Reggel 5:25. Telefonom után tapogatok a hálózsákomban,
lábamnál találom meg végül. Kinyomom az ébresztőt. Álmosan kitekintek hálózsákomból.
A látvány magával ragadó! A barlangon túl a napfelkeltében fürdő Pilis látványa
tárul szemem elé. Éjjeli fények eltűntek, vidám narancsos fények helyettesítik,
a tűz kialudt, szürke hamukupac emlékeztet csupán az esti tábortűz hangulatára.
Nagyokat szippantok a tiszta levegőből, nézem a hegyeket.
Pár percig élvezem a
pillanatot, majd kibújok a hálózsákomból, nyújtózom, felveszem a nadrágomat,
kardigánom, bakancsomba belenézek nem költözött e bele valami jószág, majd
belebújok. Lövök pár képet emlékként, itt aludtunk címen, majd leülök
reggelizni. TúrázóT, Ericdrawen, és Fidi is ébren van, álmosan beszélgetünk
miközben tömjük a pocakunkat. 
Reggeli után összepakolunk, a szemetet bezacskózzuk, a
borosüvegeket elpakoljuk, a másik csapat használható cuccait egy kupacra
pakoljuk. Csupán úgy hagyjuk a barlangot, ahogyan mi szeretnénk látni, ha
idejövünk. Rendben, és tisztán. 
Reggel 6:30, indulás! Zebegénybe kell érnünk, 8:05-re. Akkor
fut be a vonat, amivel a csapat többi tagja érkezik. Netet egyenlőre nem
kötötték be a barlangba, így csupán remélni tudjuk, nem 50 emberrel megyünk ma.
TúrázóT gyorsan készít pár fotót a sziklákról, majd elgyalogolunk a sátrazók
mellett. Ők javában húzzák még a lóbőrt! Mi viszont a harmatos, sziklás
hegyoldalon igyekszünk továbbhaladni! 
Veszélyesen meredek szakasz! Egy óvatlan lépés és máris
csúszik az ember lefelé, a törmelékes meredélyen. Ericdrawen szombaton pecázni
volt, így a pecabot is a kezében van, lábán edzőcipő! Kemény talpú bakancsnak
is feladja a leckét a terep! A laza földbe igyekszem jól belevágni a
bakancsomat, így kialakítani egy kis lépcsőt amire a többiek „viszonylag”
biztonságosan ráléphetnek. 
A táj alattunk csodálatos, a Duna 80 méterrel
alattunk folyik, szemben Pilis hegyei. Egy nagyobb elrugaszkodás, és
csobbanhatnánk a vízbe. Azonban ezt a játékot gondolatban játszom, és csupán
pár másodpercig. Előre tekintve ki kell találnom, hol tudunk felmenni, a
sziklákon kötél nélkül a leggyorsabban biztonságban. Látok egy kis letörést,
talán ott! Arrafelé gyalogolok, pár fába tudok kapaszkodni, egész könnyen
megközelíthető! 
Egy kis sziklamászás, nagyon jó fogásokkal. Könnyedén felmászunk.
a ruháinkból csöpög az izzadság, munkás szakaszt tudhatunk magunk mögött! Innen
már csupán „sétálnunk” kell! Tájolómban egy nagy buborék nehezíti meg az eszköz
precíz használatát. Térképen megnézem az előttünk álló szakaszt, majd
„érzésből” iránymenet! Találok egy kis ösvényt, azon gyorsan haladunk előre! A
többiek lemaradtak, húzom őket, diktálom a tempót! Most már sietnünk kell ha
nem szeretnénk lekésni a vonatot. 
Pár lépésre vagyok a gerinctől, azonban valami
lassításra késztet! Az út eltűnik előttem az emelkedő mögött, még nem látom a
földet. Figyelek, ebben a pillanatban, meglátok pár agancsos fejet amint
felemelkedik! Aszta mindenit! Lemerevedek, nem hiszek a szememnek! A vadállatok
a döbbenettől elfelejtenek rágni, pár másodperc telik így, farkasszemet nézve! Pedig
jól látok, kb 20-30 őzből, gímszarvasból, őzből és muflonból álló csorda tekint rám, pár méterről!
Tekintetemmel körbepásztázok, kíváncsi fekete gombszemek figyelik minden
mozdulatomat! Basszus! Fényképezőgépem táskájának a cipzárját épp az előbb
húztam be! Óvatosan kinyitom, megfogom a gépet, de felemelni nincs időm! A
hozzám legközelebb álló muflon peckesen elfordulva könnyedén szökkenve elindul!
A többiek sem tétlenkednek, a csorda lazán arrébb megy, bemutatkozásra már nincs
idő! Felérnek a többiek is, a túraösvény itt van épp előttünk! Azon
legyalogolva pár perccel a vonat érkezése előtt érünk a vasútállomásra. 
A
peronon állva üdvözlöm az érkezőket! 25 főre duzzadt a csapat, megyünk keresünk egy kocsmát! A
kocsmában reggeli kaffe, gyors „zuhany” pólócsere a mosdóban, és indulunk
megnézni a Trianoni emlékművet!
Innen mindig szép kilátás tárul az ide látógatók elé a Dunára, az
emlékműről ami kilátóként is funkcionál. Megnéztünk mindent, megyünk
visszafelé. Most nincs kedvem átvágni a bozótoson, de „rövidítést sincs kedvem
keresni. Megyünk visszafelé, a szerpentines úton.
A kocsma után kevéssel
megállítom a csapatot! Ide benézünk! Gábor szerint, meg sokak szerint itt van a
környék legjobb rétese! Ezt meg kell kóstolni! Tekintetek kereszttüze! Ba…d meg
menni kéne! Már megint megállunk! Nem lesz ez jó…bla..bla.. Mindenesetre a
rétes nagyon jó! Szinte kifosszuk az üzletet!
Ettünk ittunk, pocak tele, mehetünk! Irány a Malom völgy!
Nagy tempóban vágunk neki, mindenkiben tombol a mehetnék! A műút elfogy a
talpunk alól, földút majd ösvény veszi át a szerepet. A patak megduzzadva folyik
a medrében, a csapadéktól, mi a jobb oldalán haladunk. Az út azonban átmegy a
túl oldalra, mi viszont maradunk! Térképen megnézve pár száz méter és úgyis
visszajön. Megyünk ezen az oldalon. A csapat eleje kicsit előremegy az utunk
viszont elkanyarodik, és felfelé meg a hegyoldalon! Ez nekünk nagyon nem jó!
Álljatok meg! 
Kiabálok előre! Mi erre megyünk, egyenesen lefelé! A patak ott folyik
100 méterre, az a mi utunk! Ericdrawent előreküldöm, nézze meg át tudunk e
jutni a fasor alatti bozótoson, meg a patakon. Eric talál egy csapást amin simán
átmegyünk, így könnyedén visszajutunk az ösvényre.
Innen csupán el kell gyalogolnunk Törökmező melletti
horgásztóhoz. A szemétszedés kicsit lelassított minket, gyűjtöttünk pár zsák
szemetet útközben. Flakonok, autó alkatrészek, nejlon és sorolhatnám, hosszú a
lista!
Nos a Halas-tó partján tartunk ebédszünetet. Igen éhes már
mindenki, el is csendesedik a csapat. Előkerülnek a szendvicsek, a saját
készítésű finom sütemények. Andi finomságának senki sem tud ellenállni! Nem is
szabad! Repetát is kérek! Közben létszámellenőrzés. Páran elmentek a
menedékházhoz sörözni, de így is hiányzik pár ember. Basszus! A tó előtt pár
100 méterrel még megvolt mindenki! Újraszámolás… gondolkozás, agyalás. Elő a
térkép, gondolkodom kiket jelöljek ki a keresőcsapat tagjainak. Ekkor látjuk,
az leszakadók gyalogolnak felénk az úton. 
