Október 9. reggel kilenc óra. Szép lassan összejön a csapat, Pomázon az autóbusz állomáson. Reggeli kaffét elkortyoljuk, van aki lélekmelegítőt is dob mellé. Ismerkedés, kis beszélgetés után, a 21 bátor túrázó fél tízkor elindul Dömör kapu felé. Első szakasz Pomáz utcáin, pár pillantás a focipálya új "stadionjára" majd tovább a kis utcák útvesztőjében rövidítve gyalogoltunk kifelé a városból. Rátérve a zöld jelzésre, halad vidám csapatunk a fák árnyékában. Hamarosan utolérünk egy ovis csoportot, akik épp kézműves foglalkozáshoz gyűjtenek alapanyagot. Egy darabig egyűt haladunkvelük, kicsit beszélgetve, majd lassan megelőzzük őket. A Janda Vilmos kulcsosháznál rövid pihenő, szendvics, majd csapatkép készül. zsákolás én irány a sárga kereszt... illetve ha megtalálnánk! Talán 100métert haladva visszafordulunk. Térkép szerint már le kellett volna fordulnunk jobbra. De jelzett út nem volt, csupán egy jelzés nélküli. Papírforma szerint annak kell lennie, de azon nincs jelzés. Gyors térképolvasás, majd a döntés. Gyertek erre megyünk! Rátérünk a jelzetlen útra. Kicsi para, vajon tényleg ez lenne az, de mivel az irány jó, így nagy gond nem lehet. Max kicsit arrébb csatlakozunk a forráshoz vezető útra. Azonban 300 méter után az egyik fán feltűnik a sárga kereszt. Jó döntést hoztam, csupán a jeleket felejtették el felfesteni. Lajos forrásnál tartunk egy rövid pihenőt, majd irány a zöld háromszögön Dömör kapu. A májusi viharok álltal letarolt hegyoldalon vezet lefelé utunk. Néhol fáról fára lépve haladunk előre, máshol kikerüljük a kidőlt, ölnyi vastagságú fákat. A kopasz hegyoldalt alig hadjuk magunk mögött, a szűk ösvény bokáig érő sártengerré változik lábunk alatt. Mivel néhány túratársnak csupán edző cipője van, ezért gondolván egy merészet, beviszem őket az erdőbe! Letérve az ösvényről jobbra, átvágunk egy kis patakon, ami párhuzamosan fut az úttal. A túloldalon út nincs, avarban taposva haladunk lefelé, kisebb nagyobb köveket kerülgetve. Az erdő gyönyörű, zöld mohás kövek, bükkfák, barna levelek a talpunk alatt. Talán 100-150 métert haladunk így mikor feltűnik a túristaút. Innen már csupán pár lepést kell tennünk a Körösi Csoma kilátóhelyhez. Odaérve megcsodáljuk a szép kilátást, távcsővel szarvast keresünk a hegyoldalon, egy szendvics, pár korty te, és indulás. Irány a bánya szalonnát sütni. Mielőtt leérnénk, még egy helyen szép kilátásban gyönyörködünk pár pillanatig, innen belátni a volt külszíni bányába, ahol sütögetni fogunk. Leérve tűzrevalót gyűjtünk, majd miután alakul a parázs, szinte mindenki süti a szalonnáját. A bátrak felmásznak egy sziklára napozni. Kicsivel több mint egy órával később, indulás. Irány a vízesés! Egy rövid meredek szakasz után kiérünk egy kövesútra. Ezen gyalogolva 200 métert jobbra pár lépcsőfok vezet le a vízeséshez. Itt pár fotó, kis pancsolás majd vissza az aszfaltos útra. Egy kilométer után levágunk egy kereszteződét. Rátérve a túra útra, megint szembesülünk a jelzések hiányával. A térkép domborzata szerint jó úton vagyunk, tehát vezetem a csapatot. Pár száz méter megtétele után találkozunk az első jelzéssel. Jó úton vagyunk, kék jelzés. Kicsit megkönnyebbülve, gyalogolunk felfelé, bár túl a 12km-en a csapat pár tagja kezd lelassulni. A Kő hegyi menedékháznál összevárunk mindenkit. A pultnál ki kaját, ki kávét kér ízlése szerint. A legkapósabb a palacsinta! Van aki 4-egészet is megeszik együltő helyében jóízűen! 20 perc pihenő, és nekivágunk az utolsó szakasznak. Pár perc séta után, a Petőfi kilátóhelynél még utoljára megcsodáljuk a kilátást, amit egy kisrepülő mutatványa tesz még izgalmasabbá. Pár szép tájkép, egy két csapat kép elkattintása után lesétálunk Pomázra ahol elköszönünk egymástól. Ekkor már este 6:15. Mindenki egy szép nappal, sok élménnyel let gazdagabb ezen a napon. Vasárnap irány a Mátra! Indulás reggel 7kor. Hűűűű... az már mindjárt itt van....
| ||
| 2010 10 09 Irány Dömör kapu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése