2011.05.20-22. Bükk barlang javítás

A Bükk az ország tüdeje, védett és gondozott, nagy kiterjedésű vadon, amelynek tájképi szépsége és élővilága felejthetetlen élményeket nyújt a kirándulóknak. A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta. A Bükkben található Magyarország legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100 000 hektár. Fő összetevő kőzete a mészkő és dolomit, amiben rengeteg barlang alakult ki az idők folyamán. Jelenleg 1115 barlangot ismerünk a Bükkben, amik közül sok képzettség nélkül is látogatható.

Mi most péntek délután 17:00-s, pesti indulással, az egyik barlang felé tartunk, ami az elmúlt években többször adott meleg, kényelmes menedéket a téli mínuszokban. A nevét szándékosan nem írom le, aki járt ott az ráismer! Az utóbbi időszakban egyre ismertebb a barlang, egyre többen járnak oda, ami nem feltétlenül baj. Addig, amíg egy vandál, rombolni vágyó ember, aki éppen ott vezeti le az indulatait, mert mondjuk az asszonynak volt igaza valamiben, és ez az ő lelkecskéje, egója nem bírja elviselni és tönkre nem teszi, mint anno 2007 környékén, mikor teljesen kiégett.

Télen mínusz 15 fokban, térdig érő hóban gyalogoltunk fel 8km és 650 szintet. Éjfél után érkeztünk a szálláshoz. Kellemetlen lenne, ekkor szembesülni azzal, valaki kedvtelésből lerugdosta a kályhacsövet, leszakította az ajtót vagy sorolhatnám, mi mindent lehet tönkretenni. Ötleteket nem adok, de ennyi elég is lenne, az éjjelt ott nem tölthetnénk! Tehát mehetnénk vissza az autókhoz, éjjeli menetelésben. 

Ez még az edzettebb túrázóknak is megerőltető lenne, nem beszélve a lelkes amatőrökről. Összefoglalva bizony nagy bajban lennénk! Ezért fontos, kedves olvasó, ha ilyen helyen jársz mond el az embereknek akik ott vannak! Erre a helyre vigyázni kell, hisz ez ad menedéket azoknak, akik az erdő útjait járják. 

Lehet egyszer te leszel az, akinek egy vihar után, vagy egy eltévedés után egy ehhez hasonló szállás fog menedéket adni. Gondolj bele, mennyire fogsz örülni, mikor átázva, elfáradva, sötétben rátalálva a menedékre, bekészített száraz fát találsz a kályha mellett, amit az előtted napokkal, vagy hetekkel ott járó vándor gyűjtött össze, és hagyott ott. Régi szabály, legalább egy begyújtásra való fát hagyjál a menedékben. Én mindig rengeteget tárazok a következő vándornak. Bár, sokan tennék ezt.

Kicsit elkalandoztam, de térjünk vissza! Felsőtárkány, este Kacsna fut be utoljára. Egy kaffe, másoknak sör, és megyünk parkolni, majd zsákolunk és 21:30 kor indulunk felfelé a sötét erdőben. 

Bástya mint a Spongya bob úgy néz ki a hátizsákra kötözött ajtólappal, ami ráadásul rendszeresen beleakad a fák ágaiba. Mi hátrébb, ezeknél a beakadásoknál jókat nevetünk a küzdelmein! Vicces látni, ahogy hátrahúzza a faág, majd próbálja kiakasztani és valahogyan átbújni a lelógó ágak között. Persze jó barátok révén, segítünk neki. Felfelé a Bükk fennsíkra a legrövidebb utat választjuk. Lápán felfelé, ahol csupán egy apró vadcsapás vezet. A keskeny út mindkét oldalán derékig érő csalán! 

Akik térdnadrágban jöttek azok rendszeresen felszisszennek! Reumások viszont garantáltan nem leszünk, a hosszú nadrág sem nyújt 100%-os védelmet! Meredek úton felfelé a hold a lámpásunk. Majdnem telehold van, így a lámpáink pihennek a zsebeinkben, azonban a holdfény csodás hangulatot varázsol az erdőnek. Ilyenkor terepen lenni…

Nos mielőtt elérzékenyülnék, elmondom! 

Éjjel fél egyre érünk fel a barlanghoz. Elcsigázottan, fáradtan, de itt vagyunk! Bevackoljuk magunkat, a sok hideg téli éjjelen, oly jó meleget adó kályhát ezúttal nem gyújtjuk be. Hálózsákok melege ezúttal épp elegendő lesz, ringatni nem kell a csapatot.

Ugorjunk az időben pár órát. Végre egy olyan szombati túra amikor mindenki akkor kel, amikor szeretne. Én nyolckor ébredek, a többiek javában horkolnak még. Az ébresztő most elmarad, óvatosan megyek ki az ajtón, nem szeretném felébreszteni őket. Persze az ajtó nagyot puffan, mikor kinyitom, de aki alszik azt nem zavarja. Kint pár képet lövök. Érdekes, pár perc múlva szálingóznak kifelé a többiek is.

A táj csodás, a fák levelei között szép panoráma tárul a szemeink elé, lelkünk megnyugszik, átvesszük a természet ritmusát, azonosulunk vele. A fák zöld lombkoronát növesztettek, a virágok legszebb pompájukkal, szép színessé varázsolják a talajt. Éjjel ebből nem sokat láttunk, most elvarázsolódunk a látványtól. Már csak egy jó reggeli hiányzik. 

Ágakat gyűjtünk, felaprítjuk és a tűzrakóban már vidáman lobog a tűz. Bástya egy vastag ágat húz a tűz fölé, egyik bégére egy nagy követ rak, a másikat késével megfaragja. Éppen annyira hogy a bogrács ne csússzon le, megakadva pont a tűz felett lógjon.

A lányok hagymát, krumplit pucolnak, kolbászt aprítanak, mindenki serénykedik, mindenki kiveszi a részét a munkából. Bástya a főszakács, hamarosan már rotyog is a bográcsos! Felöntjük vízzel…

Na, itt parkoljunk kicsit! Itt fent forrás nincs, a legközelebbi vételi lehetőség 250méterrel lentebb és 2km gyaloglásra van odafelé és persze vissza is ugyanennyi. Itt minden csepp víz arany árban van! Sok izzadságcseppbe kerül a pazarlás. Két napi víz, plusz a bográcsos az koponyánként három liter víz, két napra. Nagyon be kell osztani.

Visszatérve a barlanghoz, a bográcsos elkészült, jóízűen falatozva a tüzet körbeülve beszélgetünk, megebédelünk. Pocakok tele, örülünk a közös munka eredményének, jöhet az ejtőzés! Előkerül egy csomag tökmag, amit elropogtatunk.

Pihenő után jön a következő feladat, ami utunk célja, amiért idejöttünk! A régi ajtó fából készült erős, masszív, viszont sötétté teszi a barlangot. Bástya nagy ötlete, polikarbonát lappal cseréli le a régi ajtót. Igaz, nem természetes anyag, de átengedi a fényt, világosabbá, otthonosabbá teszi a barlangot. Előkerülnek a szerszámok, kalapács, véső, csavarhúzó, talán egy óra és már teszteljük is milyenné vált a barlang. Tetszik, sokkal jobb lett! Bástya, megérte felcipelni a lapot!

A küldetés sikeres, jöhet egy kis séta a környéken! Nekem valahogyan nincs kedvem menni. Inkább pihenek, túrákat tervezek, süttetem a hasam a barlang mellett, és nem mellékesen vigyázok a cuccokra. Igaz, ide többnyire turisták jönnek, ők nem viszik el a felszereléseket. De elég egy hülye, aki önző módon megörül milyen jó cuccokat talált, és kénye-kedve szerint válogat a hálózsákok között.

Vígan írogatok, mikor lépésekre figyelek fel. Három „kék túrázó” érkezik. Elcsodálkoznak, hogy itt találnak. Leizzadva érkeznek, egész nap úton voltak, Szarvaskő felé tartanak. Megpihennek, megkínálom egy kis pálinkával őket, mosolyogva elfogadják. Jó fejek, nem most kezdték a szakmát. Később egy egész csoport érkezik. Ők csodabogárnak tartanak, milyen bátrak vagyunk, hogy itt merünk aludni! Teljesen lepadlóznak, számukra ez lehetetlen, nekünk természetes.

Késő délután hűvösre fordul az idő, bevackolom magam a barlangba, felélesztem a tüzet, megmelegítem a bográcsos maradékát. Ekkor érkeznek a többiek, elmesélik merre jártak. Bástya ezúttal is kitett magáért! Kis séta, ami 5km, de 5 órába telt mire visszaértek! Jó kis terep, szikla, meredély, bozótos minden, ami egy kis óvatos sétához illik. J

Tűz köré kuporodva, van aki finomságokat sütöget, van aki bográcsost eszeget. Beszélgetünk kellemes nyugodt hangulatban telik az este. Vidám nevetéssel telik meg az erdő, később a barlangban folytatjuk, késő este hajtjuk álomra fejünket.

Lépjünk át a vasárnapra, korán ma sem ébredünk. Reggeli kávé elengedhetetlen, reggeli után kiköltözünk a barlangból. Elbúcsúzunk a barlangtól, megfogadva ide visszajövünk, télen amikor kemény hideg lesz, leteszteljük milyen jó munkát végzett Bástya.

Nos, irány Felsőtárkány, természetesen gyalog, első állomás a „romantikázó hely”. Igaz most nappal csodáljuk, a történetét most nem mesélem el, a lányok tudják! J

A második kihagyhatatlan látnivaló az oly sokszor megcsodált, az év minden szakában fenséges látvány nyújtó, a bükki kövek legimpozánsabb tagja, a híres Tar-kő, a maga 949 méteres magasságával.

Imó-kő forrásbarlangot is utunkba ejtjük, mivel csupán nagyobb karsztvíz állásnál működik, ezúttal páran bemásznak a barlangba. Én inkább a sziklafalra mászok, egy kis oldalazást gyakorolni.

Hát innen már pár kilométer és megérkezünk a kocsikhoz. Egy gyors kupaktanács közben feldobom az ötletet, Egerben van egy jó palacsintás, ezt meg kell kóstolnotok! Kétszer nem kellett mondani, már farolunk is az étterem elé, rendelünk majd halálra esszük magunkat! van aki sós húsos, más édes habos palacsintát rendel. Mindenesetre pocakjaink gömbölyödnek, a nadrágszíjakon engedni kell kicsit. Méltó lezárása ez a hétvégének! 

2011.05.20-21. Bükk barlang javítás