Valahogy rossz felé kanyarodtak,
szerencsére meglett a helyes út. Egyetek igyatok, mi addig megnézzük, a tó
parton a békák udvarlását. A legnagyobb érdeklődők persze a lányok! Sok-sok
fénykép készül!
Utunk a halastó partján folytatódik, a piros jelzés felé
megyünk. A tóba egy patak folyik bele. A zsilip után átkelve egy erdei út vezet
ismét át a patakon. Az átkelőnél combig érő víz folyik! Gondolom kitaláltátok
merre megyünk! Gyerünk, keressetek átkelőt! Nézzetek el jobbra, hol tudunk
átkelni! Mindenki szépen nyugodtan nekiindult valahogy átkelni a patakon.
Találunk egy gázlót, ahol kőről kőre lépkedve könnyedén átjutunk a túlsó
partra. Itt elméletileg a piros jelzésen haladunk, de a jelzéseket alig találni,
az út is alig járt.
Keresztbe dőlt fák, kövek, és a patak ami a tavaszi
áradáskor átrendezte az erdőt. Igazi vadregényes táj! Itt az út már nem látható
igyekszem a legkönnyebben járható részen menni, iránymenetben vezetem a
csapatot. 
Patakátkeléseket ezen a napon is gyakoroljuk! A leggyorsabb
technikát alkalmazom. Beleállok a bokáig érő vízbe, valaki a túlsó partra, és
kézről kézre adva átsegítjük az ügyetlenebb társakat. Ezt van alkalmunk még
párszor gyakorolni! Két kilométert haladunk másfél óra alatt! Viszont extrém
terepen.
Minden megpróbáltatást kiállunk, minden akadályon átmegyünk!
A dzsungeles szkasz után a verőfényes napsütésben gyalogolunk! Vízkészletünk
jelentősen megcsappant, a Puszta tornyot viszont nem akarjuk kihagyni!
Hátizsákokat lerakva, mivel ere veszet visszafelé utunk, könnyedén
felkapaszkodunk az egykori várhoz. Ma már csupán pár kisebb falmaradvány
kivehető, pihenő gyanánt, szusszanni pár percet viszont megteszi.
Nos megnéztük, hátizsákok megvannak, irány a Törökmezőn álló
menedékház a piros kereszt mentén. Rohamléptekben haladunk, fülembe beledugom a
telefonom fülhallgatóját élvezem a zenét, gyaloglás közben. Andi
kíváncsiskodik, mit hallgatok, odaadom neki az egyik felét a fülhallgatónak.
Vicces így gyalogolni, 30cm vezetékkel a fülünkben, mosolygok is rendesen!
Pocsolyákat, farönköket kerülgetünk ügyesen, csupán pár alaklommal csúszik ki a
hangszóró a fülünkből.
Gubacsi-haláshoz érve utolsó
szép kilátásban gyönyörködünk! A Visegrádi vár, a Dunakanyar és Nagymaros
látványa a lenyugvó nap fényében elvarázsolja a csapatot! Jó negyed órát
időzünk. Maradnánk még, de az óra kegyetlenül halad. Lassan öt óra, s nekünk haza
kell mennünk hamarosan. Egy kilométerre, a parkolónál, kidobjuk a szemetet a
konténerbe, a padoknál még egy kis pihenő, majd irány lefelé Nagymaros.
Ezen a napon 22km-t gyalogoltunk és 4 nagy zsák szemetet
gyűjtöttünk. Szinte mindenki aktívan részt vett a gyűjtésben, a
legaktívabbak névleges elismerése egy-egy Sportcsoki. Összegezve, vidám,
izgalmas, fárasztóan szép napot tudhatunk magunk mögött. Ezt leírva kicsit
mosolygok, szinte minden túra után ezt írom! De mit írjak, ha így van! Legalább
is én így éreztem. J |
| 2011.04.04. Börzsöny Zebegény |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése