Ezen a szombat reggelen 34 túrázó várakozik Pilisszentkereszten. Reggeli kávé után hóesésben indulunk, célpont Pilis-tető. Viktornak ez az útvonal a kedvence, ezért rábízom a túravezetői státuszt. Örömmel áll a csapat élére, vidáman indulunk is a mai távnak. Pár lépés után lemaradok, beugrok a csárdába lerendezni az esti szarvasragu levest. Örömmel veszik a 31 adag rendelést, egy pálinkával kapásból megkínál a tulaj. Pár percet időzöm ezalatt a csapat már árkon-bokron túl van. 
Lihegek utánuk a hóesésben. Gyönyörű nagy pelyhekben esik, most kezdett rá talán fél órája, de már 2cm hó borít mindent. A kis templom előtt gyanús a járda, alig van nyom, a többiek nem erre jöttek. Befordulok a kis utcába biztos ami biztos alapon egy telefont megeresztek. Jó döntés volt. 150 méter után utolérem Anitát és Legeát. Majd a Klastrom romoknál a többieket. 
Gejza pár mondatban elmeséli a romok történetét. Ő rutinos túravezető több évtizede járja erdőket-mezőket. Ez a hely arról híres, hogy III. Béla 1184-ben, megalapította a pilisi ciszterci apátságot. Anyakolostora a franciaországi Acey-ben található. A kolostort egy kora Árpád-kori település mellett építették, egy időben az esztergomi székesegyházzal és palotával. Háromhajós, négyszögszentélyű templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték. A kolostorhoz tartozó halastavat a Pilis patakjai táplálták.
A kolostor mellett Árpád-házi királyaink vadászházát is megtalálták, mivel a környező erdők a király vadászterületei voltak. A tatárjárás és a török pusztítás nem kímélte a kolostort sem, 1526-ban leégett és elnéptelenedett. Később sem épült újra, köveit elhordták a környék falvainak és az Esztergomi vár építéséhez. 
Ennyit a történelem eme szeletéről. Irány a Klastrom forrás. Ez a hely arról híres, hogy 1888. szeptember 24-én, itt a Klastrom-kútnál Téry Ödön és Thirring Gusztáv által vetődött fel a szervezett természetjárás gondolata. Azóta tartják meg szeptember végén oly sok helyen a Természetjárás Napját, ezt nevezik a Természetjárók Napjának is.
Innen felfelé indulunk a Mária padhoz, széles erdészeti úton haladunk a zöld jelzésen. A pihenőnél néhány öreg fa, pár pad és egy esőkunyhó, ami rendkívül jó bivakház is egyben. Itt tartunk egy kis pihenőt, pár falat tízórai gyanánt. 15 perc kajaszünet, és indulunk a Vaskapuhoz. Felfelé haladunk egy erdészet ösvényen. Előttünk még senki sem járt, a friss hóban Viktor töri az utat a 10 cm hóban ami reggel óta esett. Túlmegyünk a leágazáson, menet közben tanakodunk mit tegyünk. Végül megállítom a csapatot 200 méter után. Bástya, Viktor Gejza és jómagam gyorsan tanakodunk. Bástya szerint legrövidebb út egyenesen, fel a Vaskapuhoz. Viktor tovább menne. Egy perc gondolkodás, kiadom a vezényszót.
Aki bátor, Bástya után felfelé egyenesen, a többiek utánam, visszamegyünk az elágazáshoz. A lightosabb úton is szuszog a csapat. Meredek ez is rendesen, a 15cm hó sem könnyíti meg a járást. Az utolsó szakasz még meredekebb, mindenki csúszkál, minden lépést meg kell fontolni.
A Vaskapuhoz felérve pihenünk kicsit. Vaskapu szikla, a Pilis-tető meredeken leszakadó keleti oldalának közepe táján, messzire ellátszó, diadalívszerű sziklakapu. A nagyobb nyílású sziklakapu szélessége 15m, magassága 8m. Aljában kis oldalüreg található. A két sziklakapu egy elpusztult talán hévizes eredetű barlang maradványa lehet.
Tovább indulva felfelé megyünk, egy keskeny meredek út vezet fel Pilistetőre. Hóban óvatosan kell haladni. Kapaszkodó kevés, balra ha lecsúszik valaki 30métert legalább szánkózik. A kezdő turistáknak tele van a gatyájuk! Lesz mire emlékezni! Mire felérünk két társunknak görcsöl a combja. De nincs mit tenni menni kell tovább. Itt már nagy szintemelkedés nem lesz, a katonai bunkereknél pedig pihenőt tartunk. Fél óra és ott vagyunk. 
Az erdőt hófehér puha hótakaró borítja, mintha mesevilágban járnánk. Mindenki fényképez, kattannak a fotómasinák. Elérve a bunkert tüzet gyújtunk, így kicsit megszárítjuk vizes ruháinkat.
Ebédelünk, 20 perc pihenő után eloltjuk a tüzet alaposan, és lefelé indulunk a gerincen. Pilis-tető a dunántúli-középhegység legmagasabb pontja 756 méter magaságával.
A kilátás pazar, bár kicsit párás, ködös az idő. Hideg szél fúj, sokáig itt nyílt terepen nem maradhatunk. Lefelé sziklás részeken haladunk óvatosan, néhányan gatyaféken ereszkednek le egyik másik meredekebb szakaszon. Lentebb a szerpentin úton haladunk Pilisszántó felé, azonban oda nem megyünk.
Célunk a Szikla színház illetve a Pilis keresztje. Itt Lacza kiterül a hóban. Nekem sem kell több, aki nem bírja a túrát havat rá, kis havat rá elven elkezdem betemetni hóval. A többieknek sem kell több, fél perc alatt belapátoljuk! Csak az orra hegye látszik ki a hókupacból! Gábor egy adag pálinkát tölt a lavinaáldozat szájába, pusztán a kihűlés megelőzése miatt. A példás cselekedetet még kétszer megismétli, biztos ami biztos alapon, majd megkezdjük a mentést! Pillanatok alatt kihúzzuk a balesetet szenvedett túratársat, majd eü ellátásban részesítjük. Még egy kis fagyálló. 
Mindenki megvan akkor indulás vissza Piliszentkeresztre. Beérve a faluba beülünk a csárdába a reggel megrendelt jól megérdemelt szarvasragu levesre. Jóízűen elfogyasztjuk, beszélgetünk kicsit majd indulunk a buszhoz, kocsikhoz. A többiek igen, viszont Világi Peti épp ekkor toppan be, társával. Tehát maradunk Anitával még másfél órát. 
Rendelünk levest, sört sok tervet beszélünk meg ez idő alatt. Máramaros, Skandinávia, Kelemen havasok jó túrák lesznek. A buszhoz rohanunk, azonban fél órát állunk még mindig sehol a busz. Egy kisbusz megáll megkérdezi Pomázig megy e valaki. Persze, bepattanunk, taxizunk lefelé. HÉV metró kombináció még hazáig. Ezzel mint már oly sokszor megint egy tök jó napot tudhatunk magunk mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése