Hűvös reggel köszöntött ránk ezen a szombati napon. A hőmérő -3 foknál áll, sapka, sál igen csak elkel. Anita, F.Peti, és jómagam kocsival indulunk, a többiek Kata vezetésével Nyugatiból vonattal ami 7:07-kor indulnak. Terv szerint mi Kismaroson szálunk fel 7:43-kor, azonban belefutunk egy ködfoltba ami igencsak leleassit minket, miután kiérünk belőle hiába repesztünk 2 perc késéssel érünk Kismarosra. Kicsit átformáljuk a tervet, irány Szob.  Majd ott csatlakozunk a többiekhez, este majd visszamegyünk a kocsihoz.

Nagymarosnál járunk mikor Kata felhív, vágyányzár miatt 20 percet késik a vonat. Ez nem jó hír, a busz amivel Perőcsényig mennénk 8:10-kor indul, 13 perccel a vonat érkezése előtt. Leparkolunk az állomáson, fel a hátizsákokat, Kata utasításainak eleget téve megkeresem a sofőrt, ő jó fej, megvárja a vonat érkezését. Ez kipipálva, a maradék időt eltöltjük a büfében, kaffe jéger kompozícióval ünnepeljük, hogy ismét együtt túrázunk. Négy reggeli törzs vendég kíváncsian érdeklődik merrefelé indulunk ilyen vidáman. Mi büszkén mondjuk mi a terv, előkerül a térkép, majd pár érdekességet mutatnak mit érdemes megnézni, mire illik figyelni. A beszélgetést a MÁV hangos bemondó éles hangja szakítja meg, érkezik a vonat,  rohanás a buszhoz. A megállóban üdvözöljük a vonattal érkezőket, megvesszük a jegyeket és irány Perőcsény. 

Megérkezve betérünk a kiskocsmába, a többiek kávét kérnek, én a reggelimet fogyasztom el. Miután ettünk ittunk nekivágunk a távnak. A piros jelzésen elhaladunk a falu középkorban épült gótikus temploma mellett, amit kétszer átépítettek. Előbb barokk stílusban a XVIII. században, majd a XIX. század második felében romantikus stílusban. Pár kép, majd haladunk tovább. Tama talál pár szép szamócalevelet amit gyorsan bele is tesz a gyűjtő zsákba. Ebből finom tea készül majd otthon. 

Szűk gyalogút vezet az erdőn keresztül, a fákon kúszó iszalag és komló sokaságától, a levelek közötti párán áthatoló napsugaraktól mintha dzsungelben járnánk. Pár száz méter után változik az erdő. Tölgyfák között haladunk, mély víz által vályt árok szegélyezi utunk. Tavasszal errefelé jártam Loobeltel és VMárkkal. Akkor megbeszéltük ez lövészárok lehetett. Azonban ez vízmosás! Esők után lefolyó víz alakította ki. Tamának elhiszem, ő rutinos természetjáró! Vidám hangulatban haladunk, felérünk Jancsi-hegyre gyönyörkögünk a kilátásban. Kis pihenő, közben kattognak a fényképezők. A fényviszonyok nem éppen kedvezőek, de próbálkozik a csapat.

Pár perc pihenő után irány Holló kő. Felfelé kapaszkodva a meredek emelkedőn csak a túrakutya szaladgál előre hátra. Persze négy lábbal könnyű! Mi lihegve igyekszünk a csúcs felé. A kilátás magáér beszél! Ezt minden természetjárónak egyszer látnia kell! Beleolvasunk a csúcs könyvbe, majd liba sorban megyünk Salgó vár felé. Salgó várat 1241-42-es tatárjárás után építették. A XIV. században Csák Máté tulajdonába került. Mendemonda szerint, a vár pusztulása Salgói Miklós lelkén szárad, ő innen indult rabolni, portyázni. A király Luxemburgi Zsigmond e felett szemet hunyt, talán ma is állna a vár ha nem gondolja úgy hogy nekiáll pénzt veretni. Na, ezt már a király nem nézte jó szemmel! Odaküldte a seregét és porig rombolták a várat. 

Mi a középkori nagy vacsorák tudatában letelepedünk, és elfogyasztjuk szolid ebédünket. Mit csináltak a várban egész nap??? Ezen a kérdésen viccelődünk. Szerintünk dög unalmas várni, hogy valaki arrafelé barangoljon akit jól ki lehet rabolni. 

Kaja után pár kép, és indulunk tovább, egy kunyhó a célpont. Pár éve kulcsosházként üzemelt, de sajnos rádőlt egy fa. Az erdészet lelakatolta, így áll ott az erdő közepén. Lelkes természetvédők igyekeztek kijavítani, de az erdészet nem járult hozzá. Most már a vandálok elvittek amit lehetett, az idő pedig lassan tönkreteszi. Pedig milyen jó kis szálláslehetőség lenne. Ezen elmélkedve haladunk, Tamával beszéljük hogyan lehetne jobbá tenni a természetjárást.

 A Nagy-Hideg hegy felé haladva letértünk a jelzett útról. Egy forráshoz igyekszünk, fogyó vízkészletünket szeretnénk feltölteni az Aklokréti kútnál. Szerencsénk van, működik a forrás. Feltöltjük kulacsainkat, élvezzük a tiszta forrásviz ízét. Miután mindenki oltotta a szomját, visszamegyünk a jelzett útra Nagy-Hideg hegy felé kanyarodunk. Pár perc gyaloglás után letérünk egy kis kunyhó felé. 

Mesebeli kunyhó kőlépcsővel a hegyoldalon. Megcsodáljuk majd fel a Nagy-Hidegre. A menedékházban pihenünk eszünk iszunk beszélgetünk jó hangulatban, lepecsételjük a papírokat az OKT bélyegzővel, és irány Királyrét. A teraszon még egy csoportkép a napsütésben, és indulunk lefelé. A Taxi nyiladékon haladunk, épp besötétedik mikor leérünk, a buszra 30 percet várunk. Egy parkoló automatára leszek figyelmes. FIGYELEM!!! Királyréten fizetős a parkoló! Tarifák a fotó albumban! A busz levisz minket Kismarosra ahonnan még el kell jutnunk a kocsihoz. A többieknek Nyugati, nekünk Szob a célpont. Beülünk a büfébe várunk. Hirtelen kinézve az ablakon meglátjuk a szerelvényt! Rohanás a vágányhoz, épp felugrunk és már indul is a vonat. Jegyet nem vettünk, szerencsére kallernek sincs kedve már dolgozni. Éljen a MÁV!!! Kocsival húzunk haza, alvás oszt reggel irány a Pilis!!!

2010.10.30. Börzsöny, Perőcsény-Királyrét

Kata galériája 2010.10.30.Borzsonyi gerinctura