Kalandozzunk hegyen, völgyön át!: 2011.01.09. Pilis, Piliscsaba, Ördög nyomában

Szombati korcsolyázás hangulata alig ért véget, máris kezdődik a következő kaland! Január 9. reggel 8:45-kor már buszon ülünk 20 túratársammal. A csapat másik fele a Piliscsaba előtt a Kopár csárdánál száll fel. A busz szinte megtelik túrázókkal, vidáman köszöntjük egymást. Annyira belemelegedünk a beszélgetésbe, hogy elszámolom a megállókat, a többieknek sem tűnik fel, a sofőrnek sem a 35 ember, akik elfelejtettek leszállni, a jegyük pedig csupán Piliscsaba Templomig szolt. Két megállót csúszunk, innen nekiindulni lehetne, de 16 túratárs a templomnál várakozik. Véletlenül van egy kocsma a közelben, a reggeli kaffét ha már így alakult itt isszuk meg. Óra 24-re visszamegyünk a buszmegállóba a sofőrrel lezsírozom a két megállót, az egész csapat potyázik! J Ezt tök jó!

A templom előtt már teljes a csapat 51 túrázó! Ennyi embert még nem vittem, ez a kihívás! Pár mondatos köszöntő után, mint főszervező ismertetem a „játékszabályokat” a végén a lényeg! A mai táv 18km 650m szint. Aki úgy érzi nem fogja bírni, most menjen haza! De az is aki nem tudja elfogadni a szabályokat. Döbbent csend, koppanó állak. Mindenki nagy kerek szemekkel néz, ez meglepett mindenkit. Pár másodperc után mivel senki sem indul hazafelé, átadom Anitának a szót. Ő a mai túra vezetője. Anita pár mondatban ismerteti a vezetői instrukciókat, aztán indulás! Irány a Kálvária.

Ködös, hűvös időnk van ma reggel, napsütésre esélyt sem lehet látni. A falun keresztül gyalogolunk, a kék háromszög jelzésen. Mire feljutunk, a domboldalon bűnünk egy részét megbánjuk, illetve kiizzadjuk! A Kálvária-dombon 1852-ben felállított és 1991-ben és 1994-ben felújított kálvária és kálváriakápolna áll, szép kilátással a községre. Összeírjuk a névsort, egy önként jelentkezőn áldozati szertartást mutatunk be, megeszünk egy szendvicset, pár perc pihenő után irány a Csabai Gomba.

Jó látni ennyi embert, mindenki beszélget, nevetgél jól érzik magukat. A gomba a üledékes kőzet, a környező kőzettől keményebb összetétele miatt az erózió nem koptatta el, így ma megcsodálhatjuk amint kiáll a hegy oldalából. Tovább haladunk a havas úton, az egyik hajtűkanyarban hógolyókat dobálok a visszakanyarodókra. Persze páran, viszonozzák a tűzet, így kialakul gyorsan egy hócsata. Repkednek a hógolyók, aki nem figyel, vagy későn húzza le a fejét pillanatok alatt gazdagabb lesz egy kupac hóval a nyakában. Vidáman haladva érjük el az Ördög-oltárt.

Itt egy kiselőadás keretében elmeséli az egyik túratársunk aki mellékesen geológus, hogyan alakult ki ez a sziklaképződmény, ami a sziklamászók egyik kedvelt gyakorlóhelye. Ez is mint a Gomba szikla, a környező kőzettől keményebb összetételű üledékes kőzet. Az erózió elkoptatta a többit ezzel azonban nem bírt, így szép lassan kiemelkedett minél jobban kopott el a többi kőzet.

Egy jó csoportkép kedvéért felmászok a sziklára, persze a többieknek sem kell több! A legjobb célpontot nyújtom! Elfutni nem tudok, de még a fejemet sem tudom lehúzni, elugrani a hógolyók elöl végképp nem tudok. Nem számolom mennyi fehér labda repül felém de ez össztűz! Köszi, itt a falon még hó sincs, visszadobni végképp nem tudok! Inkább gyorsan lemászok, és lépünk a lőtéren keresztül a Jági tóhoz.

Egy keményebb emelkedőn az egyik teljesítménytúrázó hisztizik egy kört. Miért állunk meg? Pont most melegedtem be, menjünk már… Ez nem teljesítménytúra, mi csapatban megyünk, a tempó a leglassabbhoz igazodik. Ha nem tetszik menjél, nem kötelező velünk tartanod. Ha maradsz akkor fogd be a szád ne hisztizz. Érdekes, kicsit gondolkozott és visszább vett, és maradt. Nofene, közben a vége is befutott, így hajrá, a tó partján kajázunk.

Gyors léptekben indultunk, szintben haladva ez nem okoz gondot senkinek. Megérkezve mindenki nekiáll ebédelni, jól esik az étel. Páran csúszkálunk tó jegén, élvezzük a téli örömöket. 20 perc pihenő után nekiindulunk az Ördög-torony a cél. Felmászunk egy hegyre, a nevét sajnos nem tudom, de valaki valamiért felmászik a csúcsra. Köd miatt csupán 5-8 métert látunk, persze ahogy ilyenkor lenni szokott az utána gyaloglók követik. 28 ember felmegy, mi hiába várjuk őket a hegy oldalában. Pár perc várakozás után visszamegyek, gyanus… ekkora szakaszon ennyire nem lehet lemaradni. Tuti letértek az útról. Ekkor hangokat hallok fentről, na megvannak az elkóborlók! Gyorsan felkocogok pár 10 métert majd kiabálok mikor már látom őket. Gyertek le mert nem arra vezet az út. Erre fentről: Gyertek fel itt kajázunk. Gyertek le mert mi indulunk tovább, kaja nem most van! Nem megyünk gyertek fel ti! Na itt kiborult a bili! Mi indulunk, 2 percetek van, hogy le gyertek, nem várunk rátok! Aki jön-jön, a többiek arra mennek amerre akarnak! Bástya induljatok, vita lezárva!

Bástya laza mosoly keretében elindul a csapattal, én persze maradok. Fentről hallom kétségbeesve. Ezek tényleg elindultak! Na, jön is lefelé mindenki szépen! Gyorsan leteremtem őket. Ki volt aki elsőként felment? Az útvonalról soha sem szabad letérni! Meg ne lássam még egyszer! Persze a többiek falaznak. J

Nos, felérünk a nyeregbe, itt végignézve a csapatot, megnézve az órát módosítjuk az útvonalat. Az Ördög-torony kimarad, irány a csárda. Vár minket a jó meleg raguleves!

Az utolsó szakaszt már sötétben tesszük meg, egy meredek szakasz felfelé és lefelé. Mindkettő szétszakítja a csapatot. Bástyával előreküldöm, akik gyorsan mennek, én a lassúakkal maradok. Lefelé nagyon meredek, és nagyon csúszós, többen gatyaféken ereszkednek, de végül mindenki leér. Innen már 5 perc a csárda,egy útkereszteződésnél egy világító zseblámpa a földön. Nahát, valaki elhagyta! Nem ezt nem elhagyta valaki hanem ez jel! Arrafelé kell menni, ezt Bástya tette le. Mivel én vagyok az utolsó, ezért felveszem, majd visszaadom a gazdájának.

Bástya örül neki, bízott benne hogy valaki felveszi. Bent a csárdában a fáradt csapatnak jólesik a meleg kaja, a pihenés, a beszélgetés. Mosolyog, jókedvű mindenki. Szép napot tudunk magunk mögött megint, és persze az eredmény! 51 kirándulót vittünk 16km-en keresztül 6 óra alatt. Szép teljesítmény! Ez büszkeséggel tölt el.