Kik a puhányok és kik a kemények? Két csapat, két út három
kilátópont. Nézzük hól is kezdődik ez a nap.
Kisinóci turistaház Kóspallag. 37 ember várakozik,
készülődik reggelizik vagy épp beszélget ezen a napsütéses hűvös reggelen. Két
csapatot alakítunk, majd 9 óra után nekivágunk az útnak.
Puhány csapat, Anita vezetésével 26-an indulnak, én a
Keményeket vezetem, 15 sokat látott tapasztalt túrázó, akik mennek árkon-bokron
keresztül. Talán 100 métert megyünk közösen. Az első kereszteződésnél
integetünk a Puhányoknak, egy laza megjegyzést hozzáfűzve. Integessünk, őket
nem látjuk többet! Na vágjunk bele!
A kék jelzésen haladunk a Pokol völgyben. A
talaj fagyott, kocsik vájta bordák nehezítik a lépéseinket. Óvatosan kell
haladnunk, egy rossz lépés és kifordulhat az ember bokája. Szerencsére most ez
kimarad, nem is bánjuk, azonban egy forrás iható tiszta vizének nagyon tudunk
örülni. Alig 15 perce gyalogolunk, de már le is kerülnek a kabátok, hiába van
-2 fok nekünk melegünk van. Feltankoljuk a vizes palackokat, megigazítjuk a
felszerelést és haladás van!
Persze mikor látnám meg ha nem most induláskor a
patakmederben a jegesedést! Ezt le kell fényképezni, meg természetesen videó is
kell! Pár perc kreatívkodás után indulok a többiek után. Nagyon nem maradtam
le, egy bozótos igencsak lelassította a csapatot. Átvágok rajta, így gyorsan
utolérem a többieket. A völgy oldalában vezet utunk felfelé, merre másfelé is
menne. Lassan lekerülnek a felesleges ruhadarabok, mire felérünk mindenki
leizzadva, lihegve nyúl a vizes flakonokért, vagy a pálinkás kulacsért. Az
utóbbiba valami vicces ital lehet, mert mindenki mosolyog aki iszik belőle. 
Nos
fent vagyunk a gerinc mellett kicsivel, irány az első szép kilátás, azonban
Bástya egy kúppal elnézi a terepet, nekem gyanús de most hallgatok rá. Pár perc
múlva kiderül szép kilátás ugrott, helyette itt álunk az erdő közepén egy hegy
csúcson, a fák ágai között nézzük a környező hegyeket völgyeket. Viszont
ideális reggeliző! A szelet felfogják a fák, így nekiállunk kajázni.
Túratársak
lelkes érdeklődését, hogy merre indulunk tovább letöröm egy rövid mondattal. Erre,
lefelé! Nos, szavakba próbálom foglalni. A lefelé nagyon meredeken lefelét
jelent, fától fáig haladva cc 90 méter szint 90 méteren. Van aki viccnek
gondolja, de gyorsan szembesül mindenki ténnyel. Ez nem vicc, tényleg erre
megyünk! Bástyával neki indulunk,megmutatjuk a technikát! Lefelé futva élvezzük
a szlalomozást a fák között! Egy perc sem kell és lent vagyunk, visszafordulva nézzük
a többieket ki hogyan próbál lekecmeregni a hegyoldalon. Miután mindenki leért
indulunk a az Oldaltmászó kút felé.
Az úton a pocsolyákat jég fedi. Kör
mintákat rajzolt a fagytündér rájuk, csábítva ide ugorj, ide lépj a közepére!
Engedek a csábításnak, hangos reccsenéssel törik be a jég a talpam alatt, és
merülök a jó 25cm-es hideg vízbe. Mosolyogva a másik lábammal is belelépek,
majd jön a következő pocsolya! Bőr bakancs, és a kamásli, zoknimat megvédi a
hideg víztől. Bástya sem bírja megállni! Mint a gyerekek. De mit is látunk! Az
egyik jégtábla kiáll a vízből, kiemelve fény derül a jég mintájára, hogyan is
alkotta meg a fagytündér. Ez érdekes, nézzétek a képet!
Nos lassan a Hegyes-Hegy Oromhoz érünk, előbb azonban egy
patak folyik mellettünk az úton. Egy két kisseb zubogó, kimosott sziklák, és
persze megint érdekes jégformák. Elő a fotómasinát, beleállok a vizbe mert így
lesz jó a kompozíció. Egy két jó képért rátérdelek a vizes sziklákra, két
centire a fejemtől zubog a vízesés. De így érdekesek a képek!
Pár kép, pár
jelenet a videóra és irány a Hegyes-hegy Orom. Jó meredek felfelé és izzadunk
is. Fent ebédidő, persze fázunk is de az éhség erősebb. Bástya egy fára
felmászik, ott ebédel. Szép kilátás a jutalma. Mi megelégszünk egy kidőlt
fatörzzsel szék asztal gyanánt.
Ebéd után irány a volt kisvasút nyomvonala! Az
eredő itt tele van szebbnél szebb mohákkal, zuzmókkal. Szinte minden zöld,
pedig tél van, a fák kopaszok a fűszálak elszáradva. Ámulunk és bámulunk,
mindek követ vastag moharéteg fedi. Egy cinikus megjegyzés valakitől. Látszik,
ide már nem jönnek fel mohát gyűjteni, nem éri meg. Hát igen, a kezét
törném aki erdőbe mohát gyűjteni jár. Hatalmas károkat okoznak a természetnek,
pár koszorúért cserébe. Aki megveszi, persze nem is gondol bele, honnan van az
alapanyag. Lényeg hogy jól mutasson a síron. Lehetne koszorút tenni sok élőlény
sírjára is, akiknek a mohák adnak életteret. Ámen.
Nos, kisvasút. Itt a Börzsönyben ezüstöt bányásztak, meg
mást is, de maradjunk az ezüstnél. A kőzetet el kellett szállítani
feldolgozásra, ezért építették a kisvasutakat. Miután kiürültek a bányák,
illetve nem érte már meg bányászni, ezek a vonalak lassan az enyészeté lettek.
Nézzétek mi lett a viaduktból amin a szerelvények haladtak át. A természet
lassan visszahódítja ami az övé.
Pár percig elmerengünk majd irány Nagyirtás-puszta. Toboz
kulcsosház mellet elhaladva jön az ötlet. Ide szervezni kell egy hétvégét!
Tetszik a ház! Tábla lefényképezve, és megyünk tovább. Szent Orbán fogadó, a kötélpályán
csúszunk párat, majd felkapaszkodunk a Nagy-Sas hegyre.
Két 200 kilós vaddisznó száguld el mellettünk, megzavartuk
őket. Szerencsére nem felénk rohannak, komoly sérüléseket tudnak okozni.
Mi közben felérünk a Nagy-rétre a legjobb időben! Pont naplemente előtt vagyunk
kicsivel. Gyönyörködünk a panorámában, ez lenyűgöző, ellátni a Dunakanyarig.
Pár percig napfürdőzünk és irány lefelé a Kisinóci turistaház a cél. Profibb
szervezés nem is lehetne! pont egyszerre érünk a házhoz! Igaz pár Kemény
csapattag belehúz a végére, csak mi érjünk előbb vissza, de egy jó forró raguleves
mellett vidáman meséljük a nap kalandjait!
 |
| 2011.01.22. Börzsöny Börzsönyi kilátások |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése