Március első szombatján a Budai hegyekben gyakoroltuk a túravezető feladatait. Reggel Tama, Bertalan eligazítást tartot, ismertették az aznapi feladatot. Pontos irány, illetve helymeghatározás gyakorlása, valamint a
térkép folyamatos követése, olvasása. Csapatokra bomlottunk, ezúttal Bertalan csapatát válsztottam, négyen indultunk felfelé Fenyőgyöngyétől az Árpád kilátó felé. A figyelmes túrázó észrevehet sok apró csodát. A hó már
elolvadt, a természet szép lassan feléled téli álmából. Érdekes volt hó nélküli utakon gyalogolni, igaz még szürke minden, de teljesen megváltozott a táj. December 18. óta 20-40cm havat láttam, esetleg latyakot. Számomra a természetet szimbolizáló zöld színben, a ruháinkon kívül a fagyöngy
pompázott a fák koronáin, a mohák pedig a fák tövében vagy a köveken. Ugyan a hó már elolvadt de ezen a reggelen dideregtünk. Bizony elkellet a sapka sál nagykabát, főleg mert minden bokornál megálltunk irányszöget mérni. Bertalan folyamatosan kérdezte: most épp hol vagyunk, miért vagyunk ott, merre kell tovább mennünk, miért pont
arrafelé. Ezeknél a kicsiny pihenőknél mindig találtam valami érdekességet. Egy fűszálat, tobozt, csigát, vagy épp egy bogarat. Az egyik kanyarban érdekes túrajelzésre lettünk figyelmesek. Aki a jelzést festette meg volt áldva alkotói kreativitással! Tovább indulva az Árpád kilátó felé utolértük az előttünk haladó csoportot. Velük egyszerre
értünk a kilátóhoz. A szép kilátás valamikor szebb lehetett! Most azonban a
lakótelep organikus építészeti stílust messze nem követő tíz emeletes tömbjei látványrombóként éktelenednek. Gyors reggeli után Csá Peti vezetésével indultunk tovább. Ő egy érdekes jelenség. Bertalan vele
foglalkozott a legtöbbet. Peti halálos nyugalommal válaszolt a feltett kérdésekre ő merre menne, indoklása mindig valami hajmeresztő, meglepő őrültség volt. Jól szórakoztunk bár egy idő után fárasztó. Meredek hegyoldalon kapaszkodtunk felfelé. Talán három négy szintvonalat haladtunk a csúcsig. A hegyről leérve a Kecske hegy felé vettük az irányt. Odaérve Bertalan Petinek magyarázta a tájoló használatát.
Egy kis idő után a kezembe nyomta a térképet. Feladatom vezessem el a csapatot a legrövidebb úton a Hármas határ hegyig. Eddig kicsit fáztam a lassú tempó miatt, hát vágjunk bele! A Budai határkőig szinte egy trappban kilépve haladtunk. Ha valaki elfelejtette volna, egy nagy város közelében vagyunk, itt fejet hajthatott a civilizált világunk vigyázunk a természetre oltára előtt. A határkő mellett szétdobált szórólapok, szemét gondosan elhelyezve. Pár kép erejéig megálltunk majd irány a Hármashatár hegy.
Itt megcsodáltuk a katonai bunkerek maradványait,
pár merész kép után irányszög mérés.
Melyik hegy lehet az ott! Hangzott a kérdés. Elő a tájolót és irányszög mérés! A szög helyes
volt, a távolság mérés már kevésbé. Kicsit
közelebbinek tippeltem. Sebaj hisz épp ezért kell gyakorolni. Gyalogoltunk még egy keveset,
majd összevártuk egymást Tama kimondta a végszót. Mára ennyi, találkozunk
szerdán. Sziasztok. Elköszöntünk egymástól néhányan egy kis helyi kocsmában beszélgettünk, melegedtünk egy két forralt bor társaságában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése