Zirc, vasútállomás, október 16. 11:00 A vonat indulásáig még másfél óra. Beülünk az állomás büféjébe egy kafféra, a csapos sürög forog, alig győzi kiszolgálni a betévedt csapatot. Hangos kacajjal, nagy nevetésekkel telik meg a büfé. Megvesszük a jegyeket ami egy megállóra jogosít használni a vasúti szerelvényt. 

Pár perccel indulás előtt szétporciózzuk a vacsora alapanyagait, kimegyünk a peronra, felszállunk az érkező szerelvényre. Az állomásfőnök elindítja vonatot ami 15 perc zakatolás után megérkezik az első állomásra. Porva Csesznek, mi itt leszálunk. Amint a vonat továbbhalad meglátjuk a szállásul szolgáló régi épületet. A hangulata egyből megfog mindenkit! Hűűű... tök jó! De jó! Kíváncsian indulunk lepakolni. A szállás fénykorában a bakter és családja lakóhelyéül szolgált. A nagyfőnökök pletyka szerint, csinos hölgyek társaságában itt töltötték munkás hétvégéiket. De lépjünk tovább. Fogadj örökbe egy állomást pályázat keretében üzemelteti jelenleg szabadidejében a tulajdonos. Lehetőségeihez képest felújította, csinosítja működteti a büfét, amiben mindent lehet kapni ami egy turistának szüksége lehet. Mi persze előállunk pár hajmeresztő ötlettel, ezek nem okoznak nagy fejtörést a kiszolgáló személyzetnek. 

Lepakolás után nekiindulunk az erdőnek. Az állomás mögött át a Cuha patakon egy fahídon haladunk át, majd a patak mellett felfelé haladunk a piros jelzésen. Széles erdei út, patak a csörgedez a jobb oldalunkon a másikon hegyoldal magasodik. 

Ezer méter után élesen jobbra kanyarodik az út. Tölgyfák között haladunk, meredeken felfelé. Kicsit szét is szakad a csapat. Legelöl Frey Peti vezeti az élbolyt, én a végén szedem össze a leszakadókat. Szerencsére nem tart sokáig a kaptató, talán három szintvonalat emelkedünk. Ember magasságú susnyáson keskeny ösvény vezet keresztül. Az egyik szakaszon egy víz átfolyás bokáig érő sártengerré változtatta az utat. Páran megpróbálják kikerülni, ők balra belemennek a szúrós bozótosba. Bózótvágó nélkül küzdenek a csipkebogyó bokrok ágaival, tüskéivel. Végül így vagy úgy de megint teljes a csapat. A következő szakaszon árokban vezet utunk, két oldalt a fák gyökerei gyűrűznek, fejünk felett egy két kidőlt fa. Talán 150 métert gyalogolunk az árokban, majd aszfaltos út következik. 

Innen már látni a Cseszneki várat, mai utunk célpontját. A kövesút belefut a főútba ami bevezet Csesznekre. A vár alatt egy fahídon megyünk át, majd egy tisztás következik. A jelzett út befut a fák közé, ahol hirtelen egy szurdok tetején találjuk magunkat. A sziklafal borostyánnal befutva, egy kis vízesés, moha és avar. A patak mellett vezet az ösvény, egy két helyen keresztezve a vízfolyást. Fákról iszalagok, komlók lógnak lefelé, dzsungel effektet kölcsönözve a szurdoknak, miközben a patak szépen csordogál a lábunk mellett. Hamarosan egy kis tisztásra érünk. 

Egy kis pihenő a padnál, felettünk egy barlang. Nem mély de páran felmásznak megnézni. A csapat másik fele továbbhalad, pár 10 méterre van egy másik barlang. Ez már izgalmasabb. A bátrak egyből fejlámpáért nyúlnak, es uccu befelé a barlangba. Kúszva-mászva haladunk a szűk bejáraton keresztül. 5-6méter után egy kis csarnokba érünk, ahol pici cseppkövek, mész kicsapódás, és pár denevér pihen békésen fejlámpáink fényében. Mindenki csupa sár, és agyag! Le sem tagadhatjuk mi túrázók vagyunk! Boldogan haladunk tovább, egy lecsatlakozásnál hárman rövidítünk. 

Meredek de rövidebb úton megyünk fel a várba. A tetőn egy kisebb sziklafal megmászása, majd a várfalon felmászva jutunk be a várba. Petivel nekünk ez sem elég a kalandhoz. Egy döntött 10 méteres falat szemelünk ki. Ezen igyekszünk felmászni a belső várba. Peti pár méter után feladja. Nekiindulok én is. Buta fejjel a fotós táskám ott lóg az oldalamon ráakasztva a kardigánommal. 7 méteren egy nehezebb fogás, lépés nem kicsi fejtörést okoz hogyan jussak tovább. Nem vállalom a kockázatot. A táska könnyen kibillent az egyensúlyomból, megyek lefelé. Viktor következik. Ö 9 méterig szépen feljut azonban az utolsó méteren nem talál fogást. Ő sem jut fel a hercegnőkhöz akik a fal tetején várják a megmentő lovagot. Persze segítségképp egy két követ is dobálnak fentről a bátor lovaghoz.

Végül mi is a lépcsőt használjuk. Megnézzük a várat ami 1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a Bana nembeli Jakab báró, kardhordozómester emeltette egy védelemre kiválóan alkalmas sziklacsúcson. A XVI. század közepére a hódító törökök benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek - Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével végvárként védelmezte az országot. 

A vár alatti kocsmában pihenünk 10 percet. Kaffe, szendvics, tea, és forraltbor, ki mit szeret. Egy gyors megbeszélés, a visszaúttal kapcsolatban, és indulunk. Kicsit késő van már, talán másfél óra a teljes sötétedésig. Csesznek után térünk le a jelzett útról. Egy keskeny vadászok álltal használt úton haladunk. A második becsatlakozásnál balra fordulunk egy szűk ösvényre. Lassan ezredik métert tapossuk mikor rájöttünk az elsőn fordultunk be. Nagy baj nincs, ugyanabba az irányba haladunk mint terveztük, bár az ösvény elhagyatott és néhol igencsak összeszűkül, nekünk nem okoz nagy gondot a tájékozódás. Szépen megtaláljuk a jelzett utat csont nélkül. Az utolsó métereket már sötétben tesszük meg. Visszaérve a szálláshelyre közösen megfőzzük vidám hangulatban bogácsban, a paprikás krumplit. Vacsorát páran a tűz mellett fogyasztjuk el, igaz látszik a leheletünk, de a pislákoló tűz, lusta lángcsóvái elvarázsolnak minket... folyt köv...

2010.10.16-17 Bakony, Cseszneki vár