2011.01.02. Két-bükkfa-nyereg - Kémény szikla

Van egy régi nagyapáinktól sokat hallott okosság. Aki éjjel legény nappal is legyen az! A csapat hajnali háromig mulatozott, bár én hamar kidőltem, 11 után már javában húztam a lóbőrt. Reggel mégis úgy ébredtem, mint aki kocsmázott este, majd egy édes boszorkánnyal töltötte az éjszakát. A két pohár forraltbor nem árthatott meg ennyire. Mindenesetre egy forró zuhany sokat segít. Következő lépés a reggeli kaffe szertartás. Automatás kávé. Pffff…. de kényszerhelyzet van. Bedobom a lóvét majd megnyomom a gombot. Majd megint. Aztán ismét. Bazzz… kifogyott! Ez traumaként ér. A hír a többieket is lesújtja. Ez így nem lesz jó. Bepattanunk Lacza kocsijába és irány Csobánka. A kisboltban 4 adag kaffét rendelünk fél literes üvegbe, egy zacskós tejjel, majd irány vissza. Kata egyedül bevág három adagot. A kis torkos! Nem gondol a többiekre! A maradékon ketten osztozunk. Gyerünk túrázni!

Két-bükkfa-nyeregig négy kocsival robogunk, a parkolást rutinosan 20 perc alatt sikerül végrehajtani, aztán irány az erdő! Szépek a fák, sok hó van, jegesek az ágak, 15 cm hóval borítva az út.
Mintha mesevilágban lennénk. Aztán Fekete-kőnél el se megyünk a kilátóhelyig. Minek, ködöt, fehéret sokat láttunk már. Inkább irány a Kémény sziklák. 

Útközben összefutunk Kárpátok Vándoraival. Laza 30km-es túrát nyomnak épp errefelé. Ezt a mázlit! Boldog új évet kívánunk egymásnak és húzunk tovább.

Fellihegünk a meredélyen, az első kilátópontnál hideg szél fogad minket. Meg a köd, a kilátás helyén nagy fehér mozivászon, csak a tájképet felejtette el kivetíteni a gépész. 

A többiek szomorúan, csendben indulnak tovább. Olvasni az arcokon, a gondolatokat. Utolsóként visszapillantok. Hééé… gyertek vissza! Kitisztul! A gondolatok, érzések most is a társak arcán! Nagy mosoly keretében. Csoportkép is készül, örömmel lelkünkben átgyalogolunk a Kémény sziklához.  Megint a hideg szél fogad,  de a mozigépész itt nem alszik! 

A tájkép ott van ahol lennie kell! Klastrom puszta hever a lábaink előtt a mélyben. Lent van egy jó büfé, benne finom lángos. Nem tudunk ellenállni a csábításnak, egy nagyon meredek utat választunk, egyenesen lefelé! Itt dolgozik a csapat! Van aki leszalad, van aki lecsúszik, és van aki gatyaféken halad lefelé a meredek szakaszon. Lent a csapat megnézi a kolostor maradványait, én Anitával a büfét. Hát, ez nem a mi napunk. A büfé zárva, lejöttünk 140 méter szintet feleslegesen.  

Most mehetünk vissza. Ez zokon esik mindenkinek, nagyon rákészültünk a lángosra. Marad a hideg kaja. Pár perc ebédszünet után nekivágunk felfelé.
A Legény barlang a következő állomás. Itt vitatkozunk, megnézzük e vagy sem. Lacza sietne hazafelé, biztos randevúja van egy csinos lánnyal! Hát ezt bukta végül! Csak felmegyünk. 

A barlangban a földön álló jégszobrok fogadnak minket, mintha kobrák lennének, a mennyezetről méteres jégcsapok lógnak. Kár lett volna kihagyni. Innen csupán visszagyalogolunk Két-bükkfa-nyeregig, bár az első kaptató igencsak megnehezíti a tervünket. A második sem könnyíti meg. Szurdokban megyünk felfelé, szép szép, de már nagyon elege van mindenkinek a túrázásból. A két éjszakai buli sokat kivett mindenkiből, most már a fene akar legény lenni. Meghalunk a végére, de visszaérünk a kocsikhoz, épp nem kell használni a lámpáinkat. Irány hazafelé, vár az édes pihenés.

2011.01.02. Két bükkfa-Kémény-szikla