indulunk a vár felé.

Vitányvár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük. Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után. Királyi várként 1379-tól szerepel iratainkban. A török
először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Pár évvel később visszafoglaltuk majd ismét a töröké lett. Ez a sor megismétlődött majd a magyarok felrobbantották, nehogy a török befészkelje magát a falak közé. A köveket építőanyagként hasznosították. A vár feltárása még várat, sorsa bizonytalan. 

Az egyik falon az ablak alig 4 méter magasan van, a következő szint pedig 8 méteren. Onnan milyen lehet a kilátás? Alig fut át az agyamon a gondolat, a fotostáskát hátracsapom és már mászok is felfelé. A fogások tele vannak hóval, a harmadik fogásnál érzem kezdenek elgémberedni az ujjaim. Sietnem kell, nem gondolkozhatok sokat hogyan is jutok fel. Azonban a következő fogás laza, mozog a kő. Keresnem kell másikat. Kicsit messze találok, de félő elveszítem az egyensújom. Max leesek, nem olyan vészes! Gyerekkoromban magasabb fáról is pottyantam le. Nosza lendülök! A sarkam felrakom az ablakba, felhúzom magam. Szép mozdulat, a lentiek éjjeneznek! Elő a fotómasinát pár kép. Az ablakban átfúj a szél, az ujjaim ráfagynak a gépre. Pedig videót is szeretnék! Kicserélem a gépet, pár jelenet. A szél kegyetlen. Megnyomom a stopgombot de nem érzem a gombot. Így bajos lesz lefelé menni! Kicsit melegítem a kezem de nagyon beleállt a hideg. Gyors mérlegelés, majd fogom magam és leugrom. A svéd csavar ezúttal elmarad, a földreérkezés viszont hibátlan! Pár falatra még épp van idő, meg egy gyors csapatképre. Zsákolunk, és búcsút veszünk Vitányvártól. Irány vissza Szárliget.

A Mária szakadékon most átmegy a csapat. A völgy jobb oldalán vezet az út. Azaz a többieknek! Az enyém benne a völgy aljában, kőről-kőre fáról-fára! 20cm hóban ez nem egyszerű feladat, a tempó pedig ugyanaz mint a csapat a kitaposott túraúton. Nehezítésképp pár hógolyó is érkezik! Mikor megunom a csapatást a legmeredekebb részen igyekszem feljutni. Persze visszacsúszom! Másodszor már okosabban, harántolva bakancsom élét belevágva a földbe simán feljutok.
Innen már csupán visszasétálunk Szárligetre, a teázás ezúttal elmarad, Legea siet vissza Pestre. Nos ennyi lenne a kaland erre a napra.

2010.12.05 Vértes, Szárliget Vitányvár

http://www.setafika.hu/new/index.php?fo=weboldal&mellek=fotoogaleeria&kovetkez=1&linkfo=2010_12_05-szaarligetroxel_vitaanyvaarba&linkmellek=Zsuturatars

http://www.bicajosvandor.hu/index.php?page=content&c=44