Tina szervezte össze a csapatot, a találkozó Pilisszentlászlon. Innen Gyuró vezetésével indult a közel 20 bátor túrázó. Reggel csípett még a fagy, hűvös idő volt, ez persze nem meglepő ilyenkor március
elején. Hó már elolvadt, egy kicsi hószálingózás lehetett éjjel, picit fehérre festve a talajt, megtörve a szürkeséget. Bemelegítésképp meneteltünk pár kilométert, majd következett egy meredek kaptató, felfelé az Öreg Pap hegyre iránymenetben. Itt mindenki szuszogott,
lekerültek a kabátok, pulóverék. Elérve a csúcsot
csodálkoztunk a kilátásban, előkerültek a szendvicsek, a pálinkás flaskák. Ilyen panoráma mellett jól esik a reggeli, Előttünk a Duna kanyar, lábunk alatt szakadék, mélység fák és bokrok. Nekivágtunk a környék felderítésének! Hátizsákokat hátrahagyva tettünk egy
kört a hegyen. Érdekes sziklaképződmények, szép kilátás több irányba, mohák, egy két korai virág. Persze az őrültség is felbukkant! Gyuró felkapaszkodott egy magas sziklára, egy
lábon állva pózolt a fényképészeknek. Viky is kimerészkedett, ő "csak" kiállt, az egy lábas jógamutatványt már nem kockáztatta meg. Lefelé az egyik társunk nagyon lassan haladt. Fél éve egy csúnya érrendszeri betegség lebénította a fél oldalát, most azonban itt nyomta a kilométereket, a szinteket, hegyre fel és le. Csodálom az ilyen emberek kitartását. Két mondatot váltottam vele, "jó lenne egy kis pálinka" Nosza fogtam magam leszaladtam a többiekhez, Gábortól elkértem a flaskát, és már futottam is vissza fel a hegyre. A hölgy mosolygott, a pálinkát nem fogadta el,
mondván gyógyszerre nem szabad. A férjével ittunk egy-egy kortyot. Megnyugtattam őket nem baj, hogy lassan haladnak mindenkit megvárunk, az számit hogy itt vannak és nyomják! Jobb kedve lett mindkettőjüknek, kicsit felszabadultak. Innen meredek hegyoldalakon vezetett utunk, szép bükkösük között haladtunk, az avar susogott a lábunk alatt. Egyik
emelkedő után egy kunyhó bukkant fel előttünk. Jenői kunyhó. Itt pihentünk pár percet. Előkerültek
a szendvicsek, és persze a pálinkás flaska ami körbement. Pár perc után a csapat egy közeli kilátóhely felé vette az irányt, hárman
maradtunk a zsákok őrzésére. Mikor visszatértek, indultunk az Apátkúti völgy felé. Egy kisebb emelkedő legyőzése után keskeny gyalogút vetetett a hegy oldalán. Egy éles kanyarban utoljára gyönyörködtünk magasból
az alattunk
elterülő tájban.
Pár perc gyaloglás után egy érdekes képződményre lettünk figyelmesek. A völgy északi oldalán haladtunk a gerinc alatt kicsivel. Itt érezhetően hűvösebb volt mint az erdőben. Az egyik sziklapárkányról több száz jégcsap lógott. Erre mindenki rákattant akinél fényképezőgép volt! Tovább
haladva Tina, Anita és jómagam letértünk a jelzett útról. Lementünk a völgy aljára. A jégpáncél már elolvadt, azonban a köveken megmaradt a jég, mintha páncél borítaná a sziklákat! Sőt! Az egyik kicsi vízesés tövében érdekes jégszobrokara lettünk figyelmesek. Mintha jég denevérek lógnának a patak
fölött. Itt időztünk keveset, a videókamerám lemerült, úgyhogy a filmezést abbahagytam. Lesétáltunk
Pilisszentlászlóra egy rövid
beszélgetésre, majd irány Szentendre, eperbort inni. Itt megbeszéltük a következő túrákon merrefelé kóboroljunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése