2010.11.13. Ezen a reggelen a Mátrába egyik kevésbé ismert vidékére indulunk, hazánk egyik legszebb szurdokába a Tarjánka völgybe. Találkozó pont Markaz benzinkút. 
A kocsikat itt leparkoljuk, a vacsora alapanyagait szétporciózzuk, majd rövid eligazítás után elindulunk. A táj valóban semmi izgalmasat nem tartogat első látásra. Lankás dombok lustán húzódnak, tele szőlővel. Másfél kilométert tudunk magunk mögött mikor letérünk az országútról. Murvás szekérúton gyalogolunk a dombok felé. Beérve az erdőbe egy tábla fogad minket. 
Fokozottan védett terület, belépés csak engedéllyel! Nekünk van, tehát nyugodtan továbblépünk. A táj itt már más arcát mutatja. A patak ami csendesen csörgedez a medrében nem mindig ilyen. Elnézve a köveket bizony nagyobb eső után nem sétálnánk itt oly vidáman bakancsainkban. Mivel most nem fenyeget a nagy vízállás, megcsodáljuk szűk völgyet. Ilyet már láttunk, mintha egy mély árokban járnánk aminek a teteje sziklákkal van tarkítva. Azonban tudjuk, ettől izgalmasabb napunk lesz. Fákat kerülgetünk, lábunk alatt puha szőnyegként falevelek ezrei. Csendet csupán mi törjük meg, lépteink zajával. Mindenki csendben magába szívja a völgy hangulatát.
Erdős szakasz után összeszűkül a völgy, 10-15 méteres sziklafal magasodik fölénk. A puha avar eltűnik lábunk alól. Megkezdődött a kaland! Bemelegítésképp egy nagyobb kőhalmon küzdjük át magunkat. A tetején megcsúszik a bakancsom kibillenek az egyensúlyomból. Sípcsonttal rátérdelek egy éles kő szélére. A fájdalom belehasít! Basszus... Jó hogy nem törtem ki a lábam. Tiszta mázli. Talán egy kék folttal megúsztam. Sántikálva indulok tovább.
Patakátkelés a következő akadály. Anna két határozott lépéssel átlendül a túlpartra, ott azonban hirtelen leguggol a fájdalomtól! Achilles-ín húzódás! Pár perc pihenő, és bakancsszorítás után nem tűnik vészesnek. Pár óvatos lépés, és mehetünk. "Kibírom, nem vészes. Csak a nagy lépéseknél fáj" hallom Annától. Nem nyugtat meg a válasz. Egy laza húzódás a nap végére járóképtelenné teheti az embert. Nekünk holnap pedig visszafelé is 20km-t kell taposnunk. Most többet nem tudunk tenni, estére kiderül.
A völgy itt már csupán pár méter széles, két oldalt mohával, és borostyánnal benőtt sziklák húzódnak. Az növények alkalmazkodása lenyűgöző! Itt lent a kövek között fák eresztettek gyökereket, szemmel láthatóan jól érzik magukat ebben a mikroklímában. A kemény terep le is lassítja a csapatot. Néhol méteres köveken küzdjük át magunkat, máshol farönkön egyensúlyozva jutunk tovább. Aki hibázik térdig merül a hideg vízbe, egy két balul sikerült lépés után kiderül kinek nem vízálló a bakancsa. Tesztelik is a többiek rendesen jó turistához méltóan!
A szurdok egyre jobban összeszűkül, simán átérem a két oldalt. Ez tök jó, a lábunk alatt viszont combig érő víz, aminek a tetején egy vékony, a víztől csúszós fa húzódik. Ezen egyensúlyozva tudunk tovább haladni. Nehezítésképp a fa mozog, a közepe pedig víz alatt van pár centivel. BaZó a túloldalon várja a csapattagokat, fényképezi a kétségbeesett arcokat.
Azonban tartogat még meglepetést a szurdok. Alig küzdjük át magunkat a szűkületen máris egy vízesés áll utunkba. Jobbra mellette kell felmászni, azonban fogás alig van a sziklán. Bástya kötelet köt a vízesés feletti fára, azzal biztosítja magát, miközben húzza felfelé a túratársakat.
A vízesés három méter magas, tetején simára koptatott alapkőzeten rohan a patak a vízesés felé. Nekem nagy gondot nem okoz a felmászás, Bástya után megállok két méterrel, keresek egy biztos pontot ahol kitámaszthatom a lábam, így láncba állunk a többieket segítve, ők így tudnak a legbiztonságosabban áthaladni. Ha valaki itt elcsúszik, kapásból leszánkózik a vízesésen és belecsobban a derékig érő vízbe.
A vízesés három méter magas, tetején simára koptatott alapkőzeten rohan a patak a vízesés felé. Nekem nagy gondot nem okoz a felmászás, Bástya után megállok két méterrel, keresek egy biztos pontot ahol kitámaszthatom a lábam, így láncba állunk a többieket segítve, ők így tudnak a legbiztonságosabban áthaladni. Ha valaki itt elcsúszik, kapásból leszánkózik a vízesésen és belecsobban a derékig érő vízbe.
És tessék!!! Ez nem az én napom! Épp átvillan a fejemen itt ha megcsúszok úszok! És tessék! Egy óvatlan lépés és csúszok lefelé! Tíz ujjamat belemélyesztem a sziklába, lábammal keresek valami kiszögelést amiben megakadhat! Egyik ujjam egy pici repedésbe megakad, úgy érzem leszakad, de amennyire tudom belenyomom, szerencsére bakancson is megakad egy apró kavicsban. ösztönösen kihasználom a pillanatot! A másik kezemmel automatikusan rátenyerelek egy biztosra vélt fogásra, a lábammal kitámasztom magam. Érzem az adrenalint ahogy szétáramlik a testemben. Ez necces volt. Felnézek, Anna ilyedt tekintetét látom, majd Bástyáét. Hajszálon múlt! Szuszogok kettőt, majd elveszem bástya kezéből egyik újoncunk hátizsákját, továbbadom Annának! Szépen egyesével mindenki átjut.
A következő akadály egy összeszűkülés. Egy kidőlt farönk van a mederben azon lépkedünk tovább. A közepén mert hát hol ha nem a közepén, megcsúszik a bakancsom, egy hajszál választ el a vízbeeséstől. Pont a határon tartom meg magam, Viktornak ez megtetszik. Kicsit tartsd még ezt fotózom! Nyugodtan előveszi a fényképezőt és kattint. Közben küzdök, hogy elkerüljem a vízbeesést.
Négy és fél kilométert haladtunk 4 óra alatt. Ideje pihenőt tartani. Egy szendvics, kis szusszanás cc10perc pihenő. Kell ez a kis erőgyűjtés, páran zoknit is cserélnek. Extrém terepet tudunk magunk mögött, előttünk álló szakasz egy fokkal könnyebb. Patakmeder következik, majd egy meredek szakasz fel a Felső Tarjánkai vadászházhoz. A patakmeder felett vezet egy erdei út, Bástya és jómagam kivételével mindenki az utat választja. Kicsit később Bazó, és Veszi is csatlakozik hozzánk.
Négyen toljuk a patakban, köveken, hordalékon, farönkökön lépdelve. Aki hibázik térdig vizes lesz bütetőpont gyanánt. Bazó kezdi a sort! Megcsúszik az avaron, bele a vízbe! Nem sokon múlik hogy beleüljön! Bástya a következő, épp kattintanék mikor mellettem csobban térdig a patakban, beterítve a hideg vízzel! Szemem sarkából veszem észre, így elkapom a gépem. Legalább az megússza szárazon.
Nevetve csapatunk, már nem foglalkozunk azzal hogy belelépünk e vagy sem a patakba. A forrás előtt felmegyek a csapathoz, kicsit biztatom őket, már nincs sok hátra. Ötszáz, meg 100 szint. Lihegve szedjük bakancsainkat a sáros úton. Elérve a forrást a kulcsosház teraszán tartunk pihenőt. Kései ebéd, ekkor már elmúlt kettő óra.
Végignézek a csapaton, rendesen megviselt mindenkit a szurdok. veszi ér be utoljára, ő végigtolta a patakmedert. Leizzadva borul a földre, pár pillanattal később póló csere. Három előtt öt perccel kiadom a vezényszót. Indulás, gyerünk, sok van még hátra! Erdészeti úton kezdünk, majd rátérünk a OKT jelzésre, felfelé Oroszlánvár felé. Jó meredek szakasz, liheg mindenki, újoncaink bónusz zsákjait ekkor már mi cipeljük, Bazó a patakban, Bástya szintén, most rajtam a sor. Jó nehéz rossz sújpontú zsák. Alig várom h felérjek.
Oroszlánvár a mendemondája. Élt a középkorban egy nagyon zsugori úr, Kompolthy Kázmér, aki állítólag azzal szerezte a vagyonát, hogy rajtaütött a tatár hordákon, s kincseket zsákmányolt tőlük. Kázmér mikor elérte a 40. évét, s csak nem akart megnősülni. Barátai mulatozásokkor viccelődtek is vele, ám ő hajthatatlan maradt. Egyszer egy cirkuszos társulat érkezett hozzá, s ő azt mondta: ha talál olyan menyecskét, aki meglovagolja az oroszlánt, akkor kész beadni a derekát. Meghallotta ezt egy szolgálólány, aki azon túl mindennap a kezéből etette az oroszlánt. Egy év múlva a leány szőrén ülte meg a nagymacskát. Kázmér tartotta ígéretét. Egyébként a várat a tötök időkben robbantották fel, a lankásabb nyugati részen voltak a kiszolgáló épületek. Ennyit Oroszlánvárról, irány Bárbükk erdészház! Menet közben ránksötétedet, elő a lámpákkal. Utolsó kilométert sötétben tesszük meg, fél hatkor érkezünk a szállásra.
Bástya pár gyorsléptű cimborával előrement. Cseta boltolt egy tálca sört, nagy örömmel bontjuk ki! Belakjuk a szobákat, majd nekiállunk a bográcsos vacsora elkészítésének. Közösen daraboljuk, majd V.Éva főszakácsnő, és Bazó mint kukta elkészítik a bográcsost. Veszi tüzet csihol, a többiek iszogatással, pihenéssel töltik az időt. Emlékeztek újoncaink táskájára? Üveges italokkal volt megtömve! Basszus ezt cipeltük? Ha tudtam volna már az erdészháznál elfogyott volna! Most nevetve kortyoljuk! Közben kint begyullad a tábortűz, körbeálljuk nagy 
történetek, nagy nevetésekkel telik meg a ház előtti rét. Majdnem kilenc óra mikor nekiülünk vacsorázni. Ebédlőben együtt megesszük a jól megérdemelt egybekaját. Az előtérben kicsit bandázunk még majd lassan mindenki elszivárog aludni. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése