21 hátizsákos túrázót fújt össze az őszi szellő. Mindenki a legjobb túracuccban, hisz ma divatfotókat készítünk. Én kitettem magamért! A nadrágom majdnem térdig saras a szombati börzsönyi sárdagasztós túra után, úgy ahogy egy igazi túrázónak illik!
Pár perc várakozás a későkre, és indulás! De ne gondoljátok, hogy az erdőbe indulunk! Van itt Budakalászon egy jó cukrászda, bemelegítésképp megteszi! Pár süti erősítés gyanánt a csajoknak, plusz pár kaffe.
Így felerősödve, jókedvűen indulunk neki a mai távnak. Pár száz méter után egy játszótéren csatlakozik a kocsis különítmény, itt feltankolom a kulacsomat, és immár teljes létszámmal indulunk a kevélyek felé. Utunk első szakasza földes szekérúton vezet, kb két kilométert haladunk enyhe emelkedőn felfelé. Azonban hamarosan már csupán egy keskeny ösvényen szedjük a bakancsainkat, bónuszként pedig bokáig érő sarat kapunk. Nem vagyok nyomszakértő, de szerintem őzek dagonyáztak előttünk a sárban. Remélem nagy hülyeséget ezzel ne mondtam, és az őzek tényleg csinálnak ilyet. Mi azért haladunk tovább. Ismét szekérúton gyalogolunk, illetve dagonyázunk. Az utat teljes szélességében víz és sár teríti be. Csupán a szélén lehet éppen elmenni. Akik esőként áthaladnak, a fényképészekre nem hoznak szégyent! Sorban állva lövik a képeket a dagonyázókrók!
Áthaladva a sáros szakaszon egy kereszteződéshez érünk. Itt az erdő olyan mintha dzsungelben lennénk. Nagy lapulevelek, komló és iszalag. Mintha tele lenne liánnal az erdő, csupán Tarzan hiányzik. Pár fotó és sétálunk tovább, egy szép barna levelekkel borított gyalogúton. Itt nyáron egy nagy kupac pet palackot találtunk. Most hűlt helye. Lelkes természetvédők összeszedték. Örömöm nem tartott sokáig. 50 méterrel arrébb látunk egy rakás palackot. Sajnos összeszedni nem tudjuk. A kezét törném annak aki ide hordja. Nincs mit tenni, haladunk tovább.
Egy kisebb emelkedőt küzdünk le, és meg is érkeztünk. Lepakoljuk a zsákokat, besétálunk az egykori bányába. Itt szépen látszódnak az üledékes rétegek. Geológia nem az erősségem, így csupán ennyit tudok mondani a helyről. Megcsodáltuk, megnéztük felvesszük a zsákokat és indulunk tovább. Felfelé haladunk a Zöld barlang felé.
Mielőtt elérnénk, az út jobb oldalán található egy emlékhely. Egy kopjafa, és egy kőtömb, oldalán egy táblával áll itt, amire Szász Elek út a teljesség felé feliratot és egy csigavonalat véstek fel az ügyes kezű mesterek. Sajnos hiába kerestem infot neten nem találtam, így marad a fotó. Pár perc időzés, és lépünk tovább a zöld jelzésen.
A Zöld barlang, egy volt bányában található, a Nagy-Kevély északi oldalában, a csúcstól északkeletre. Valószínűleg hévizes eredetű, száraz pusztuló üreg. Hossza 27m. Egyik végén kis kupolaterem alakult ki, a bejáratát borító zöld moháról kapta nevét. A bánya előtt egy pihenő, innen szép kilátás nyílik Budakalászra, Pomázra, illetve a Mesélő, és a Kő-hegyre. Miután ettünk pár falatot tovább indulunk Csobánka felé.
Pár száz méter megtétele után jelzetlen, erdészeti útra lépünk. Itt megint sár és pocsolya fogad minket. Leküzdjük az akadályt, igaz ketten bokáig sarasan jutnak át, de egy igazi turistát ez nem rettenti el. Haladunk tovább, irány az Oszoly csúcs.
Felmegyünk a meredek hegyoldalon, a Csúcs hegyi kőbánya, illetve a Fehér sziklák mellet elhaladva Oszoly csúcson a keresztnél tartunk ebédidőt tszf. 328 méteres magasságban. Innen csodás kilátás nyílik Csobánkára. Az erdészek ide kihelyeztek egy szemetest, mi azonban a szemetünket jó turista módjára elpakoljuk. Miért is? Az állatok előszeretettel turkálnak a szemetesekben, így szétszórják amit beledobunk. Miután ettünk-ittunk, ejtőztünk indulunk Csobánkára.
Utunk a Fehérsziklák ösvényen vezet, keresztülmegyünk az Oszoly réten, majd megcsodáljuk az Őstölgyet.
A Stiasny pihenőnél szép kilátásban gyönyörködűnk. Pár fotó emlékül, és indulunk lefelé a Törmelék lejtőn. Csajok lassan, óvatosan de így is volt aki gatyaféken indult lefelé a meredeken. Szerencsére mindenki megúszta a kalandot sérülés nélkül, épen leért Csobánkára. Azonban a késő délután lévén a tervet átformáltuk. Egri vár, Pilisborosjenő kimarad, irány Kevély nyereg és Budakalász.
A nyeregig felfelé gyalogolunk, ez a csapat felét már megviseli. Ők kezdő túrázók, nekik a kisebb táv és szint is komoly teljesítmény. Na majd pár hónap múlva! Meg sem állnak napi 900 szint alatt! A nyeregben két társunk Borosjenő felé veszi az irányt, mi pedig rátérünk a zöld jelzésre amin idefelé is jöttünk.
Vidám történetektől hangos az erdő. Én középen haladok. Persze ahogy lenni szokott ilyenkor, aki legelöl megy elnéz egy kanyart, a többiek pedig utána. 150 métert teszünk meg így mikor előrekiabálok. Látott valaki jelzést? Persze senki. Kicsit kétségbe esnek a többiek. Eltévedtünk! Épp egy kereszteződésben állunk. Egy-egy embert előreküldök felderítésre. 50 métert haladjanak hátha találnak jelzést. Addig a térképen Anitával kitaláljuk hol lehetünk. Semmi komoly, könnyedén beazonosítjuk hejzetünket. Visszatérnek a felderítők, persze eredmény nélkül. Nagy baj nincs, jelzés nélküli úton megyünk. Fellélegzik a csapat, egy hosszabbítás most nem jött volna jól. Kisétálunk az erdőből, kövesúton majd a főút mellett haladunk. Éppen besötétedik mikor beérünk Budakalászra, egyenesen a cukrászdába megyünk! Kikérjük a jól megérdemelt süteményeket, jó hangulatban lassan elindul mindenki hazafelé.
 |
| 2010.10.31.Budakeszi Csobánka Budakeszi |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése