Vasárnap reggel 6:00-kor felhívtam Világi Petit. Megbeszéltük találkozó a Déli pályaudvarnál a Shell benzinkúton 7:00-kor. Gyorsan összepakoltam, majd indultam a metróhoz. Benzinkúton ittam egy kávét. Peti és Kata kicsivel 7 után érkeztek. Kocsiba pattantunk majd irány Biatorbágy, vasútállomás. Ott csatlakozott Marcsi, Peti és Norbi. Kicsit arrébb várt a főszervező Lacival, Zolival. Minden jó túra kocsmában kezdődik. Ez sem volt kivétel! Reggeli automatás kaffét leöblítettem egy igazival, engedve a sznobizmusnak, majd a térképet kezdtük böngészni. Kiderült a tervezett 16km 25, a 300 szint pedig 5-600 körül lesz. Norbinak, Petinek, Marcsinak ezt nem mondtuk el! Ők első túrázók, jobb ha nem tudják mi
Forrásvíz van a flakonomban. Tovább haladva elérkeztünk az első kaptatóhoz. Világi Peti előrekiabált! Domi futunk? Persze nem kellett kétszer mondani! Peti, Zoli, Laci és jómagam egyből
rohantunk felfelé! Norbi, Peti, és Marcsi lihegve nevettek a versenyfutáson. Ők örültek h kapnak levegőt, igaz felérve mi is kifulladtunk, de mindent a versenyszellemért. A meredek kaptató után kicsit lefelé gyalogoltunk a piros
jelzésen, majd szintben szinte roham léptekben. Egy
kősziklához
értünk, Kő orr a becsületes neve. Itt reggeliztünk. Kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd pár őrült fotó a csapat bátor újoncairól. A fák, bokrok javában rügyeztek. Pár kattintás a rügyekről, és rohantam a csapat után. Pár kilométer után, rövid pihenő egy lankás dombtetőn. Itt láttam két érdekes figurát, talpig terepszínben, géppisztollyal a vállukon. Odamentem hozzájuk, hajtott a kíváncsiság mi a francokat
keresnek itt állig felfegyverkezve, ahol épp 2-300 teljesítmény túrázó tapossa az erdő útjait. Illedelmes köszönés után rátértem a lényegre. Ez tényleg AK-47-es a kezetekben? kiderült csak airsoft fegyverek, ők a Magyar gárda kiképzésén vannak. Ha levizsgáznak ők fogják kiképezni a többieket. Ki ellen?? Háborúra készülünk? Katonai kiképzés jelzett túraösvényen? Vagy csak vagánykodtok a fegyverekkel? Nem kicsit felbosszantott a tény! Itt gyerekek is vannak, ez a két ember meg fegyverrel a vállán mutogatja milyen kemény legény. Ha tényleg kiképzés tegyék
keresnek itt állig felfegyverkezve, ahol épp 2-300 teljesítmény túrázó tapossa az erdő útjait. Illedelmes köszönés után rátértem a lényegre. Ez tényleg AK-47-es a kezetekben? kiderült csak airsoft fegyverek, ők a Magyar gárda kiképzésén vannak. Ha levizsgáznak ők fogják kiképezni a többieket. Ki ellen?? Háborúra készülünk? Katonai kiképzés jelzett túraösvényen? Vagy csak vagánykodtok a fegyverekkel? Nem kicsit felbosszantott a tény! Itt gyerekek is vannak, ez a két ember meg fegyverrel a vállán mutogatja milyen kemény legény. Ha tényleg kiképzés tegyék
katonai területen, ne a békés túrázók között. Gondoltam lefényképezem őket, de nem akartam
tovább feszíteni a hurt. Egy két csoki, szendvics és szedtük a lábainkat. Zoli, Laci, Kata előrement. Egy útelágazásnál mi másik irányba fordultunk. Lett is elkavarodás, na meg kalandozás a prérin! Marcsinak
egy szerencsétlen lépés után meghúzódott a bokája. Bicegve vágott át a legelőn, 20 perc gyaloglás után értünk be Sóskútra. Pihentünk, beszélgetünk a helyi kocsmában, több mint egy órát. Marcsinak bekötöttük a lábát, két felest is kapott fájdalomcsillapító gyanánt. A táv
felénél jártunk, Visszafelé indulva felmentünk a Kálvária dombra, sajnos a stációkat
vandálok tönkretették, a kereszt azonban még megvan. Innen látható a kőbánya, sok épület falainak alapanyaga származik innen. Fáradt csapatunk tovább haladt a piros jelzés mentén. Következő állomás a Nyakas kő. A valamikori Pannon-tenger által formált sziklaalakzat a tágabb régió leglátványosabb természeti szépségei közé tartozik. Felmászva a tetejére, szép panoráma nyílik innen a Biai-tóra és Etyek felé. Végighaladva a sziklák
tetején a civilizáció szépségével találkoztunk. A fenti domboldalon
elhanyagolt nyaralók, porták nem kicsit
illúzióromboló képe tárult elénk. Tisztelet a
kivételnek! A többség szépen rendben van tartva, azonban ezt fotón nézzétek:
Innen lefelé haladtunk, a Viadukt lábánál ittunk egy kávét, beszélgettünk majd indultunk hazafelé. Marcsi, Norbi, és Peti mint első túrázók nagyon elfáradtak, azonban becsületesen végigmentek. Összességében egy
kellemes napot tudhatunk magunk mögött.