Kora reggeli ébredés után rohantam az 5:40-es buszhoz. 7 után pár perccel már a Moszkva téren álltam, a lóvém számolgatva. 210Ft meg egy BKV jegy. Reggeli rohanásban otthon felejtettem a bankkártyám, a lóvét veszek fel egy automatából projekt itt egyből megbukott. Mit tehet az ember ha ennyi pénz van a zsebében? Mire lehet elkölteni ennyi pénzt okosan. Vegyek pogácsát, esetleg pár zsemlét? A fenéket! Kávét! Ezzel az elhatározással, odamentem a Moszkva téri metró kijáratnál lévő büféhez, és picsájára vertem 200ft-nak.
Még szerencse pénz is maradt a zsebemben, kemény 10Ft. Hát ez busz jegyre nem fogja futni hazafelé, viszont a kávé nagyon jól esett. Szép lassan elkortyolgattam miközben néztem az embereket ahogy jönnek mennek. Mosolyogva felhívtam Anitát, hátha ki tud segíteni. Egy vérbeli tanfolyam vezető csak kisegíti ilyen slamasztikában a diákját.
Még szerencse pénz is maradt a zsebemben, kemény 10Ft. Hát ez busz jegyre nem fogja futni hazafelé, viszont a kávé nagyon jól esett. Szép lassan elkortyolgattam miközben néztem az embereket ahogy jönnek mennek. Mosolyogva felhívtam Anitát, hátha ki tud segíteni. Egy vérbeli tanfolyam vezető csak kisegíti ilyen slamasztikában a diákját.
Szerencsém volt! ő lett a nap mentő angyala. Osztálytársakkal 8 órakor indultunk Moszkva térről villamossal, persze ezúttal is elmaradt a lyukasztás, de volt 2000HUF a zsebemben! A végállomáson hat csapatra bomlottunk.
Kiosztásra kerültek a táj futó térképek, és nekiindultunk. A feladat
térkép olvasás gyakorlása. Nem nagy táv, összesen 3-4km viszont sűrűn nézzük a térképet. Én Anita csapatát választottam, hamár segített, ez a minimum. Szépen nyugodtanelmagyarázta hogyan kell a tájolót helyesen használni, térkép kulcs készletét, mire érdemes figyelni, hogyan tudunk tájékozódni szint vonalak alapján, meg egy csomó fontos dolgot amire egy vérbeli túra vezetőnek figyelnie kell.
Meghatározott pontokat kellett megkeresnünk, az első egy kicsiny kör volt a térképen. Valami mesterséges terep tárgy. Simán megtaláltuk!
A Nyéki hegy tetőn volt, egy számozott kővet
jelölt a térkép. A második pont valamikor fény korában adótorony volt. Következő pontot egy kicsiny keresztel jelölték. Katona sír. Ez sem okozott gondot.
Vadaskerti hegyen vártunk össze a többi csapatot. Mi voltunk a leggyorsabbak. Kitaláltuk gyakoroljuk a szint menetet. Lementünk pár szintvonalat, majd a magasságot tartva haladtunk irány menetben.
Megkerültük a hegy keleti oldalát majd vissza a csúcsra. Mikor visszaértünk a
többiek már ott voltak. Így lesznek az elsőkből utolsók. Itt Tama előadását hallgattunk elődeink munkásságáról. Milyen nehéz volt megrajzolni a térképeket, mennyi embert és milyen sok időt igényelt. Következett a Mátyás király vadaskert emlék hely.
Tama különböző tájolókat mutatott nekünk. Volt rosszul működő, precíz, és kevésbé precíz ketyere.
Következő állomás a Homok hegy. Itt viharos szél fogadott, meghatároztunk pár pontot amit utána térképen megkerestünk. Mértünk irányszöget, újaink ráfagytak a hideg szélben a tájolóra.
Utolsó állomás, a Libanoni cédrus felé vettük az irányt. Megérkezve tobozt leveleket gyűjtöttünk, majd elköszöntünk egymástól. Nekem jött az ötlet, fél egy van, gyerünk tovább! Anita, Peti meg jómagam maradtunk. Peti kapta a
térképet, gyakorlás gyanánt. A végére egész jól belejött, ügyesen elboldogult a térképpel. Visszaérkezve a villamoshoz beültünk a többiekhez egy kocsmába. Beszélgettünk, nevettünk ittunk egy-két sört eltöltöttünk egy órát kellemes hangulatban. Visszatérve Pestre szétvált a csapat. Mindenki hazafelé vette az irányt.
Operatőri suliban ismertem meg pár éve Kingát. Az első pillanatban elbűvölt a mosolygós mindig vidám lány. Örültem a találkozásnak, késő estig beszélgettünk jó hangulatban, négyesben egy belvárosi bárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése