2010. 02. 28. Pilis, Visegrád, Leányfalu

Reggel ébredés után gyorsan összeszedtem a legfontosabb felszerelést, gyorsan lezuhanyoztam és indultam Szentendrére.

7 órakor már a HÉV-en zötykölődtem. Nézelődtem, figyeltem az elhaladó tájat. 8:30kor a Szentendrei peronon álltam,

valami kaja után néztem. Sikerült venni egy csomag kekszet, azt majszoltam el egy közeli padon. A buszmegállóban két busz állt, a túl oldalon egy sok tű leveles fenyő. Épp előző nap mesélte Anita. Örültem, hogy emlékeztem. Közben megérkeztek a túra társak is. Megvettük a

jegyet felszálltunk csak Tina hiányzott. Javasoltam a többieknek Visegrádon várjuk meg egy kocsmában. Így tettünk. Jó kedvel várakoztunk, közben szépen összekovácsolódott a csapat. Tina örült hogy megvártuk, egy csokit nyomott a kezembe, meg két puszit az arcomra.

Nekivágtunk az útnak. Fellegvár felé indultunk, a kék jelzésen. Itt Krisztus szenvedését, keresztre feszítését láthattuk domborműbe foglalva.

Tovább haladva felértünk a várhoz. Senki sem akarta megnézni, rajtam kívül. Én azért felmentem egy két kép erejéig. Legalább a bástyáról nézzek szét.

Kicsit letértünk az útról, Dani kíváncsi volt a bob pályára. Elvittem a csapatot arrafelé, nem nagy kitérő. Tetszett neki. Visszatérve a

kékre a Király út mellett haladtunk. Az egyik kanyar felett

találtunk egy padot, ez nagyon megtetszett a csapatnak.

A fáradt vándorok egyből lepihentek. Pár perc pihenőt kapott a csapat. OKT-n továbbhaladva Sóstó réten kötöttünk ki. Tanácsoltam Tinának, hogy itt kajázzunk. Előkerültek a szendvicsek, sör, tea, viccelődve megebédeltünk.

Innen egy meredek szakasz következett. Kicsit lihegett a csapat, mire feljutottunk a Borjú-fői kilátó helyhez. Télen itt egy kemény túrát nyomtunk térdig érő hóban! Most teljesen más volt a táj. Akkor soha véget nem érő emelkedőnek, szinte leküzdhetetlennek tűnt a meredek út a

mély hóban, most azonban kicsit sárosan nem tűnt oly vészesnek. A gyönyörű kilátás akkor kimaradt mindenki inkább hazafelé akart menni!

Ezúttal azonban gyönyörködtünk a kilátásban! El is időztünk, a napsütésben, Tina adta ki a parancsot. Indulás! Gyönyörűen sütött a nap, a jó idő előcsalogatta az első hóvirágokat.

10 perc gyaloglás után megérkeztünk a Móli pihenőhöz. Itt összetalálkoztunk egy másik csapattal. A padot mi foglaltuk el, itt megint

pihenőt tartottunk. Élveztük a napsütést, na meg a kilátást. Én a térképpel, meg a tájolóval ügyködtem. Irányszögeket mértem, helyzet meghatározást gyakoroltam.

A többieknek mondtam melyik hegynek mi a neve. Őket nem érdekelték a nevek, így magam örömére kerestem.

15 perc napfürdő után összeszedtük a csomagjainkat, magunkat és fürgén szedtük a bakancsainkat.

A kék jelzés egyszer csak lekanyarodik az erdészeti útról. Télen február 6-án itt simán

egyenesen ment a csapat, hála az elől haladók figyelmetlenségének. Pedig legalább 5 jel figyelmeztetett, itt le kell kanyarodni!!! Jót nevettünk ezt hogy nem lehetett észrevenni!

Csapatunk katonája jócskán előrement, majd bevárta a csapatot. Dobáljuk meg hógolyókkal! Jött Tinának az ötlet! Nosza mindenki hógolyókat gyúrt, és már repültek is! Átmentünk az Ötszögű réten ami tényleg öt szögű, majd

egy kis emelkedő, Palócki rétnél rátértünk a piros jelzésre ami felvezetett a Kis bükk

tetőre, Itt találtunk egy fekete bogarat. Megcsodáltuk majd irány felfelé a Vörös kő, Volt Felszabadulási emlékmű. Csodás kilátás tárult elénk! Szentendrei sziget, Tahitótfalu, a lábaink előtt hevert. Leányfalu már nem volt messze, gyorsan haladtunk lefelé. Egyszer csak egy patak bukkant fel mellettünk. Illetve egy szurdokban 15 méterrel alattunk. Nekem sem kellett több!

Lerohantam a meredek falon, majd belevetettem magam a fotózás örömébe.

Megáradt patak! Igen, ez kell nekem! Néhol térdig süllyedtem a sárba máshol bokáig a vízbe, párszor átugrottam a túl partra, majd végül

felszaladtam a gerincre. A többiek persze továbbmentek, így maradt a futás utánuk. Leérve Leányfalura hárman beültünk egy sörre, egy kocsmába, a többiek mentek fürödni. Engem VMárk eldobott a Margit hídig. Onnan Kinga lakásába mentem, összepakoltam majd rohanás a Nyugatiba. Kinga várt rám mosolyogva, visszaadtam a kulcsot vettem jegyet a vonatra, és hazautaztam.

2010.02.28. Pilis, Visegrád, Leányfalu